Tatakását a gyorsétkezdékbe!

Kukoricadarából készült étek, amit nagyszüleim már gyermekkorukban megismertek, de öreg napjaikban is gyakran fogyasztottak zsírral vagy tejjel

Nagyszüleim általában nyolc óra után reggeliztek, így csak a vasárnapokon és vakációban ülhettem asztalhoz velük. Ennek ellenére, sokszor eszembe jutnak azok a napjainkban ritkán készített, egészséges étkek, amelyeket hajdan gyakran fogyasztottak jó étvággyal. Domi nagyapám frustuknak nevezte a nap első étkezését, mint ismeretes, a németes szót elsősorban katonai berkekben használták egykor. 

Szóval, a reggelit nem siették el, pedig nagyapám rendszerint korán kelt. Nyáron hét, télen nyolc óra előtt. Miután felöltözött, első útja a keményszárú csizmájához vezetett. Félreértés ne essék, nem azért, hogy felhúzza, hiszen azt csak ünnepi alkalmakkor használta, hanem azért, hogy kivegye a feles üveg pálinkát belőle. Nos miután abból húzott egyet, szájöblögetés céljából, illetve fogmosás helyett, kiment az udvarra, hogy elrendezze a háztáji gazdaságot. A házból kilépve rágyújtott a boltokban kapható legolcsóbb Marasesti cigarettára, aztán munkához látott.

Szüleimmel rendszerint hét órakor keltünk, elfogyasztottuk a reggelit, s siettünk óvodába, iskolába. A nyolcvanas évek elején a romániai élelmiszerüzletek valósággal kongtak az ürességtől. Főleg falun volt siralmas a helyzet, havonta egy-két alkalommal érkezett felvágott a boltba, vajnak, sajtnak nyomát sem láttuk. A városból hozott párizsi (parizelnek neveztük), legtöbbször ehetetlen volt, így sülve fogyasztottuk. Volt egy hosszú konyhai vasvillánk, édesapám parizelt, szalonnát és hagymát húzott a végére, kinyitotta a fáskályha ajtaját, s néhány perc alatt elkészült a pompás reggeli. Amikor édesanyám volt a soros, gyakran készített szalonnás tojásrántottát vagy bundáskenyeret. Édesapám ötletességének, ügyességének köszönhetően  a zsíros kenyeret is jó étvággyal fogyasztottuk, mert mindig piros paprikával szórta meg és hagymával díszítette. Továbbá nagy sikernek örvendett a vinettás (padlizsános) és házipástétomos kenyér. Néha hígtojást is ettünk, de ezzel ki is merült a hétköznapok reggeli kínálata. Kivételt jelentettek a disznóvágás utáni napok, amikor tepertyű és májas is került az asztalra. Később a fagyos kolbász lett a reggelik gyöngyszeme, de csak araszos darabokat hoztunk le a füstölőből, hogy tovább tartson. 

Nagyszüleim frustukja teljes mértékben eltért a mi reggelinktől. Nagyapám rendszerint ragaszkodott ahhoz, hogy főtt ételt egyenek, de a főzés olyan étkekben merült ki, amit ma már talán nem is ismer a fiatalabb nemzedék. Gyakran fogyasztottak tejet és puliszkát, amit szilvaízes puliszkával nyomtattak el. Ha jelen voltam, mindig jelentkeztem én is a szilvaízes puliszkára, amit már évek óta nem ízleltem. Máskor hagymatokányt ettek puliszkával (de hús nélkül), a tojást is pörkölt hagymára „ütötték”. Néha hagymás krumplit is készített nagyanyám, amibe keményre főtt tojást is vágott bele. A túróspuliszka ünnepi lakomának számított, mert tehenet és juhot nem tartottunk, be kellett szerezni a túrót. Tatakásának neveztük azt a kukoricadarából készült étket, amit nagyszüleim már gyermekkorukban megismertek, de öreg napjaikban is gyakran fogyasztottak zsírral vagy tejjel. Emlékszem, ha nagyanyám kolbászt vett elő a zsírosbödönből, nagyapám mindig megjegyezte, hogy azt úgy kell enni, hogy a puliszkát csak hozzá ütögetjük… Szóval, abban az időben nem mindig álltak fel tele hassal az asztaltól, de sokkal egészségesebben étkeztek, mint napjainkban. 

Gyakran hallom, olvasom, hogy sokan panaszkodnak a gyorséttermekben vásárolt élelmiszerek minőségére. A hot-dogba lejárt szavatosságú virslit tettek, a gyros tálban a szalmakrumpli ki volt hűlve, a hamburgerben fűrészporhoz hasonló volt a húspogácsa, a vegetáriánus szendvicset kétnapos zsemlével szolgálták fel és sorolhatnám. Megtehetik mindezt, hiszen nálunk is felütötte fejét a gyorsétterem-láz, hódít a modern „étkezési kultúra”, ráadásul egészségügyi szempontból nagyon nehéz ellenőrizni a lefagyasztott, félkész élelmiszereket, így virágzik az üzlet. Sokan közülünk reggeli helyett félórával többet alszanak, tízórai csomagolás helyett bekukkantanak a facebookra, aztán ha megéheznek a gyorsétkezde felhozatalából választanak. Elkényelmesedtünk. Közben eszembe jut, vajon mi lenne ha a gyorsétkezdékben tatakását is árulnának? Egy kis odafigyeléssel, reklámmal, azt hiszem befutó lenne nagyszüleink étke is.

Írta:
Berekméri Edmond

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése