A baj csőstől jár

A mondás eredetét ma sem ismerem, de az  igazságára volt alkalmam rájönni az évek során

Megboldogult nagyanyámtól hallottam először az időközben eléggé megkopott, napjainkban egyre ritkábban használt népi mondást: “A baj csőstől jár!”. A kijelentés értelme elég nyilvánvaló mindenki számára, így nem okozott fejtörést nekem sem, de egykor, gyermekkorom delén, elég sokat morfondíroztam a mondás eredetén. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy kukoricacsőre, kürtőcsőre, bergmann csőre vagy vascsőre gondolt a tisztelt paraszt bácsi vagy nénémasszony, amikor a mondást kitalálta és továbbadta. Olyan sok baj érhette az illetőt, hogy a nehézségek számát a kukoricaszemek garmadájához hasonlította? Esetleg egyetlen, de óriási kár sújtotta, leégett a háza, aminek a kürtőcső meghibásodása lehetett az oka? Vagy tán egy eltévedt, rosszindulatú vascső okozta a problémák sorozatát, kontaktusba lépve a gyarló, a történés pillanatában figyelmetlen emberi testtel? Nos, bevallom őszintén, a mondás eredetét ma sem ismerem, de a népi bölcsesség igazságára volt alkalmam rájönni az évek során.

Szóval, mielőtt elmesélném, hogy milyen bosszúságok értek az utóbbi napokban, egy hihetetlen kirándulási emléket osztok meg veletek.  Néhány évvel ezelőtt, egy nyári napon történt. Barátainkkal a görgényüvegcsűri strandra indultunk napozni, fürdeni, lazítani. Három család, három személygépkocsival. A negyedik família negyed órával korábban indult Marosvásárhelyről, így néhány perccel előttünk jártak. Az első intő jel, amely a balszerencsés napot jelezte, az volt, hogy Lóri barátom autójának, Szászrégent elhagyva, gumidefektje lett. Csoportmunkával, néhány perc alatt orvosoltuk a problémát. Persze, nem igazán volt kellemes a perzselő napon kereket cserélni, de viszonylag elég könnyen sikerült. A helyszínre érkezve, a hölgyek egy része a kocsiban öltözött át, ami újabb bosszúságot eredményezett. Nem leste meg őket senki ugyan, de véletlenül megnyomódott az automatikus ajtózáró, s mivel a kulcscsomó az ülésen maradt, miután kiszálltak, nem tudtuk kinyitni a Toyota ajtaját. Tehetetlenül álltunk a jármű mellett, a baj okozóját keresve, amikor két hölgy állt meg mellettünk. A fiatalabbik elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt ő is volt hasonló helyzetben, s az oldalablak kéder gumitömítésének eltávolításával sikerült megoldani a problémát. A talpraesett hölgyemény, két evőeszköz segítségével, pillanatok alatt kivette az egyik hátsó ajtón található kisablakot, majd ezen benyúlva kinyitotta az ajtót. Mosolyogva adta kezembe a kulcsot, majd 2-3 perc alatt úgy visszatette az ablakocskát, hogy nyoma sem maradt a beavatkozásnak.

 Alig lélegeztünk fel, amikor Attila barátunk hívott telefonon. Viccesen kérdezte, hogy átjöttünk-e már Besztercén, mert ők már régen megérkeztek, éhesek, de minket nem látnak sehol. Mondtuk, hogy mi, több mint egy fél órája a strandon vagyunk, a lábtenisz pálya mellett. Kiderült, hogy félreértés történt, Attiláék a monosfalui strandra mentek, s már ki is fizették a belépőt négy személy részére… Azt hittük, ezek után már nem érhet egyéb bosszúság, de tévedtünk. Érkezésük és a falatozás után, lábteniszezni kezdtünk, de talán tíz percet sem tudtunk játszani, mert a labda váratlanul kipukkadt. Napoztunk egy keveset, majd a korhadozó falépcsőkön leereszkedve beültünk a sósvízbe. Rengetegen voltak a fürdőzők, szinte mozdulni sem lehetett a medencében. Nevezhetjük bárminek csak kellemesnek nem a locsizást. Kimenetkor, Zoli barátunk tizenkét éves fia, Hunor belelépett egy szegbe, alaposan felsértve a lábát. Hazafelé megálltunk egy vendéglőnél vacsorázni. Mindenki flekkent rendelt szalmakrumplival. Több mint egy óra várakozási idő után megjelent a pincér, hogy elnézést kérjen. Elektromos a szalmakrumplisütő, elvették a villanyt, várni kell egy kicsit. Mi vártunk. Még egy órát, talán többet is. Végül megkaptuk a várva-várt kaját. A krumpli ehetetlen volt, a húst viszont, nagy örömünkre, meg lehetett enni…

Ezek után már nem is érdemes leírnom, hogy milyen bosszúságok értek a napokban. Nem érdekes. Nem számít. Csak egészség legyen! (Ezt már nagyapám mondta.) Na, tovább nem untatok senkit. Sietek kifizetni egy 370 lejes autóalkatrészt, s ha beszerelték (talán egy ötvenesből megúszom), megyek, hogy megjavíttassam a ma délelőtt kipurcant fűnyírót. Kedden kiegyenlítem a közel ezerötszáz lejes számlákat (gáz, villany, internet, Digi, négy maroktelefon), aztán, ha még marad valami a fizetésünkből, megveszem a Népi mondások, bölcseletek magyarázata című könyvet. Mert még mindig kíváncsi vagyok: miért jön mindig csőstől a baj?

csőstől Szerző: 2018. 11. 27.

Hozzászólás zárolva.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló