Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A rejtélyes bogárkór
Csiporka és Bíborka jajong
– Ibiii! Nem bírok felkelni! Mindenem sajog!!! – sírta el magát Bíborka.
– Mid fáj, csillagom? – csapott le azonnal mindent a két kezéből Ibi, és odarohant a kis pille nyoszolyájához.
– Semmim sem akar mozdulni… Se a kezeim, sem a lábaim, de még a szárnyaim is sajognak…
– Nekem is fáj… – mondta Csiporka –, de azért talán fel tudok állni…
Ám amint megpróbálkozott a feltápászkodással, azonnal sziszegni kezdett.
Ibi nagyon megijedt. Gyorsan felöltözött, s hívta a háziorvosát.
– Jó napot kívánok! Virág Ibolya vagyok. Beszélhetnék a doktornővel?
– Természetesen! – felelte a nővérke készségesen, majd átadta a kagylót a szomszédos asztalnál rendelő doktornőnek.
– Ki az? – súgta.
– Virág Ibi – tátogta vissza a nővér.
– Jó napot kívánok, Ibolya! – köszöntötte Ibit azonnal a doktornő. – Mi a probléma?
– Jó napot, doktornő! Nem velem van baj, hanem a barátaimmal. Mindenük fáj… Nincs még saját orvosuk. Megvizsgálná őket?
– Természetesen! Jöjjenek hamar, most nincsenek sokan a váróban!
Ibi, miután elköszönt, letette a telefont, felkapta a kocsi kulcsot, majd a vállára fektette a két kis szenvedőt, és szinte futott egészen a garázsig. Ilyen gyorsan még sohasem állt kis az Opellel. Csakhamar meg is érkeztek a kétsaroknyira levő rendelőbe, mivel a forgalom sem volt még túl nagy. Szerencsére csak két kedves néni várakozott a vizsgálatra, de amikor meglátták, hogy Ibi milyen kétségbe esett, azonnal, kérés nélkül, előre engedték. Hamarosan nyílt az ajtó, kijött új receptjeivel az előző beteg, így Ibi két lépéssel a rendelőben termett. A doktornő ránézett, és köszönés helyett meglepődött:
– Azt mondta, hogy hozza a barátait is!
– Hoztam is! – vette le a két bogárkát Ibi a válláról. – Ősszel költöztek be hozzám, összebarátkoztunk. Eddig egyikük sem volt soha beteg… De ma nem tudtak felkelni…
– Óóóó! – lepődött meg ismét a doktornő. – Ilyen pici betegeim még sosem voltak! Minden műszerem akkora, hogy agyonnyomná őket…– szabadkozott.
– Kérem! Vizsgálja meg őket! – sírta el magát Ibi.
– Megpróbálom! Nyugodjon meg! Ilyen élénk szemekkel, mint ezé a két bogárkáé, nemigen lehet nagy a baj! – simogatta meg a doktornő Ibi vállát, hogy megnyugtassa, majd elvette tőle Bíborkát.
– Mi a baj veled, kispillangó? – kérdezte tőle kedvesen.
– Mindenem sajog, doktor néni… A karjaim, a lábaim, de még a szárnyaim is…
Angelika doktornő óvatosan meghallgatta a kis beteget a sztetoszkópjával, majd nagyon finoman mozgatni kezdte a parányi ízületeket, az apró végtagokat, törést, húzódást keresve.
– Minden tagját épnek érzem – nézett Ibire a doktornő. – Csináltak a bogárkák mostanában valami szokatlant?
– Úszni voltunk tegnap az iskolában – válaszolta azonnal Csiporka.
– Milyen iskolába jártok? – kérdezte meglepődve a doktornő.
– Az állatkerti Bogársuliba – vágta rá Bíborka már sokkal élénkebben.
– És ott uszoda is van??? Igazán hasznos és egészséges sport! Mindenkinek tudnia kéne úszni az emberek közül is! És volt már úszás korábban is?
– Nem, nem! Tegnap volt az első! – felelte Bíborka.
– Óóó, értem már, mi lehet a baj! Gyere kis csíkoska! Hadd vizsgáljalak meg téged is!
– Csiporka vagyok! – mozdult készségesen a doktornő felé a bogárka, majd felszisszent.
A doktornő őt is alaposan meghallgatta, végigvizsgálta a végtagjait, de mindent rendjén talált.
– Nála is minden rendben – fordult Ibi felé. – Azt hiszem, erős izomlázuk van a szokatlan mozgástól. És az bizony fájdalmas, de ha nem ijedünk meg tőle, akkor elég gyorsan bejáródik, és sajgás nélkül is megy a mozgás.
– Próbáljatok lépegetni! Mozgassátok a karjaitokat, hajladozzatok egy kicsit! – kérte a bogárkákat a doktornő.
– Egyre jobb! Már nem fáj annyira! – mosolyodott el karkörzés közben Bíborka.
– Nekem is – szólalt meg Csiporka –, csak sajog a hasam!
– Gyere közelebb, hadd vizsgáljam, meg, mitől fáj! – kérte a doktor néni ismét elkomolyodó szemmel.
– Szerintem csak éhes! – kacagta el magát Bíborka. – Ma reggeli nélkül szaladtunk el otthonról. Én is bírnék inni egy kis nektárt! – magyarázta a kis pille nagy komolyan.
– Azt hiszem, semmi baja a két kis barátjának – adta vissza Ibinek a bogárkákat a doktornő mosolyogva. – Ma azért ne engedje őket iskolába, hátha mégis lappang bennük valami. Figyelje őket, s ha szokatlant tapasztal, hívjon azonnal! Egy pillanat! Adunk igazolást is!
– Csókolom! – harsogták integetve a lányok az ajtóból. – Köszönünk szépen mindent!
– Viszontlátásra! – mondta ki egyszerre Ibi és Angelika doktor néni.
– Igazán szerencsés, hogy ilyen kis napsugarakkal él együtt! Remélem, minden rendben lesz velük! Pihenjenek ma egy nagyot!
– Menjünk haza! – sóhajtotta az utcára kilépve Bíborka kimerülten.
– Együnk! – nyögte Csiporka.
– Indulás haza! – mosolyodott el végre Ibi, akinek a gombóc most kezdett oszlani a gyomrában.
***
Hasonló
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Korona-mese – 10. Bobo kor...
Korona–mese 9. – Bobo, az o...
Korona-mese 8. – Június köz...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Korona-mese
Városi lépésbentekergőzés
A türkizhezszállító búgó-su...
A nyaralás hajnala
Vihargyors ötlet – villám e...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése