Jóska bátyátok odamaradt
Soha nem láthatta fiát, soha nem tért haza, bár a család – különösen a hozzá haláláig hű felesége – sokáig reménykedett, mert hivatalosan a halála nem lett megerősítve. „Eltűnt”
1940-ben április 14-e vasárnapra esett. A Magyar Királyi Meteorológiai Állomás időjárás jelentése alapján 1940. április 14-én a hőmérséklet hazánkban maximum 11, minimum – 1,8 Celsius fok. Hajnalban talaj menti fagy, – 2,6 Celsius fok. Szélcsend, az ég túlnyomóan derült, kevés gomoly felhőzet. Napfény tartam 11 óra. Nem volt azonban minden ennyire békés.
A világ ekkor már lángokban áll, a nagy világégés még az előző évben elkezdődött. Ha előre látják, akkor talán szépen leállnak, mindenki hazamegy a saját országába és ezzel megakadályozzák emberek millióinak pusztulását. Na meg arról nem szokott szó esni, hogy a háborúban nemcsak emberek pusztultak el, hanem állatok, növények is, akik aztán végképp nem tehettek semmiről. Nem beszélve az épületekről, szobrokról, könyvekről, festményekről az egyetemes emberi kultúra értékeiről. Az áldozatok akkor is azok, ha civilként lövik tarkón őket, vagy éppen egyenruhában halt meg. Csupán statisztikai adatok a háború forgószínpadán, amit nevezhetünk vágóhídnak is. Az igazi bűnösök persze nem mentek a frontvonalra, ők ágyban, párnák közt töltötték az éjszakát, a háborút bársonyszékekben ülve sakkozták le. Aztán persze lettek diadalmas győztesek és megalázott vesztesek, kialakult az új világrend, legalább is egy időre. Az áldozatokról meg időnként megemlékeznek, van, aki élete végéig gyászol, van, aki meg nem érez bűntudatot. Az ember már csak ilyen.
Kezemben egy családi fénykép, valamikor 1940 tavaszáról. A babát nagymamája tartja az ölében, Zsuzsánna. Egyszer, amikor Zsuzsánna lányának még csak udvarolt Miklós, lakodalmat rendeztek Vámosorosziban. Miklós akkor még nem jegyezte el Zsuzsánna lányát, így őt nem hívták meg a lagziba, ő persze bement hívatlanul is, kicsit kapatosan. A banda éppen “hallgatót” húzott, csendesen cincogtak a hegedűk. Miklós meg akarta mutatni, hogy ki itten a Jani. Odalépett és elkezdte húzatni a nótáját. Zsuzsánna mint “lesz anyós” úgy döntött, hogy véget vet Miklós “hőbörgésének” és odaszólt, hogy fejezze be, különben is hívatlan vendégnek ajtó megett a helye. Miklós erre visszaszájalt, letegezve és Zsuzsizva leendő anyósát. Meg is lett a jutalma a “hőstettnek”, ha jól emlékszem egy évig tiltva volt az ő Juliskájától. A gyászév után aztán folytathatta az udvarlást. Az álló sor két szélén két későbbi második világháborús magyar katona a gyászos emlékű 2. magyar hadsereg leendő katonái. Ott vannak mindketten a Don-kanyarban, de csak egyikük tér haza. A „Kiskönyvem” édesapja, a már emlegetett Miklós. A keresztapja odamaradt, ahogy mindig emlegették. „Jóska bátyátok odamaradt”. Soha nem láthatta fiát, soha nem tért haza, bár a család – különösen a hozzá haláláig hű felesége – sokáig reménykedett, mert hivatalosan a halála nem lett megerősítve. „Eltűnt”.
A háborús dal erről szól:
Hol vannak a katonák,
Kik harcoltak sok éven át.
Hol vannak a katonák?
Elmúltak régen.
Hol vannak a katonák?
Sírjuk felett száz virág.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?
Senki nem tudja, mért van ez így, vagyis mindenki tudja.
1940 április 14-én Magyarországon még béke honolt. Vagy inkább még távol tudta magát tartani a háborútól, mert az újságok már a háborús hírekkel voltak tele.
– Kormányrendelet jelent meg, amely Budapesten bevezette a zsírjegyeket, az egész országban pedig a cukorjegyeket.
– A németek repülőgépeken újabb csapatokat küldtek Narvikba, amelyek elfoglalták a svéd határ felé vezető vasútvonalak legnagyobb részét.
– Bergen ellen az angolok nagyobb erőkkel légi támadást intéztek.
– A bergeni légi harcokban az angolok nyolc gépet vesztettek, két gépük a tengerre szállt le, a németek az angol jelentés szerint hat repülőgépet veszítettek.
– Két angol tengeralattjárót német jelentés szerint a német repülőgépek elsüllyesztettek.
– Angol-német repülőpárbaj folyt le a stavangeri repülőtér felett.
– Haakon király ünnepélyesen kijelentette, hogy a veszélyben sem hagyja el a norvég földet.
– Izland parlamentje a maga kezébe vette a királyi hatalom gyakorlását és a külpolitika intézését.
– A koppenhágai angol és francia követ elutazott a dán fővárosból, útjuk Hollandiába vezet.
– A tengeri hadműveletekben angol, francia és lengyel hajók működnek együtt.
– Mexikói jelentés szerint Guatemala és Honduras határán angol bombavetőgépeket vontak össze a közép- és a dél-amerikai angol birtokok őrzésére.
– Nagy-Britannia és Franciaország hivatalos engedélyt kapott az Egyesült Államok kormányától, hogy Amerikában gyárthassák az új mintájú kétmotoros Douglas rendszerű támadó bombázót, melynek óránként 480 km a legnagyobb sebessége.
– A Messaggero jelentése szerint az angol hajók ezen túl csak Galacig mennek fel a Dunán.
Azon a 80 évvel ezelőtti vasárnapi napon más is történt, amit nem írtak meg a lapok. Megszületett egy apró kis szatmári faluban egy szépreményű kislány, aki az Edit Antónia utóneveket kapta. Antónia lett a fiatalon elhunyt nagymamája után, mint ahogy unokatestvérei is. Édesapjáék annak idején négyen maradtak árván – négy fiú – és az árvák elsőszülött lánygyermeküket Antóniának keresztelték, így megemlékezve édesanyjukról. Edit Antóniára biztos, hogy szeretettel tekint le Dálnoki Antónia azóta is, vigyáz rá és erőt ad neki. Az újságok ugyan nem írták meg ezt a teljesen hétköznapi történést, egy kislány világra jöttét, pedig szerintem azon a vasárnapon nem történt fontosabb dolog a világon.
Borbély Balázs
