Jánis eltüzelte a kerítést, meg a kaput

Ha nem fullacc meg, hátha jövőre hozo fát az erdőrő – mondta Aranka mérgesen

A forró nyári napokon mindig a háza előtti akácfa árnyékában szabadságolt. Ha valaki arra járt, az asztmájára és a kánikulára panaszkodott, aztán egy szivart kért. Testes, kövér ember volt, de nem szeretett tisztálkodni. Ha közel mentél hozzá, fojtogató izzadságszag csapott meg. Ő volt Jánis, akit lassú gondolkodásáért, együgyűségéért gyakran kinevettek az emberek.

Feleségét Arankának hívták. Szorgalmas asszony volt, bejárt a faluba napszámba. Első kapáláskor még Jánis is vele tartott, de aztán a júniusi hőség elvette a férfi kedvét a munkától.

– Mé nem jüssz, velem kapálni, Jánis?! – kérdezte meg ilyenkor az asszony. Enni szeretsz, a pálinkát minden nap megiszad, szivarat is venni kell neked – emelte fel a hangját Aranka, aztán rendszerint egy csúnyát is mondott, hogy hallják a szomszédok, hogy ő az úr a háznál.

– Nem vagyak baland. Majd, ha hínak a szamszéd faluba. Mé menyek itthan 60 lejért napszámba, mikó ott 45 lejt adnak!? – vágott vissza Jánis, aki különben csendes ember volt, sosem verte meg a feleségét. A számtannal viszont komoly gondjai voltak, mert csak két osztálya volt, mint a vonatnak.

Aranka így férje helyett is kellett dolgozzon, fáradozzon. Szezonban kapálni, paszulyt és kukoricát szedni, dohányt fűzni járt a “gádzsókhoz”, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek, mosni, takarítani ment a módosabb családokhoz. Becsületes, kétkezi munkával kereste meg a betevő falatot, kedvelték mert megbízható és szerény asszony volt, sosem követelőzött, nem nyúlt a máséhoz. Kissé gyenge felfogású volt, gyakran kétszer-háromszor kellett elmondani neki a tennivalókat, de aztán serényen, megállás nélkül igyekezett elvégezni a rábízott munkát. Munka közben gyakran énekelt, nagyokat nevetett a gazda viccein, a kávét többre tartotta az ételnél. Amikor Jánisról kérdezték, mindig azt felelte, hogy “otthon eszi a nyavalya”. Persze, a válasz tetszett az érdeklődőknek, ezért egyre gyakrabban tudakozódtak a férfi felől. Aranka egy idő után megsokallta, s így fejezte ki felháborodottságát: “Egye meg a brant még azt is, aki kérdezi!” Erre aztán megszűnt a fokozott érdeklődés, látták, hogy Arankával nem lehet kukoricázni.

Jánis néha annyira lusta volt, hogy még a kocsmába sem ment le a faluba. Ha a felesége nem hozott este szivarat és egy kicsi “erőset”, addig vitatkozott, veszekedett vele, amíg vissza nem ment, hogy megvegye a kért dolgokat. Amikor ő sétált le pálinkáért, sosem sietett vissza. A kocsma egyik sarkában meghúzódva, szerette hallgatni a falu híreit. Néha ő is beleszólt, de együgyűsége miatt mindig kikacagták.

Egy alkalommal egy korsó sörért küldte be a szomszédos kultúrotthon javításánál dolgozó kőműves. De Jánis nem tudta, hogy a söröspoharat nevezik korsónak és a szomszédba ment kölcsönkérni egy vizeskorsót, amivel a mezőre vittek innivalót. Az atyafi ötvenest adott a kezébe, Jánis pedig el is költött minden banit, mert ugye egy fél korsó az nem egy egész korsó. A visszajáróval néhány szál cigarettát vett magának, aztán vitte a korsó, akarom mondani kilenc korsó sört a mesternek…

Egyszer arról beszélgettek az emberek kocsma udvarán, hogy megdrágultak a felvágottak. Jánis egy ideig hallgatott, aztán ő is odaszólt: – Engemet nem érdekel a drágítás! Én eddig is 10 lere vettem szalámit, ezután is 10 lere fagak! – jegyezte meg bölcsen. Szavait újra harsány nevetés fogadta. Jánis pedig nem tudta, hogy mit hibázott ismét. – Persze, lenézik a szegén embert. Micsinájjak, ha nekem csak ennyire fussa? – tárta szét a karjait.

Egyik télen a kerítését és az utcakaput is eltüzelte. “Nem adott elég fát a Néptanács!” – mentegetőzött. Felesége szerint a székeket is eltüzelte volna, de az asszony nem hagyta. Csuszát, vagyis tengeri csutkát hordott haza a faluból, de annak több füstje volt, mint melege. Jánis pedig a füstöt csak a szalonna és a kolbász alatt szerette. A kályhából kiáramló fojtogató füst alaposan megkínozta az asztmáját. – Ha nem fullacc meg, hátha jövőre hozo fát az erdőrő – mondta Aranka mérgesen.

Ma már nem látni Jánist a kocsmában, sőt a feleségével sem perlekedik. Aranka lelkiismeretes munkáját sem lehet már igénybe venni. Közös sírban nyugszanak. Humoros kalandjaikat, bemondásaikat viszont napjainkban is sokat emlegetik a faluban.

Írta:
Berekméri Edmond

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése