Kisunokám a tengeren túlról

Telefonon már elsuttogta szégyenlősen, de tiszta magyarsággal, hogy “szeretlek, tata”

Karácsony szombatján is a szokásos ébresztőóra csilingelésre ébredt. Hét óra körül lehetett, akkor kapcsolták le az utcai világítást. Az ablakhoz lépett, elhúzta a bíborvörös sötétítőt. Az üveget helyenként jégvirág díszítette, de ettől még zavartalanul élvezhette az eléje táruló meseszép látványt. A város szélén lakott, ide rendszerint későn érnek ki a mellékutcákat letakarítani. Fehér hótakaró borította a környéket, a háza előtti fenyőfa is patyolatfehér ruhába öltözött. A hó alatt még aludtak a házak, a jégrögös úton egy autó villogtatta lámpáit. Először arra gondolt, hogy milyen jó a biztonságos, meleg szoba rejtekéből szemlélni a csodálatossá varázsolt tájat. Aztán szeretett felesége arcát pillantotta meg kirajzolódni a távolban, akit másfél éve veszített el, önhibáján kívül, egy autóbalesetben. Második karácsonyát fogja egyedül tölteni. Munkaszüneti nap volt, nyugodtan kortyolgatta kávéját. Rendszerint két kanál cukorral itta a feketét. “Elég keserű az élet, miért legyen még a kávé is az?” – sóhajtott fel néha a munkahelyén, amikor Gizike, a titkárnő megkérdezte. Szívesen járt be dolgozni, a cégnél rendszerint jó hangulat uralkodott, s ez segített felejteni lelki fájdalmait, bánatát. Az igazgató után ő volt a második vezető, mérnöki oklevéllel, sokévi tapasztalattal a háta mögött. “Jobb lenne ma is bent lenni a kollégákkal.” – gondolta, majd reggeli után gyalog indult a közeli bevásárlóközpontba.

Útközben egyetlen gyermeke, Géza fia jutott eszébe, aki hét éve Kanadát választotta fogadott hazájának. Az orvosi egyetem elvégzését követően jelentette be szüleinek döntését: nem marad itthon éhbérért. Felesége sosem nyugodott bele a dologba, sokáig naponta teltek meg szemei könnyel. Géza esküvőjére kiutazhattak Montreálba, ahol már kis unoka várta őket. “Életem értelmei. Értük élek, értük dolgozom.” mondta rendszerint Vilma nevű szomszédasszonyának, amikor fia és családja került szóba. Vásárlás közben arra gondolt, hogy délután felhívja telefonon a fiát. Kis unokáját az esküvő óta csak fényképen látta, októberben töltötte a negyedik évet a gyerek. Telefonon már elsuttogta néhányszor szégyenlősen, de tiszta magyarsággal, hogy “szeretlek, tata”, de ilyenkor ő mindig összetört szívvel gondolt az őket elválasztó sokezer kilométer távolságra.  Bevásárlókosarából nem hiányzott kedvence a marhabélszín, ott lapult a rékási félszáraz vörösbor, egy doboz minőségi csokoládé és egy francia parfüm, amit Vilmának szánt. Az asszony takarított, mosott és néha főzött rá. Egyik lakáskulcsot mindig nála hagyta, mert előfordult, hogy reggeltől estig dolgozott. Vilma férjével és lánya családjával élt egy fedél alatt, a nő egykor osztálytárs volt feleségével. Korán betegnyugdíjazták, de mondhatni teljesen felépült komoly ízületi betegségéből. Megbízható, komoly asszony volt, mindig becsülettel végezte az elvállalt munkát.

A pénztárnál kissé meglepődve ismerte fel egykori szerelmét, aki unokájával vásárolt. Évát valósággal imádta, de párttagként és az üzem kitüntetett mérnökeként nem vehette feleségül egy politikai fogoly leányát. Későbbi feleségét is nagyon szerette, boldog volt vele, de valahányszor Évával találkozott a városban mindig hevesebben dobogott a szíve. Most is eszébe jutottak az együtt töltött emlékek, aztán arra gondolt, hogy milyen szerencsés a nő, akinek gyönyörű családja van, és milyen szerencsétlen ő, aki ismét egyedül fogja tölteni az ünnepet. Csüggedten lépett ki az üzlet ajtaján, csendesen utasítva vissza a fenyőfaárus ajánlatát. Tavaly sem díszített karácsonyfát, idén sem teszi, mert nincs kinek. Óvatos léptekkel indult hazafelé a síkos járdán, a szállingózó hóban.

A kapuja előtt néhány lábnyomot vett észre a szűz hóban. A lábnyomok az udvaron folytatódtak. Nem várt vendégeket, egyetlen testvérével két nappal korábban beszélt telefonon. Temesvárra ment férjhez, évente két-három alkalommal találkoztak. Furcsállotta, hogy a kulcs nem fordul a zárban. Az ajtó nyitva volt. Belépett a házba, ahol Vilmát egy csodálatosan feldíszített karácsonyfa mellett találta. “Meglepetés!” – mondta mosolyogva az asszony. “Köszönöm, de fölösleges volt, hiszen idén is egyedül töltöm a karácsonyt!” – válaszolta keserűen. A következő pillanatban egy szőke kisgyerek szaladt ki a szomszéd szobából. “Boldog karácsonyt, nagytata!” – kiáltotta és a nyakába ugrott. Aztán Géza és gyönyörű felesége köszöntötte. Nem tudta visszatartani könnyeit, zokogva ölelgette szeretteit. Este a karácsonyfa mellett együtt énekelték a Csendes éjt. Vilma a finom, csülökkel főzött töltött káposztáról is gondoskodott. 

Írta:
Berekméri Edmond

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése