Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Egy zacskó bankó
Amikor unokái a “telázsit” a kamrából eltávolították, mögötte egy batyut találtak
Félt az öregségtől. Aggodalommal töltötte el, amikor arra gondolt, mi lesz vele, ha nem tud majd dolgozni, terményt értékesíteni. A kétszázhúsz lejes kollektív nyugdíj a gyógyszerekre sem lesz elég, miből fizet egyházadót és villanyt, vajon honnan lesz pénze tűzifára. Férje már lassan egy évtizede, hogy kiköltözött a hegyre, az örök nyugvóhelyre, gyermekei is elhagyták a családi fészket a házasságkötés után. Egyedül dolgozta a kertet, két darab kukoricaföldet kapált. A kenyérgabonát a fiától kapta, aki a többi területet művelte. Két gyermeke heti rendszerességgel látogatta, a fia mindig mozdított valamit az udvaron, a lánya is rendszerint segített a nagytakarításban, együtt főzték ki a lekvárt, minden évben egy regiment katonának is elegendő savanyúságot tettek el télire. Az unokák is szívesen néztek be hozzá, hisz az udvar tele volt állattal. Bár falusi gyerekek voltak, pulykát csak nagyinál láthattak, csak nála volt egész évben az unokák részére szilvakompót és rucazsír. Pénzt sosem adott nekik, de befőttel és jó tanáccsal mindig ellátta őket.
Takarékosan élt. A szövetkezeti boltból csak sót és „fatót”, azaz lámpaolajat vásárolt. Ruhára, lábbelire nem költött, az ennivaló otthonról kikerült. Kéthetente sütött kenyeret, az udvaron felállított sütőkemencét még a megboldogult férje készítette. Tojás, zsír, paszuly és krumpli bőven volt a háznál, ezek voltak nála az alapélelmiszerek. Két disznót tartott, egyiket lábon adta el, a másikat feldarabolva, rendre. A közeli cigánytelepről naponta érkeztek vevők. Nem bízott bennük, sosem engedte be őket az udvarra. A kapu előtt megállva kiáltották a nevét, s mindig gorombán beszélt velük. Van akikkel csak így lehet – mondta egyszer a fiának. – Ha észreveszik, hogy félsz tőlük, bejönnek az udvarodra, meglopnak és kirabolnak. Gyermekei úgy tudták, hogy csak zsírt, tojást, szalonnát és zöldséget árusít. De ő egy kis pénzért lemondott a besütött húsról, füstölt oldalasról, kolbászról is. Kocsonyát is készített eladásra, savanyúságot, lekvárt, puliszka- és fehérlisztet is árusított. Rendszerint 50-60 tyúkot, pulykát, rucát és libát tartott, de azt sem saját részére.
Egy időben az a hír járta, hogy azért ad el mindent, hogy a pénzből italt vehessen. Irigyei, rosszakarói lányának is ezt mondták, aki meg is kérdezte egyszer:
– Édesanyám, ne vegye rossz néven, de mit csinál maga az eladásból összegyűjtött pénzzel? Amióta családunk van, sosem kértünk magától egy vasat sem, de a szomszédok szerint maga több pénzre árul, mint a szövetkezeti bolt. – Nekem muszáj, gyermekem! Nekem senki sem ad, s a nyugdíjam nagyon kevés… – felelte lehajtott fejjel. Gyermekeire nem akart támaszkodni, számlálgatta az éveket, hogy talán éppen egyetemen lesznek az unokák, oda kell majd minden bani. Fiatalkori ruháit, a férje hátramaradt szerszámait is rendre értékesítette. Fia csak a harcsafűrészt és a vetőpuskát tudta megmenteni, amit kölcsönkért, aztán elfelejtett visszavinni. Eladta azt a világvevő családi rádiót is, amit egy tehén árából vettek a férjével. „Minek nekem rádió, úgysem használom, mert drága a villanyáram. Hadd vigyék, hiszen csak a helyet foglalja.” gondolta. Esténként ritkán gyújtott villanyt, petróleumlámpánál olvasta a Bibliát.
Teltek, múltak az évek. Lábai egyre jobban fájtak, emlékezőképessége nagyon megromlott. Gyakran előfordult, hogy lement a pincébe, bement a kamrába, s nem tudta, hogy milyen céllal. Nagyon szédült, az orvos agyi érelmeszesedést állapított meg, gyógyszereket is írt ki, de ő nem vásárolta meg. Sosem volt a pirulák híve, egyszer úgy is meg kell halni, ismételgette. Amikor először elesett kisebb horzsolásokkal megúszta, de a második alkalommal lábtörést szenvedett. Gyermekei elhatározták, hogy nem hagyják egyedül, két-két hetet fog tölteni folyamatosan náluk, hogy gondját viselhessék. Otthonára lakatot tettek, a kaput beláncolták.
Két évet és három hónapot töltött gyermekeinél, akik szeretettel ápolták. Naponta emlegette kényszerből elhagyott otthonát, mindenkinek azt mondta: ha felerősödik, hazamegy, hogy senki terhére ne legyen. És hazament. De nem egykori otthonába, hanem az örök nyugvóhelyre, megboldogult férje mellé.
A házat, ahol életének hat évtizedét élte le halála után átalakították, felújították. Amikor unokái a telázsinak nevezett rozoga polcot a kamrából eltávolították, mögötte egy batyut találtak, a falra felakasztva. A batyuban egy zacskó régi százas bankjegy volt, ezresenként összekötve. Az idős asszony öregségére összekuporgatott pénze, amit már nem lehetett új pénzre beváltani. Pontosan 47 ezer lej, ami egykor egy kisebb ház ára volt.
Hasonló
Székelyruha-készítés Maross...
Az angyalokkal hallgatja Má...
Foci az asztalon, foci a pá...
Tatakását a gyorsétkezdékbe...
Kicsi villát csináltatott F...
A gyászjelentéseket mindig ...
Humor a focipályáról
Nagyapám táncot oktatott a ...
Születésnapi ajándék
Azok a téli szép napok…
A kenyeres néni
Régen sem mindig jött össze...
Kisunokám a tengeren túlról
csőstől
Vajon ki kente be magát köl...
Jánis eltüzelte a kerítést,...
Tizenegyes – üvöltötte a tö...
A háromlábú szék és a hét p...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése