A gyászjelentéseket mindig elolvasta…

Nagymamám később gyakran nézegette egykori honvéd tizedes nagyapám fényképet és halálhírét

Emma nagymamám kedvenc olvasnivalója a Biblia volt. Naponta többször is kézbe vette, lapozgatta, nézegette. Kisgyerek koromban nekem is olvasott fel részleteket a Szentírásból. Ilyenkor mindig hangsúlyozta a hit és szeretet fontosságát életünkben, s arra buzdított, hogy nagyobb koromban én is olvassam, tanulmányozzam a Bibliát.

Szüleim pedagógusok voltak, roskadozó könyvesszekrényünk alig bírta elviselni a a több száz könyv súlyát, de nagymamám nem igazán kedvelte a „világi” olvasnivalót. A Vörös Zászló című napilapot viszont rendszerint kézbe vette. A diktatúra éveiben a munkásosztály megvalósításairól, a „vörös csillag” vívmányairól és a szocializmus építéséről írtak az újságok. A napilapok, folyóiratok megnevezései is ezt sugallták: Előre, Munkásélet, Új Élet, Dolgozó Nő, Igaz Szó, Ifjúmunkás, Vörös Lobogó, hogy csak néhányat említsek. Szóval, a Vörös Zászlót talán nagymamám várta a leginkább. Tényleges olvasnivaló nagyon kevés volt benne. Az első oldalon Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeit idézték, baráti látogatásairól tájékoztatták az olvasót, ami legtöbb esetben folytatódott a második oldalon. Aztán a megyei első titkár és a pártbizottságok munkájáról számolt be a napilap, s ritkán hiányzott a kollektív gazdaságok működéséről, hatékony munkájáról szóló riport. Hetente legalább kétszer olvashattunk az ötéves terv túlteljesítéséről, gyakran kaptak szót a néptanácsok vezetői, hogy eldicsekedhessenek a hatalmas megvalósításokkal. A sportrovat nem volt mindennapos, de mindig szóról szóra elolvastam, sőt gyakran ki is ollóztam a labdarúgásról szóló híreket.

Persze, nagymamámat a fent említett cikkek közül egyik sem érdekelte. Ő csak arra volt kíváncsi, hogy kik vettek végső búcsút szeretteiktől, kik haláloztak el. Az idősebb kort megélteknél sóhajtott egyet, a fiatalabbakat sokszor megkönnyezte. Gyakran feltételezett és emlegetett rokoni kapcsolatot az elhunyt és egyik ismerőse között. Közben a kályha mellett szunyókáló Domi nagyapámat is tájékoztatta az elhunytak személyéről:

– Hallod, Domokos? Kocsis Péter marosvásárhelyi lakos, élt 58 évet. Ez vajon nem a Kocsis Márton testvére volt, akivel együtt voltatok a fronton? Emlékszel, említette, hogy van egy kisebb fiútestvére…

– Az nem lehet, Emma. Marcinak hat évvel volt kisebb a testvére, ő pedig már 72 éves. Nem lehet az!

– Vagy a Simon Ilus fia lenne, aki a Márici nénémmel szolgált? Emlékszem, Ilus is egy Kocsis nevűhöz ment férjhez. – találgatta tovább nagymamám.

– Nem hiszem, mert azok Makfalván laktak.

Aztán így sorba vették az elhunytakat, s sosem panaszkodtak arra, hogy hosszúak a téli esték. Nagyapám, idős korában érelmeszesedésben szenvedett, naponta hosszú órákat szunyókált, így nem mindig tudott belekapcsolódni a találgatások özönében. Emma mama ilyenkor szüleimnek adta elő feltételezéseit. Nagyobbacska koromban már nem tudtam megállni mosoly, nevetés nélkül a dolgot. Édesapámat is szórakoztatták a mama eszmefuttatásai, de ő tisztelettudóbb volt, mint én.

Teltek, múltak az évek. Aztán egyszer Berekméri Domokos nagyapám neve is megjelent a Vörös Zászlóban. Az elhunytak között. Nagymamám kivágta a gyászjelentést és nagyapám berámozott katonaképe alá ragasztotta. Később gyakran nézegette egykori honvéd tizedes nagyapám fényképet és halálhírét. Ilyenkor sokat mesélt nekem a konstancai évekről, ahová a 30-as években szolgálni mentek, hogy házat építhessenek, valamint a háború éveiről. Nagy érdeklődéssel hallgattam szavait. Aztán egyszer az ő neve is megjelent a Vörös Zászló utódjában, amit azóta már Népújságnak neveznek.

Írta:
Berekméri Edmond

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése