Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Jánis eltüzelte a kerítést, meg a kaput
Ha nem fullacc meg, hátha jövőre hozo fát az erdőrő – mondta Aranka mérgesen
A forró nyári napokon mindig a háza előtti akácfa árnyékában szabadságolt. Ha valaki arra járt, az asztmájára és a kánikulára panaszkodott, aztán egy szivart kért. Testes, kövér ember volt, de nem szeretett tisztálkodni. Ha közel mentél hozzá, fojtogató izzadságszag csapott meg. Ő volt Jánis, akit lassú gondolkodásáért, együgyűségéért gyakran kinevettek az emberek.
Feleségét Arankának hívták. Szorgalmas asszony volt, bejárt a faluba napszámba. Első kapáláskor még Jánis is vele tartott, de aztán a júniusi hőség elvette a férfi kedvét a munkától.
– Mé nem jüssz, velem kapálni, Jánis?! – kérdezte meg ilyenkor az asszony. Enni szeretsz, a pálinkát minden nap megiszad, szivarat is venni kell neked – emelte fel a hangját Aranka, aztán rendszerint egy csúnyát is mondott, hogy hallják a szomszédok, hogy ő az úr a háznál.
– Nem vagyak baland. Majd, ha hínak a szamszéd faluba. Mé menyek itthan 60 lejért napszámba, mikó ott 45 lejt adnak!? – vágott vissza Jánis, aki különben csendes ember volt, sosem verte meg a feleségét. A számtannal viszont komoly gondjai voltak, mert csak két osztálya volt, mint a vonatnak.
Aranka így férje helyett is kellett dolgozzon, fáradozzon. Szezonban kapálni, paszulyt és kukoricát szedni, dohányt fűzni járt a “gádzsókhoz”, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek, mosni, takarítani ment a módosabb családokhoz. Becsületes, kétkezi munkával kereste meg a betevő falatot, kedvelték mert megbízható és szerény asszony volt, sosem követelőzött, nem nyúlt a máséhoz. Kissé gyenge felfogású volt, gyakran kétszer-háromszor kellett elmondani neki a tennivalókat, de aztán serényen, megállás nélkül igyekezett elvégezni a rábízott munkát. Munka közben gyakran énekelt, nagyokat nevetett a gazda viccein, a kávét többre tartotta az ételnél. Amikor Jánisról kérdezték, mindig azt felelte, hogy “otthon eszi a nyavalya”. Persze, a válasz tetszett az érdeklődőknek, ezért egyre gyakrabban tudakozódtak a férfi felől. Aranka egy idő után megsokallta, s így fejezte ki felháborodottságát: “Egye meg a brant még azt is, aki kérdezi!” Erre aztán megszűnt a fokozott érdeklődés, látták, hogy Arankával nem lehet kukoricázni.
Jánis néha annyira lusta volt, hogy még a kocsmába sem ment le a faluba. Ha a felesége nem hozott este szivarat és egy kicsi “erőset”, addig vitatkozott, veszekedett vele, amíg vissza nem ment, hogy megvegye a kért dolgokat. Amikor ő sétált le pálinkáért, sosem sietett vissza. A kocsma egyik sarkában meghúzódva, szerette hallgatni a falu híreit. Néha ő is beleszólt, de együgyűsége miatt mindig kikacagták.
Egy alkalommal egy korsó sörért küldte be a szomszédos kultúrotthon javításánál dolgozó kőműves. De Jánis nem tudta, hogy a söröspoharat nevezik korsónak és a szomszédba ment kölcsönkérni egy vizeskorsót, amivel a mezőre vittek innivalót. Az atyafi ötvenest adott a kezébe, Jánis pedig el is költött minden banit, mert ugye egy fél korsó az nem egy egész korsó. A visszajáróval néhány szál cigarettát vett magának, aztán vitte a korsó, akarom mondani kilenc korsó sört a mesternek…
Egyszer arról beszélgettek az emberek kocsma udvarán, hogy megdrágultak a felvágottak. Jánis egy ideig hallgatott, aztán ő is odaszólt: – Engemet nem érdekel a drágítás! Én eddig is 10 lere vettem szalámit, ezután is 10 lere fagak! – jegyezte meg bölcsen. Szavait újra harsány nevetés fogadta. Jánis pedig nem tudta, hogy mit hibázott ismét. – Persze, lenézik a szegén embert. Micsinájjak, ha nekem csak ennyire fussa? – tárta szét a karjait.
Egyik télen a kerítését és az utcakaput is eltüzelte. “Nem adott elég fát a Néptanács!” – mentegetőzött. Felesége szerint a székeket is eltüzelte volna, de az asszony nem hagyta. Csuszát, vagyis tengeri csutkát hordott haza a faluból, de annak több füstje volt, mint melege. Jánis pedig a füstöt csak a szalonna és a kolbász alatt szerette. A kályhából kiáramló fojtogató füst alaposan megkínozta az asztmáját. – Ha nem fullacc meg, hátha jövőre hozo fát az erdőrő – mondta Aranka mérgesen.
Ma már nem látni Jánist a kocsmában, sőt a feleségével sem perlekedik. Aranka lelkiismeretes munkáját sem lehet már igénybe venni. Közös sírban nyugszanak. Humoros kalandjaikat, bemondásaikat viszont napjainkban is sokat emlegetik a faluban.
Hasonló
Székelyruha-készítés Maross...
Az angyalokkal hallgatja Má...
Foci az asztalon, foci a pá...
Tatakását a gyorsétkezdékbe...
Kicsi villát csináltatott F...
A gyászjelentéseket mindig ...
Humor a focipályáról
Nagyapám táncot oktatott a ...
Születésnapi ajándék
Azok a téli szép napok…
A kenyeres néni
Régen sem mindig jött össze...
Kisunokám a tengeren túlról
csőstől
Vajon ki kente be magát köl...
Tizenegyes – üvöltötte a tö...
Egy zacskó bankó
A háromlábú szék és a hét p...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése