Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Tatakását a gyorsétkezdékbe!
Kukoricadarából készült étek, amit nagyszüleim már gyermekkorukban megismertek, de öreg napjaikban is gyakran fogyasztottak zsírral vagy tejjel
Nagyszüleim általában nyolc óra után reggeliztek, így csak a vasárnapokon és vakációban ülhettem asztalhoz velük. Ennek ellenére, sokszor eszembe jutnak azok a napjainkban ritkán készített, egészséges étkek, amelyeket hajdan gyakran fogyasztottak jó étvággyal. Domi nagyapám frustuknak nevezte a nap első étkezését, mint ismeretes, a németes szót elsősorban katonai berkekben használták egykor.
Szóval, a reggelit nem siették el, pedig nagyapám rendszerint korán kelt. Nyáron hét, télen nyolc óra előtt. Miután felöltözött, első útja a keményszárú csizmájához vezetett. Félreértés ne essék, nem azért, hogy felhúzza, hiszen azt csak ünnepi alkalmakkor használta, hanem azért, hogy kivegye a feles üveg pálinkát belőle. Nos miután abból húzott egyet, szájöblögetés céljából, illetve fogmosás helyett, kiment az udvarra, hogy elrendezze a háztáji gazdaságot. A házból kilépve rágyújtott a boltokban kapható legolcsóbb Marasesti cigarettára, aztán munkához látott.
Szüleimmel rendszerint hét órakor keltünk, elfogyasztottuk a reggelit, s siettünk óvodába, iskolába. A nyolcvanas évek elején a romániai élelmiszerüzletek valósággal kongtak az ürességtől. Főleg falun volt siralmas a helyzet, havonta egy-két alkalommal érkezett felvágott a boltba, vajnak, sajtnak nyomát sem láttuk. A városból hozott párizsi (parizelnek neveztük), legtöbbször ehetetlen volt, így sülve fogyasztottuk. Volt egy hosszú konyhai vasvillánk, édesapám parizelt, szalonnát és hagymát húzott a végére, kinyitotta a fáskályha ajtaját, s néhány perc alatt elkészült a pompás reggeli. Amikor édesanyám volt a soros, gyakran készített szalonnás tojásrántottát vagy bundáskenyeret. Édesapám ötletességének, ügyességének köszönhetően a zsíros kenyeret is jó étvággyal fogyasztottuk, mert mindig piros paprikával szórta meg és hagymával díszítette. Továbbá nagy sikernek örvendett a vinettás (padlizsános) és házipástétomos kenyér. Néha hígtojást is ettünk, de ezzel ki is merült a hétköznapok reggeli kínálata. Kivételt jelentettek a disznóvágás utáni napok, amikor tepertyű és májas is került az asztalra. Később a fagyos kolbász lett a reggelik gyöngyszeme, de csak araszos darabokat hoztunk le a füstölőből, hogy tovább tartson.
Nagyszüleim frustukja teljes mértékben eltért a mi reggelinktől. Nagyapám rendszerint ragaszkodott ahhoz, hogy főtt ételt egyenek, de a főzés olyan étkekben merült ki, amit ma már talán nem is ismer a fiatalabb nemzedék. Gyakran fogyasztottak tejet és puliszkát, amit szilvaízes puliszkával nyomtattak el. Ha jelen voltam, mindig jelentkeztem én is a szilvaízes puliszkára, amit már évek óta nem ízleltem. Máskor hagymatokányt ettek puliszkával (de hús nélkül), a tojást is pörkölt hagymára „ütötték”. Néha hagymás krumplit is készített nagyanyám, amibe keményre főtt tojást is vágott bele. A túróspuliszka ünnepi lakomának számított, mert tehenet és juhot nem tartottunk, be kellett szerezni a túrót. Tatakásának neveztük azt a kukoricadarából készült étket, amit nagyszüleim már gyermekkorukban megismertek, de öreg napjaikban is gyakran fogyasztottak zsírral vagy tejjel. Emlékszem, ha nagyanyám kolbászt vett elő a zsírosbödönből, nagyapám mindig megjegyezte, hogy azt úgy kell enni, hogy a puliszkát csak hozzá ütögetjük… Szóval, abban az időben nem mindig álltak fel tele hassal az asztaltól, de sokkal egészségesebben étkeztek, mint napjainkban.
Gyakran hallom, olvasom, hogy sokan panaszkodnak a gyorséttermekben vásárolt élelmiszerek minőségére. A hot-dogba lejárt szavatosságú virslit tettek, a gyros tálban a szalmakrumpli ki volt hűlve, a hamburgerben fűrészporhoz hasonló volt a húspogácsa, a vegetáriánus szendvicset kétnapos zsemlével szolgálták fel és sorolhatnám. Megtehetik mindezt, hiszen nálunk is felütötte fejét a gyorsétterem-láz, hódít a modern „étkezési kultúra”, ráadásul egészségügyi szempontból nagyon nehéz ellenőrizni a lefagyasztott, félkész élelmiszereket, így virágzik az üzlet. Sokan közülünk reggeli helyett félórával többet alszanak, tízórai csomagolás helyett bekukkantanak a facebookra, aztán ha megéheznek a gyorsétkezde felhozatalából választanak. Elkényelmesedtünk. Közben eszembe jut, vajon mi lenne ha a gyorsétkezdékben tatakását is árulnának? Egy kis odafigyeléssel, reklámmal, azt hiszem befutó lenne nagyszüleink étke is.
Hasonló
Székelyruha-készítés Maross...
Az angyalokkal hallgatja Má...
Foci az asztalon, foci a pá...
Kicsi villát csináltatott F...
A gyászjelentéseket mindig ...
Humor a focipályáról
Nagyapám táncot oktatott a ...
Születésnapi ajándék
Azok a téli szép napok…
A kenyeres néni
Régen sem mindig jött össze...
Kisunokám a tengeren túlról
csőstől
Vajon ki kente be magát köl...
Jánis eltüzelte a kerítést,...
Tizenegyes – üvöltötte a tö...
Egy zacskó bankó
A háromlábú szék és a hét p...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése