A rejtélyes bogárkór

Csiporka és Bíborka jajong

– Ibiii! Nem bírok felkelni! Mindenem sajog!!! – sírta el magát Bíborka.

– Mid fáj, csillagom? – csapott le azonnal mindent a két kezéből Ibi, és odarohant a kis pille nyoszolyájához.

– Semmim sem akar mozdulni… Se a kezeim, sem a lábaim, de még a szárnyaim is sajognak…

– Nekem is fáj… – mondta Csiporka –, de azért talán fel tudok állni…

Ám amint megpróbálkozott a feltápászkodással, azonnal sziszegni kezdett.

Ibi nagyon megijedt. Gyorsan felöltözött, s hívta a háziorvosát.

– Jó napot kívánok! Virág Ibolya vagyok. Beszélhetnék a doktornővel?

– Természetesen! – felelte a nővérke készségesen, majd átadta a kagylót a szomszédos asztalnál rendelő doktornőnek.

– Ki az? – súgta.

– Virág Ibi – tátogta vissza a nővér.

– Jó napot kívánok, Ibolya! – köszöntötte Ibit azonnal a doktornő. – Mi a probléma?

– Jó napot, doktornő! Nem velem van baj, hanem a barátaimmal. Mindenük fáj… Nincs még saját orvosuk. Megvizsgálná őket?

– Természetesen! Jöjjenek hamar, most nincsenek sokan a váróban!

Ibi, miután elköszönt, letette a telefont, felkapta a kocsi kulcsot, majd a vállára fektette a két kis szenvedőt, és szinte futott egészen a garázsig. Ilyen gyorsan még sohasem állt kis az Opellel. Csakhamar meg is érkeztek a kétsaroknyira levő rendelőbe, mivel a forgalom sem volt még túl nagy. Szerencsére csak két kedves néni várakozott a vizsgálatra, de amikor meglátták, hogy Ibi milyen kétségbe esett, azonnal, kérés nélkül, előre engedték. Hamarosan nyílt az ajtó, kijött új receptjeivel az előző beteg, így Ibi két lépéssel a rendelőben termett. A doktornő ránézett, és köszönés helyett meglepődött:

– Azt mondta, hogy hozza a barátait is!

– Hoztam is! – vette le a két bogárkát Ibi a válláról. – Ősszel költöztek be hozzám, összebarátkoztunk. Eddig egyikük sem volt soha beteg… De ma nem tudtak felkelni…

– Óóóó! – lepődött meg ismét a doktornő. – Ilyen pici betegeim még sosem voltak! Minden műszerem akkora, hogy agyonnyomná őket…– szabadkozott.

– Kérem! Vizsgálja meg őket! – sírta el magát Ibi.

– Megpróbálom! Nyugodjon meg! Ilyen élénk szemekkel, mint ezé a két bogárkáé, nemigen lehet nagy a baj! – simogatta meg a doktornő Ibi vállát, hogy megnyugtassa, majd elvette tőle Bíborkát.

– Mi a baj veled, kispillangó? – kérdezte tőle kedvesen.

– Mindenem sajog, doktor néni… A karjaim, a lábaim, de még a szárnyaim is…

Angelika doktornő óvatosan meghallgatta a kis beteget a sztetoszkópjával, majd nagyon finoman mozgatni kezdte a parányi ízületeket, az apró végtagokat, törést, húzódást keresve.

– Minden tagját épnek érzem – nézett Ibire a doktornő. – Csináltak a bogárkák mostanában valami szokatlant?

– Úszni voltunk tegnap az iskolában – válaszolta azonnal Csiporka.

– Milyen iskolába jártok? – kérdezte meglepődve a doktornő.

– Az állatkerti Bogársuliba – vágta rá Bíborka már sokkal élénkebben.

– És ott uszoda is van??? Igazán hasznos és egészséges sport! Mindenkinek tudnia kéne úszni az emberek közül is! És volt már úszás korábban is?

– Nem, nem! Tegnap volt az első! – felelte Bíborka.

– Óóó, értem már, mi lehet a baj! Gyere kis csíkoska! Hadd vizsgáljalak meg téged is!

– Csiporka vagyok! – mozdult készségesen a doktornő felé a bogárka, majd felszisszent.

A doktornő őt is alaposan meghallgatta, végigvizsgálta a végtagjait, de mindent rendjén talált.

– Nála is minden rendben – fordult Ibi felé. – Azt hiszem, erős izomlázuk van a szokatlan mozgástól. És az bizony fájdalmas, de ha nem ijedünk meg tőle, akkor elég gyorsan bejáródik, és sajgás nélkül is megy a mozgás.

– Próbáljatok lépegetni! Mozgassátok a karjaitokat, hajladozzatok egy kicsit! – kérte a bogárkákat a doktornő.

– Egyre jobb! Már nem fáj annyira! – mosolyodott el karkörzés közben Bíborka.

– Nekem is – szólalt meg Csiporka –, csak sajog a hasam!

– Gyere közelebb, hadd vizsgáljam, meg, mitől fáj! – kérte a doktor néni ismét elkomolyodó szemmel.

– Szerintem csak éhes! – kacagta el magát Bíborka. – Ma reggeli nélkül szaladtunk el otthonról. Én is bírnék inni egy kis nektárt! – magyarázta a kis pille nagy komolyan.

– Azt hiszem, semmi baja a két kis barátjának – adta vissza Ibinek a bogárkákat a doktornő mosolyogva. – Ma azért ne engedje őket iskolába, hátha mégis lappang bennük valami. Figyelje őket, s ha szokatlant tapasztal, hívjon azonnal! Egy pillanat! Adunk igazolást is!

– Csókolom! – harsogták integetve a lányok az ajtóból. – Köszönünk szépen mindent!

– Viszontlátásra! – mondta ki egyszerre Ibi és Angelika doktor néni.

– Igazán szerencsés, hogy ilyen kis napsugarakkal él együtt! Remélem, minden rendben lesz velük! Pihenjenek ma egy nagyot!

– Menjünk haza! – sóhajtotta az utcára kilépve Bíborka kimerülten.

– Együnk! – nyögte Csiporka.

– Indulás haza! – mosolyodott el végre Ibi, akinek a gombóc most kezdett oszlani a gyomrában.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése