Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A jó dohányzacskóhoz macskát kellett nyúzni
Egy szegre akasztva pihen, 35 éve csudálkozik azon, hogy a fenébe tudta legyőzni az ő csalafinta gazdáját a Halál
Valamikor az Erdőháton nem volt életbiztosítás a macskák élete. Nem is jött létre tudtommal semmiféle macskabiztosító egylet, vagy hasonló. Még úgy sem, hogy ezeknek a négylábú csúcsragadozóknak kilenc élete van. Nem mindegyiknek persze, mert van, amelyiknek annyi ideje sincs, hogy kinyissa a szemét, mert a köldökzsinór után egy másik zsinór tekeredik például a nyakára. Vagy egy zsákban szenderül jobblétre, számos módja volt (és van) a felesleges szaporulat eltakarítására. A macskák Taigetosza hosszasan mesélhetne erről, ha tudna mesélni és persze ha létezne. Képletesen létezik és így mesélni is tud, de én nem faggatom, mert nem akarom terhelni sem a magam, sem a mások lelkivilágát horrorisztikus esetleírásokkal. Elégedjünk meg azzal az alaptézissel, hogy a macskák nem csak mint egérfogó házi kedvencek vettek részt az Erdőhát mindennapjaiban, hanem sokszor a szó legszorosabb értelmében vásárra vitték a bőrüket. Na nem maguk a cicák hősködtek, mint holmi macska kaszkadőrök, hanem mások bocsátották áruba az előtte gondosan megnyúzott és kiszárított, cserzett macskabőrt. Első osztályú dohányzacskót lehetett készíteni belőle, amely nem ázott át és megtartotta a dohány „aromáját” is. Az aromát azért tettem idézőjelbe, mert nem mindig került első osztályú dohány a macskabőr zacskóba. Többnyire be kellett érni vágott dohánnyal, vagy éppen valami dohányt pótló szárított levéllel. Mindent el lehetett füstölni, dohányhoz meg nem mindig lehetett hozzájutni.
Persze akkoriban is megtalálták a módját a dohány adómentesítésének, egyszer például Erdélyi nagyapám lóháton hozott 13 milotai M10-es diófát, meg a nyereg alatt egy kis dohányt, ha már egyszer arra járt. Kellemest a hasznossal. Az Ecceri fiú apja is nagy dohányos volt, halála napjáig elmaradhatatlan tartozéka volt a pipa, na meg a macskából készült dohányzacskó. Nemcsak a füstöt eregette, hanem olykor bagót is rágott, attól olyan szépeket tudott köpni, hogy jajaj! Egyszer kérdezték is az unokáját az osztálytársai, hogy a papája rágózik? Ő mosolyogva válaszolta, hogy igen. Az osztálytársai meg el is hitték, hogy a vén Borbély milyen vagány, hogy vénsége ellenére rágógumit rág.
A mai szóhasználattal élve tényleg a vagányság illene rá a legjobban, akkor persze nem így mondták. Amikor eljött érte a Halál, nagyapám a góré mellett ült és málét fejtett, miközben pipázott. „Hát az öreg mit csinál? Hason fekszik, úgy pipál!” Hason fekve nem szoktak pipálni, csak ebben a régi rigmusban. Nagyapámat (soha nem szólítottuk így, minden unokája papámnak hívta) készületlenül élte az orvtámadás, ő nem készült még a másvilágra, hiszen ereje teljében levő 88 éves siheder volt csupán. Azon a nyáron még úgy kapált, gyűjtött, forgatott, hogy abban hiba nem volt. Arra sem emlékszem, hogy valaha hallottam volna panaszkodni. A Halál is csak nagyon nehezen tudta lebirkózni, három napig csapkodták egymást a földhöz. Hol nagyapám ragadta meg a kaszást a grabancánál, oszt úgy „fődhöz” vágta, hogy csak úgy rengett a „főd”, hon meg a Halál tette ugyanezt ellenfelével.
A dohányzacskóhoz visszatérve – hiszen innen kanyarodtunk el – annak készítője a falu hűséges pásztora, Pálinkás János bácsi volt. Ő nem a lelkek pásztora volt, hanem a jószágoké, a vén Borbély igen kedvelte, jó barátságban volt vele. A „macskamiskárolást” meg nézzük el neki, ezek a cirmosék elleni bűntettek azóta már elévültek. A macskák persze fújhatnak az öregre, de lehet, hogy már ők is megbocsátottak azóta. Az öreg Pálinkás a bocskorát is maga készítette mindenféle bőrökből, vagyis „bűrökbül”, mert így mondták. Lehet, hogy némelyik lábbelije dorombolt is, de valószínűbb, hogy a fő alapanyag nem macska volt, hanem valamelyik valamikori pártfogoltja, azaz egy kimúlt tehén, vagy borjú, esetleg egy birka. Az öreg Pálinkás mindig hívta Borbély komáját disznót fogni, ilyenkor sokszor megesett, hogy pálinka helyett denaturált szeszt ittak némileg hígítva. Szegény világ volt, pálinka nem volt mindig, na de vírus sem!
Az egyik dohányzacskó azóta is egy szegre akasztva pihen, 35 éve csudálkozik azon, hogy a fenébe tudta legyőzni az ő csalafinta gazdáját a Halál, ezt azért sohasem gondolta volna. Arra gondol, hogy valami alkufélét köthettek, mert az biztos, hogy a Kaszás csak úgy nem vihette magával az öreget. Egyszer majd visszajön, mintha mi sem történt volna, leakasztja a szegről, nagy csontos kezével belecsippent, gondosan megtömi a pipát és sűrű füsteregetés közepette elmeséli, hogyan csapta be a Halált.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése