Tatakását a gyorsétkezdékbe!

Kukoricadarából készült étek, amit nagyszüleim már gyermekkorukban megismertek, de öreg napjaikban is gyakran fogyasztottak zsírral vagy tejjel

Nagyszüleim általában nyolc óra után reggeliztek, így csak a vasárnapokon és vakációban ülhettem asztalhoz velük. Ennek ellenére, sokszor eszembe jutnak azok a napjainkban ritkán készített, egészséges étkek, amelyeket hajdan gyakran fogyasztottak jó étvággyal. Domi nagyapám frustuknak nevezte a nap első étkezését, mint ismeretes, a németes szót elsősorban katonai berkekben használták egykor. 

Szóval, a reggelit nem siették el, pedig nagyapám rendszerint korán kelt. Nyáron hét, télen nyolc óra előtt. Miután felöltözött, első útja a keményszárú csizmájához vezetett. Félreértés ne essék, nem azért, hogy felhúzza, hiszen azt csak ünnepi alkalmakkor használta, hanem azért, hogy kivegye a feles üveg pálinkát belőle. Nos miután abból húzott egyet, szájöblögetés céljából, illetve fogmosás helyett, kiment az udvarra, hogy elrendezze a háztáji gazdaságot. A házból kilépve rágyújtott a boltokban kapható legolcsóbb Marasesti cigarettára, aztán munkához látott.

Szüleimmel rendszerint hét órakor keltünk, elfogyasztottuk a reggelit, s siettünk óvodába, iskolába. A nyolcvanas évek elején a romániai élelmiszerüzletek valósággal kongtak az ürességtől. Főleg falun volt siralmas a helyzet, havonta egy-két alkalommal érkezett felvágott a boltba, vajnak, sajtnak nyomát sem láttuk. A városból hozott párizsi (parizelnek neveztük), legtöbbször ehetetlen volt, így sülve fogyasztottuk. Volt egy hosszú konyhai vasvillánk, édesapám parizelt, szalonnát és hagymát húzott a végére, kinyitotta a fáskályha ajtaját, s néhány perc alatt elkészült a pompás reggeli. Amikor édesanyám volt a soros, gyakran készített szalonnás tojásrántottát vagy bundáskenyeret. Édesapám ötletességének, ügyességének köszönhetően  a zsíros kenyeret is jó étvággyal fogyasztottuk, mert mindig piros paprikával szórta meg és hagymával díszítette. Továbbá nagy sikernek örvendett a vinettás (padlizsános) és házipástétomos kenyér. Néha hígtojást is ettünk, de ezzel ki is merült a hétköznapok reggeli kínálata. Kivételt jelentettek a disznóvágás utáni napok, amikor tepertyű és májas is került az asztalra. Később a fagyos kolbász lett a reggelik gyöngyszeme, de csak araszos darabokat hoztunk le a füstölőből, hogy tovább tartson. 

Nagyszüleim frustukja teljes mértékben eltért a mi reggelinktől. Nagyapám rendszerint ragaszkodott ahhoz, hogy főtt ételt egyenek, de a főzés olyan étkekben merült ki, amit ma már talán nem is ismer a fiatalabb nemzedék. Gyakran fogyasztottak tejet és puliszkát, amit szilvaízes puliszkával nyomtattak el. Ha jelen voltam, mindig jelentkeztem én is a szilvaízes puliszkára, amit már évek óta nem ízleltem. Máskor hagymatokányt ettek puliszkával (de hús nélkül), a tojást is pörkölt hagymára „ütötték”. Néha hagymás krumplit is készített nagyanyám, amibe keményre főtt tojást is vágott bele. A túróspuliszka ünnepi lakomának számított, mert tehenet és juhot nem tartottunk, be kellett szerezni a túrót. Tatakásának neveztük azt a kukoricadarából készült étket, amit nagyszüleim már gyermekkorukban megismertek, de öreg napjaikban is gyakran fogyasztottak zsírral vagy tejjel. Emlékszem, ha nagyanyám kolbászt vett elő a zsírosbödönből, nagyapám mindig megjegyezte, hogy azt úgy kell enni, hogy a puliszkát csak hozzá ütögetjük… Szóval, abban az időben nem mindig álltak fel tele hassal az asztaltól, de sokkal egészségesebben étkeztek, mint napjainkban. 

Gyakran hallom, olvasom, hogy sokan panaszkodnak a gyorséttermekben vásárolt élelmiszerek minőségére. A hot-dogba lejárt szavatosságú virslit tettek, a gyros tálban a szalmakrumpli ki volt hűlve, a hamburgerben fűrészporhoz hasonló volt a húspogácsa, a vegetáriánus szendvicset kétnapos zsemlével szolgálták fel és sorolhatnám. Megtehetik mindezt, hiszen nálunk is felütötte fejét a gyorsétterem-láz, hódít a modern „étkezési kultúra”, ráadásul egészségügyi szempontból nagyon nehéz ellenőrizni a lefagyasztott, félkész élelmiszereket, így virágzik az üzlet. Sokan közülünk reggeli helyett félórával többet alszanak, tízórai csomagolás helyett bekukkantanak a facebookra, aztán ha megéheznek a gyorsétkezde felhozatalából választanak. Elkényelmesedtünk. Közben eszembe jut, vajon mi lenne ha a gyorsétkezdékben tatakását is árulnának? Egy kis odafigyeléssel, reklámmal, azt hiszem befutó lenne nagyszüleink étke is.

Szerző: 2019. 07. 04.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló