A rejtélyes bogárkór

Csiporka és Bíborka jajong

– Ibiii! Nem bírok felkelni! Mindenem sajog!!! – sírta el magát Bíborka.

– Mid fáj, csillagom? – csapott le azonnal mindent a két kezéből Ibi, és odarohant a kis pille nyoszolyájához.

– Semmim sem akar mozdulni… Se a kezeim, sem a lábaim, de még a szárnyaim is sajognak…

– Nekem is fáj… – mondta Csiporka –, de azért talán fel tudok állni…

Ám amint megpróbálkozott a feltápászkodással, azonnal sziszegni kezdett.

Ibi nagyon megijedt. Gyorsan felöltözött, s hívta a háziorvosát.

– Jó napot kívánok! Virág Ibolya vagyok. Beszélhetnék a doktornővel?

– Természetesen! – felelte a nővérke készségesen, majd átadta a kagylót a szomszédos asztalnál rendelő doktornőnek.

– Ki az? – súgta.

– Virág Ibi – tátogta vissza a nővér.

– Jó napot kívánok, Ibolya! – köszöntötte Ibit azonnal a doktornő. – Mi a probléma?

– Jó napot, doktornő! Nem velem van baj, hanem a barátaimmal. Mindenük fáj… Nincs még saját orvosuk. Megvizsgálná őket?

– Természetesen! Jöjjenek hamar, most nincsenek sokan a váróban!

Ibi, miután elköszönt, letette a telefont, felkapta a kocsi kulcsot, majd a vállára fektette a két kis szenvedőt, és szinte futott egészen a garázsig. Ilyen gyorsan még sohasem állt kis az Opellel. Csakhamar meg is érkeztek a kétsaroknyira levő rendelőbe, mivel a forgalom sem volt még túl nagy. Szerencsére csak két kedves néni várakozott a vizsgálatra, de amikor meglátták, hogy Ibi milyen kétségbe esett, azonnal, kérés nélkül, előre engedték. Hamarosan nyílt az ajtó, kijött új receptjeivel az előző beteg, így Ibi két lépéssel a rendelőben termett. A doktornő ránézett, és köszönés helyett meglepődött:

– Azt mondta, hogy hozza a barátait is!

– Hoztam is! – vette le a két bogárkát Ibi a válláról. – Ősszel költöztek be hozzám, összebarátkoztunk. Eddig egyikük sem volt soha beteg… De ma nem tudtak felkelni…

– Óóóó! – lepődött meg ismét a doktornő. – Ilyen pici betegeim még sosem voltak! Minden műszerem akkora, hogy agyonnyomná őket…– szabadkozott.

– Kérem! Vizsgálja meg őket! – sírta el magát Ibi.

– Megpróbálom! Nyugodjon meg! Ilyen élénk szemekkel, mint ezé a két bogárkáé, nemigen lehet nagy a baj! – simogatta meg a doktornő Ibi vállát, hogy megnyugtassa, majd elvette tőle Bíborkát.

– Mi a baj veled, kispillangó? – kérdezte tőle kedvesen.

– Mindenem sajog, doktor néni… A karjaim, a lábaim, de még a szárnyaim is…

Angelika doktornő óvatosan meghallgatta a kis beteget a sztetoszkópjával, majd nagyon finoman mozgatni kezdte a parányi ízületeket, az apró végtagokat, törést, húzódást keresve.

– Minden tagját épnek érzem – nézett Ibire a doktornő. – Csináltak a bogárkák mostanában valami szokatlant?

– Úszni voltunk tegnap az iskolában – válaszolta azonnal Csiporka.

– Milyen iskolába jártok? – kérdezte meglepődve a doktornő.

– Az állatkerti Bogársuliba – vágta rá Bíborka már sokkal élénkebben.

– És ott uszoda is van??? Igazán hasznos és egészséges sport! Mindenkinek tudnia kéne úszni az emberek közül is! És volt már úszás korábban is?

– Nem, nem! Tegnap volt az első! – felelte Bíborka.

– Óóó, értem már, mi lehet a baj! Gyere kis csíkoska! Hadd vizsgáljalak meg téged is!

– Csiporka vagyok! – mozdult készségesen a doktornő felé a bogárka, majd felszisszent.

A doktornő őt is alaposan meghallgatta, végigvizsgálta a végtagjait, de mindent rendjén talált.

– Nála is minden rendben – fordult Ibi felé. – Azt hiszem, erős izomlázuk van a szokatlan mozgástól. És az bizony fájdalmas, de ha nem ijedünk meg tőle, akkor elég gyorsan bejáródik, és sajgás nélkül is megy a mozgás.

– Próbáljatok lépegetni! Mozgassátok a karjaitokat, hajladozzatok egy kicsit! – kérte a bogárkákat a doktornő.

– Egyre jobb! Már nem fáj annyira! – mosolyodott el karkörzés közben Bíborka.

– Nekem is – szólalt meg Csiporka –, csak sajog a hasam!

– Gyere közelebb, hadd vizsgáljam, meg, mitől fáj! – kérte a doktor néni ismét elkomolyodó szemmel.

– Szerintem csak éhes! – kacagta el magát Bíborka. – Ma reggeli nélkül szaladtunk el otthonról. Én is bírnék inni egy kis nektárt! – magyarázta a kis pille nagy komolyan.

– Azt hiszem, semmi baja a két kis barátjának – adta vissza Ibinek a bogárkákat a doktornő mosolyogva. – Ma azért ne engedje őket iskolába, hátha mégis lappang bennük valami. Figyelje őket, s ha szokatlant tapasztal, hívjon azonnal! Egy pillanat! Adunk igazolást is!

– Csókolom! – harsogták integetve a lányok az ajtóból. – Köszönünk szépen mindent!

– Viszontlátásra! – mondta ki egyszerre Ibi és Angelika doktor néni.

– Igazán szerencsés, hogy ilyen kis napsugarakkal él együtt! Remélem, minden rendben lesz velük! Pihenjenek ma egy nagyot!

– Menjünk haza! – sóhajtotta az utcára kilépve Bíborka kimerülten.

– Együnk! – nyögte Csiporka.

– Indulás haza! – mosolyodott el végre Ibi, akinek a gombóc most kezdett oszlani a gyomrában.

***

Szerző: 2019. 07. 09.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló