A gyászjelentéseket mindig elolvasta…

Nagymamám később gyakran nézegette egykori honvéd tizedes nagyapám fényképet és halálhírét

Emma nagymamám kedvenc olvasnivalója a Biblia volt. Naponta többször is kézbe vette, lapozgatta, nézegette. Kisgyerek koromban nekem is olvasott fel részleteket a Szentírásból. Ilyenkor mindig hangsúlyozta a hit és szeretet fontosságát életünkben, s arra buzdított, hogy nagyobb koromban én is olvassam, tanulmányozzam a Bibliát.

Szüleim pedagógusok voltak, roskadozó könyvesszekrényünk alig bírta elviselni a a több száz könyv súlyát, de nagymamám nem igazán kedvelte a „világi” olvasnivalót. A Vörös Zászló című napilapot viszont rendszerint kézbe vette. A diktatúra éveiben a munkásosztály megvalósításairól, a „vörös csillag” vívmányairól és a szocializmus építéséről írtak az újságok. A napilapok, folyóiratok megnevezései is ezt sugallták: Előre, Munkásélet, Új Élet, Dolgozó Nő, Igaz Szó, Ifjúmunkás, Vörös Lobogó, hogy csak néhányat említsek. Szóval, a Vörös Zászlót talán nagymamám várta a leginkább. Tényleges olvasnivaló nagyon kevés volt benne. Az első oldalon Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeit idézték, baráti látogatásairól tájékoztatták az olvasót, ami legtöbb esetben folytatódott a második oldalon. Aztán a megyei első titkár és a pártbizottságok munkájáról számolt be a napilap, s ritkán hiányzott a kollektív gazdaságok működéséről, hatékony munkájáról szóló riport. Hetente legalább kétszer olvashattunk az ötéves terv túlteljesítéséről, gyakran kaptak szót a néptanácsok vezetői, hogy eldicsekedhessenek a hatalmas megvalósításokkal. A sportrovat nem volt mindennapos, de mindig szóról szóra elolvastam, sőt gyakran ki is ollóztam a labdarúgásról szóló híreket.

Persze, nagymamámat a fent említett cikkek közül egyik sem érdekelte. Ő csak arra volt kíváncsi, hogy kik vettek végső búcsút szeretteiktől, kik haláloztak el. Az idősebb kort megélteknél sóhajtott egyet, a fiatalabbakat sokszor megkönnyezte. Gyakran feltételezett és emlegetett rokoni kapcsolatot az elhunyt és egyik ismerőse között. Közben a kályha mellett szunyókáló Domi nagyapámat is tájékoztatta az elhunytak személyéről:

– Hallod, Domokos? Kocsis Péter marosvásárhelyi lakos, élt 58 évet. Ez vajon nem a Kocsis Márton testvére volt, akivel együtt voltatok a fronton? Emlékszel, említette, hogy van egy kisebb fiútestvére…

– Az nem lehet, Emma. Marcinak hat évvel volt kisebb a testvére, ő pedig már 72 éves. Nem lehet az!

– Vagy a Simon Ilus fia lenne, aki a Márici nénémmel szolgált? Emlékszem, Ilus is egy Kocsis nevűhöz ment férjhez. – találgatta tovább nagymamám.

– Nem hiszem, mert azok Makfalván laktak.

Aztán így sorba vették az elhunytakat, s sosem panaszkodtak arra, hogy hosszúak a téli esték. Nagyapám, idős korában érelmeszesedésben szenvedett, naponta hosszú órákat szunyókált, így nem mindig tudott belekapcsolódni a találgatások özönében. Emma mama ilyenkor szüleimnek adta elő feltételezéseit. Nagyobbacska koromban már nem tudtam megállni mosoly, nevetés nélkül a dolgot. Édesapámat is szórakoztatták a mama eszmefuttatásai, de ő tisztelettudóbb volt, mint én.

Teltek, múltak az évek. Aztán egyszer Berekméri Domokos nagyapám neve is megjelent a Vörös Zászlóban. Az elhunytak között. Nagymamám kivágta a gyászjelentést és nagyapám berámozott katonaképe alá ragasztotta. Később gyakran nézegette egykori honvéd tizedes nagyapám fényképet és halálhírét. Ilyenkor sokat mesélt nekem a konstancai évekről, ahová a 30-as években szolgálni mentek, hogy házat építhessenek, valamint a háború éveiről. Nagy érdeklődéssel hallgattam szavait. Aztán egyszer az ő neve is megjelent a Vörös Zászló utódjában, amit azóta már Népújságnak neveznek.

Írta:
Berekméri Edmond

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése