Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Kicsi villát csináltatott Feri tatám a kisunokájának
Ha széna illatot érzek, mindig azok az idők jutnak eszembe, amikor gyermekkoromban forgattunk, gyűjtöttünk a Források nevű dűlőn
Feri tatám és Annus mamám az Alszegen laktak, szívesen látogattam őket. Nagyapám nagyon szeretett gazdálkodni. Az ólból, az istállóból, a ketrecekből sosem hiányoztak a háziállatok. Rendszerint két disznót, tenyészbikát szerződött, 20-25 liter tejet vitt naponta a tejcsarnokba, s a családorvos alig várta a nagymamám látogatását, hogy friss falusi tojásból ehessen rántottát. A közelben lakó, edényes cigányoktól Annus mama mindig tyúkért, tojásért vásárolt lábast, fazekat, tálat.
Persze, az állattartáshoz takarmányra volt szükség, s ahhoz, hogy legyen amit a csűrben elraktározni, rengeteget kellett dolgozni. Nagyapám korábban kelt, mint a nap, s csupán a kiadós ebédet követően pihent le egy szűk órányit. Azért említek kiadós ebédet, mert az öreg igencsak igényes volt az étkezés szempontjából. Nagymamámnak nem kellett a mezőre járni, de a kerti munkában betegen is alaposan kivette a részét. A sütés-főzést illetően pedig ritka volt az a nap, amikor délben nem került hús a tányérba. Ebéd után aztán kötteseket (bukta, tepertyős pogácsa, darázsfészek), túrós tésztát vagy nyolc tojásból készült holdvilágot tett az asztalra. Reggelire a túró és szalonna vagy kolbászos rántotta is megtette, de estére legtöbbször újra főtt étel várta haza a családfőt. „Aki dolgozik és fizikai munkát végez, annak húst kell enni, nem főzeléket!” – hangoztatta mindig nagyapám. Sovány, de izmos ember volt, mindig csodáltuk szorgalmát, munkakedvét.
Azt hiszem 8-9 éves lehettem, amikor először mentünk együtt szénát gyűjteni. Az öreg kicsi villát csináltatott nekem, s szalmakalapot vásárolt részemre a sárpataki áldozóból. Egy forró nyári délutánon, a közeli Források nevű dűlőhöz vonultunk ki, hogy a két nappal korábban átforgatott szénát koporsóba, majd boglyába gyűjtsük. A két villát és a gereblyét a vállára vette nagyapám, a három literes korsót pedig a kezébe. A Forrásokhoz rendszerint üres korsóval ment az öreg, mert a domb aljában két forrásból is lehetett vizet meríteni. Egyikből meg is töltöttük a vesszővel befont ivóedényt, amit a helyszínre érve, egy árnyékos helyre tettünk.
Nagy buzgalommal és lelkesedéssel láttam munkához. Nem akartam lemaradni nagyapámtól, aki gyors iramot diktált, de nekem többször is mondta, hogy „Csak lassan, mert nem hajt a tatár!” Mondanom sem kell, hogy negyed óra elteltével nagyon elfáradtam. Ötpercenként ittam vizet, s percenként könyököltem a villanyélre. A fáradtságtól már szemmel követni is nehéz volt számomra a szorgos és fáradhatatlan nagyapámat, aki még annyi időre sem állt meg, hogy letörölje verejtékező homlokát. „Pihenj meg, mert elfáradtál!”– utasított, mert látta, hogy számomra talpon maradni is nehéz volt a perzselő napon. Hamar elkészült az első boglya, amelynek árnyékában fekvőhelyet készített számomra. Innen figyelgettem a munka menetét addig, amíg el nem szenderedtem. Arra már nem emlékszem, hogy gonosz törpékről vagy jóságos tündérekről álmodtam, de nagyapám csengő szavaira pontosan emlékszem. „Indulhatunk haza, mára végeztünk.” – mondta.
Hazafelé aztán eldicsekedte a szomszéd Kurátor Feri bácsinak, hogy ezután már nem kell egyedül boldoguljon, mert van egy ügyes kisunokája, aki mindenben segít neki. Hazaérve, nagyanyám egy hatalmas üveg barackkompótot tett elém jutalmul. Lakmározás közben arra kértem nagyapámat, hogy nehogy elmondja a közelben lakó osztálytársam, Kántor Karcsi családjának, hogy én elaludtam a mezőn, mert az nagy szégyen lenne az iskolában. „Ha megígéred, hogy a sarjúnál is segítesz!” – szólt nevetve.
Abban az évben a sarjúnál ugyan nem voltam jelen, de két évvel később már újra együtt sétáltunk ki a Forrásokhoz. Akkor már elég volt egy-egy kis pihenő forgatás, gyűjtés közben, nem volt szükség szundira. A mezőgazdasági munkát viszont nem szerettem meg, azóta is büntetés számomra, ha kapa, kasza, villa kerül a kezembe. De minden tiszteletem azok iránt, akik fizikai munkával, fanyelű szerszámmal keresik meg a mindennapit.
Hasonló
Székelyruha-készítés Maross...
Az angyalokkal hallgatja Má...
Foci az asztalon, foci a pá...
Tatakását a gyorsétkezdékbe...
A gyászjelentéseket mindig ...
Humor a focipályáról
Nagyapám táncot oktatott a ...
Születésnapi ajándék
Azok a téli szép napok…
A kenyeres néni
Régen sem mindig jött össze...
Kisunokám a tengeren túlról
csőstől
Vajon ki kente be magát köl...
Jánis eltüzelte a kerítést,...
Tizenegyes – üvöltötte a tö...
Egy zacskó bankó
A háromlábú szék és a hét p...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése