A gyászjelentéseket mindig elolvasta…

Nagymamám később gyakran nézegette egykori honvéd tizedes nagyapám fényképet és halálhírét

Emma nagymamám kedvenc olvasnivalója a Biblia volt. Naponta többször is kézbe vette, lapozgatta, nézegette. Kisgyerek koromban nekem is olvasott fel részleteket a Szentírásból. Ilyenkor mindig hangsúlyozta a hit és szeretet fontosságát életünkben, s arra buzdított, hogy nagyobb koromban én is olvassam, tanulmányozzam a Bibliát.

Szüleim pedagógusok voltak, roskadozó könyvesszekrényünk alig bírta elviselni a a több száz könyv súlyát, de nagymamám nem igazán kedvelte a „világi” olvasnivalót. A Vörös Zászló című napilapot viszont rendszerint kézbe vette. A diktatúra éveiben a munkásosztály megvalósításairól, a „vörös csillag” vívmányairól és a szocializmus építéséről írtak az újságok. A napilapok, folyóiratok megnevezései is ezt sugallták: Előre, Munkásélet, Új Élet, Dolgozó Nő, Igaz Szó, Ifjúmunkás, Vörös Lobogó, hogy csak néhányat említsek. Szóval, a Vörös Zászlót talán nagymamám várta a leginkább. Tényleges olvasnivaló nagyon kevés volt benne. Az első oldalon Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeit idézték, baráti látogatásairól tájékoztatták az olvasót, ami legtöbb esetben folytatódott a második oldalon. Aztán a megyei első titkár és a pártbizottságok munkájáról számolt be a napilap, s ritkán hiányzott a kollektív gazdaságok működéséről, hatékony munkájáról szóló riport. Hetente legalább kétszer olvashattunk az ötéves terv túlteljesítéséről, gyakran kaptak szót a néptanácsok vezetői, hogy eldicsekedhessenek a hatalmas megvalósításokkal. A sportrovat nem volt mindennapos, de mindig szóról szóra elolvastam, sőt gyakran ki is ollóztam a labdarúgásról szóló híreket.

Persze, nagymamámat a fent említett cikkek közül egyik sem érdekelte. Ő csak arra volt kíváncsi, hogy kik vettek végső búcsút szeretteiktől, kik haláloztak el. Az idősebb kort megélteknél sóhajtott egyet, a fiatalabbakat sokszor megkönnyezte. Gyakran feltételezett és emlegetett rokoni kapcsolatot az elhunyt és egyik ismerőse között. Közben a kályha mellett szunyókáló Domi nagyapámat is tájékoztatta az elhunytak személyéről:

– Hallod, Domokos? Kocsis Péter marosvásárhelyi lakos, élt 58 évet. Ez vajon nem a Kocsis Márton testvére volt, akivel együtt voltatok a fronton? Emlékszel, említette, hogy van egy kisebb fiútestvére…

– Az nem lehet, Emma. Marcinak hat évvel volt kisebb a testvére, ő pedig már 72 éves. Nem lehet az!

– Vagy a Simon Ilus fia lenne, aki a Márici nénémmel szolgált? Emlékszem, Ilus is egy Kocsis nevűhöz ment férjhez. – találgatta tovább nagymamám.

– Nem hiszem, mert azok Makfalván laktak.

Aztán így sorba vették az elhunytakat, s sosem panaszkodtak arra, hogy hosszúak a téli esték. Nagyapám, idős korában érelmeszesedésben szenvedett, naponta hosszú órákat szunyókált, így nem mindig tudott belekapcsolódni a találgatások özönében. Emma mama ilyenkor szüleimnek adta elő feltételezéseit. Nagyobbacska koromban már nem tudtam megállni mosoly, nevetés nélkül a dolgot. Édesapámat is szórakoztatták a mama eszmefuttatásai, de ő tisztelettudóbb volt, mint én.

Teltek, múltak az évek. Aztán egyszer Berekméri Domokos nagyapám neve is megjelent a Vörös Zászlóban. Az elhunytak között. Nagymamám kivágta a gyászjelentést és nagyapám berámozott katonaképe alá ragasztotta. Később gyakran nézegette egykori honvéd tizedes nagyapám fényképet és halálhírét. Ilyenkor sokat mesélt nekem a konstancai évekről, ahová a 30-as években szolgálni mentek, hogy házat építhessenek, valamint a háború éveiről. Nagy érdeklődéssel hallgattam szavait. Aztán egyszer az ő neve is megjelent a Vörös Zászló utódjában, amit azóta már Népújságnak neveznek.

Szerző: 2019. 06. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése