A rejtélyes bogárkór

Csiporka és Bíborka jajong

– Ibiii! Nem bírok felkelni! Mindenem sajog!!! – sírta el magát Bíborka.

– Mid fáj, csillagom? – csapott le azonnal mindent a két kezéből Ibi, és odarohant a kis pille nyoszolyájához.

– Semmim sem akar mozdulni… Se a kezeim, sem a lábaim, de még a szárnyaim is sajognak…

– Nekem is fáj… – mondta Csiporka –, de azért talán fel tudok állni…

Ám amint megpróbálkozott a feltápászkodással, azonnal sziszegni kezdett.

Ibi nagyon megijedt. Gyorsan felöltözött, s hívta a háziorvosát.

– Jó napot kívánok! Virág Ibolya vagyok. Beszélhetnék a doktornővel?

– Természetesen! – felelte a nővérke készségesen, majd átadta a kagylót a szomszédos asztalnál rendelő doktornőnek.

– Ki az? – súgta.

– Virág Ibi – tátogta vissza a nővér.

– Jó napot kívánok, Ibolya! – köszöntötte Ibit azonnal a doktornő. – Mi a probléma?

– Jó napot, doktornő! Nem velem van baj, hanem a barátaimmal. Mindenük fáj… Nincs még saját orvosuk. Megvizsgálná őket?

– Természetesen! Jöjjenek hamar, most nincsenek sokan a váróban!

Ibi, miután elköszönt, letette a telefont, felkapta a kocsi kulcsot, majd a vállára fektette a két kis szenvedőt, és szinte futott egészen a garázsig. Ilyen gyorsan még sohasem állt kis az Opellel. Csakhamar meg is érkeztek a kétsaroknyira levő rendelőbe, mivel a forgalom sem volt még túl nagy. Szerencsére csak két kedves néni várakozott a vizsgálatra, de amikor meglátták, hogy Ibi milyen kétségbe esett, azonnal, kérés nélkül, előre engedték. Hamarosan nyílt az ajtó, kijött új receptjeivel az előző beteg, így Ibi két lépéssel a rendelőben termett. A doktornő ránézett, és köszönés helyett meglepődött:

– Azt mondta, hogy hozza a barátait is!

– Hoztam is! – vette le a két bogárkát Ibi a válláról. – Ősszel költöztek be hozzám, összebarátkoztunk. Eddig egyikük sem volt soha beteg… De ma nem tudtak felkelni…

– Óóóó! – lepődött meg ismét a doktornő. – Ilyen pici betegeim még sosem voltak! Minden műszerem akkora, hogy agyonnyomná őket…– szabadkozott.

– Kérem! Vizsgálja meg őket! – sírta el magát Ibi.

– Megpróbálom! Nyugodjon meg! Ilyen élénk szemekkel, mint ezé a két bogárkáé, nemigen lehet nagy a baj! – simogatta meg a doktornő Ibi vállát, hogy megnyugtassa, majd elvette tőle Bíborkát.

– Mi a baj veled, kispillangó? – kérdezte tőle kedvesen.

– Mindenem sajog, doktor néni… A karjaim, a lábaim, de még a szárnyaim is…

Angelika doktornő óvatosan meghallgatta a kis beteget a sztetoszkópjával, majd nagyon finoman mozgatni kezdte a parányi ízületeket, az apró végtagokat, törést, húzódást keresve.

– Minden tagját épnek érzem – nézett Ibire a doktornő. – Csináltak a bogárkák mostanában valami szokatlant?

– Úszni voltunk tegnap az iskolában – válaszolta azonnal Csiporka.

– Milyen iskolába jártok? – kérdezte meglepődve a doktornő.

– Az állatkerti Bogársuliba – vágta rá Bíborka már sokkal élénkebben.

– És ott uszoda is van??? Igazán hasznos és egészséges sport! Mindenkinek tudnia kéne úszni az emberek közül is! És volt már úszás korábban is?

– Nem, nem! Tegnap volt az első! – felelte Bíborka.

– Óóó, értem már, mi lehet a baj! Gyere kis csíkoska! Hadd vizsgáljalak meg téged is!

– Csiporka vagyok! – mozdult készségesen a doktornő felé a bogárka, majd felszisszent.

A doktornő őt is alaposan meghallgatta, végigvizsgálta a végtagjait, de mindent rendjén talált.

– Nála is minden rendben – fordult Ibi felé. – Azt hiszem, erős izomlázuk van a szokatlan mozgástól. És az bizony fájdalmas, de ha nem ijedünk meg tőle, akkor elég gyorsan bejáródik, és sajgás nélkül is megy a mozgás.

– Próbáljatok lépegetni! Mozgassátok a karjaitokat, hajladozzatok egy kicsit! – kérte a bogárkákat a doktornő.

– Egyre jobb! Már nem fáj annyira! – mosolyodott el karkörzés közben Bíborka.

– Nekem is – szólalt meg Csiporka –, csak sajog a hasam!

– Gyere közelebb, hadd vizsgáljam, meg, mitől fáj! – kérte a doktor néni ismét elkomolyodó szemmel.

– Szerintem csak éhes! – kacagta el magát Bíborka. – Ma reggeli nélkül szaladtunk el otthonról. Én is bírnék inni egy kis nektárt! – magyarázta a kis pille nagy komolyan.

– Azt hiszem, semmi baja a két kis barátjának – adta vissza Ibinek a bogárkákat a doktornő mosolyogva. – Ma azért ne engedje őket iskolába, hátha mégis lappang bennük valami. Figyelje őket, s ha szokatlant tapasztal, hívjon azonnal! Egy pillanat! Adunk igazolást is!

– Csókolom! – harsogták integetve a lányok az ajtóból. – Köszönünk szépen mindent!

– Viszontlátásra! – mondta ki egyszerre Ibi és Angelika doktor néni.

– Igazán szerencsés, hogy ilyen kis napsugarakkal él együtt! Remélem, minden rendben lesz velük! Pihenjenek ma egy nagyot!

– Menjünk haza! – sóhajtotta az utcára kilépve Bíborka kimerülten.

– Együnk! – nyögte Csiporka.

– Indulás haza! – mosolyodott el végre Ibi, akinek a gombóc most kezdett oszlani a gyomrában.

***

Szerző: 2019. 07. 09.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése