Tatakását a gyorsétkezdékbe!

Kukoricadarából készült étek, amit nagyszüleim már gyermekkorukban megismertek, de öreg napjaikban is gyakran fogyasztottak zsírral vagy tejjel

Nagyszüleim általában nyolc óra után reggeliztek, így csak a vasárnapokon és vakációban ülhettem asztalhoz velük. Ennek ellenére, sokszor eszembe jutnak azok a napjainkban ritkán készített, egészséges étkek, amelyeket hajdan gyakran fogyasztottak jó étvággyal. Domi nagyapám frustuknak nevezte a nap első étkezését, mint ismeretes, a németes szót elsősorban katonai berkekben használták egykor. 

Szóval, a reggelit nem siették el, pedig nagyapám rendszerint korán kelt. Nyáron hét, télen nyolc óra előtt. Miután felöltözött, első útja a keményszárú csizmájához vezetett. Félreértés ne essék, nem azért, hogy felhúzza, hiszen azt csak ünnepi alkalmakkor használta, hanem azért, hogy kivegye a feles üveg pálinkát belőle. Nos miután abból húzott egyet, szájöblögetés céljából, illetve fogmosás helyett, kiment az udvarra, hogy elrendezze a háztáji gazdaságot. A házból kilépve rágyújtott a boltokban kapható legolcsóbb Marasesti cigarettára, aztán munkához látott.

Szüleimmel rendszerint hét órakor keltünk, elfogyasztottuk a reggelit, s siettünk óvodába, iskolába. A nyolcvanas évek elején a romániai élelmiszerüzletek valósággal kongtak az ürességtől. Főleg falun volt siralmas a helyzet, havonta egy-két alkalommal érkezett felvágott a boltba, vajnak, sajtnak nyomát sem láttuk. A városból hozott párizsi (parizelnek neveztük), legtöbbször ehetetlen volt, így sülve fogyasztottuk. Volt egy hosszú konyhai vasvillánk, édesapám parizelt, szalonnát és hagymát húzott a végére, kinyitotta a fáskályha ajtaját, s néhány perc alatt elkészült a pompás reggeli. Amikor édesanyám volt a soros, gyakran készített szalonnás tojásrántottát vagy bundáskenyeret. Édesapám ötletességének, ügyességének köszönhetően  a zsíros kenyeret is jó étvággyal fogyasztottuk, mert mindig piros paprikával szórta meg és hagymával díszítette. Továbbá nagy sikernek örvendett a vinettás (padlizsános) és házipástétomos kenyér. Néha hígtojást is ettünk, de ezzel ki is merült a hétköznapok reggeli kínálata. Kivételt jelentettek a disznóvágás utáni napok, amikor tepertyű és májas is került az asztalra. Később a fagyos kolbász lett a reggelik gyöngyszeme, de csak araszos darabokat hoztunk le a füstölőből, hogy tovább tartson. 

Nagyszüleim frustukja teljes mértékben eltért a mi reggelinktől. Nagyapám rendszerint ragaszkodott ahhoz, hogy főtt ételt egyenek, de a főzés olyan étkekben merült ki, amit ma már talán nem is ismer a fiatalabb nemzedék. Gyakran fogyasztottak tejet és puliszkát, amit szilvaízes puliszkával nyomtattak el. Ha jelen voltam, mindig jelentkeztem én is a szilvaízes puliszkára, amit már évek óta nem ízleltem. Máskor hagymatokányt ettek puliszkával (de hús nélkül), a tojást is pörkölt hagymára „ütötték”. Néha hagymás krumplit is készített nagyanyám, amibe keményre főtt tojást is vágott bele. A túróspuliszka ünnepi lakomának számított, mert tehenet és juhot nem tartottunk, be kellett szerezni a túrót. Tatakásának neveztük azt a kukoricadarából készült étket, amit nagyszüleim már gyermekkorukban megismertek, de öreg napjaikban is gyakran fogyasztottak zsírral vagy tejjel. Emlékszem, ha nagyanyám kolbászt vett elő a zsírosbödönből, nagyapám mindig megjegyezte, hogy azt úgy kell enni, hogy a puliszkát csak hozzá ütögetjük… Szóval, abban az időben nem mindig álltak fel tele hassal az asztaltól, de sokkal egészségesebben étkeztek, mint napjainkban. 

Gyakran hallom, olvasom, hogy sokan panaszkodnak a gyorséttermekben vásárolt élelmiszerek minőségére. A hot-dogba lejárt szavatosságú virslit tettek, a gyros tálban a szalmakrumpli ki volt hűlve, a hamburgerben fűrészporhoz hasonló volt a húspogácsa, a vegetáriánus szendvicset kétnapos zsemlével szolgálták fel és sorolhatnám. Megtehetik mindezt, hiszen nálunk is felütötte fejét a gyorsétterem-láz, hódít a modern „étkezési kultúra”, ráadásul egészségügyi szempontból nagyon nehéz ellenőrizni a lefagyasztott, félkész élelmiszereket, így virágzik az üzlet. Sokan közülünk reggeli helyett félórával többet alszanak, tízórai csomagolás helyett bekukkantanak a facebookra, aztán ha megéheznek a gyorsétkezde felhozatalából választanak. Elkényelmesedtünk. Közben eszembe jut, vajon mi lenne ha a gyorsétkezdékben tatakását is árulnának? Egy kis odafigyeléssel, reklámmal, azt hiszem befutó lenne nagyszüleink étke is.

Szerző: 2019. 07. 04.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése