Régen sem mindig jött össze a dolog…

Egyszer egy gyönyörű, szőke, kék szemű fiatalasszony költözött a faluba, családjával együtt

Túl volt élete delén, az ötvenhez közeledett. Szerencsés embernek vallotta magát, szinte mindent megkapott az élettől. Jót is, rosszat is. Földbirtokos családban született az első világháború után, az ország feldarabolását követően. Korán megtanulta, hogy mit jelent a mindennapos fizikai munka. Volt mit aprítani a tejbe, de mindenért keményen meg kellett dolgozni. Tizennégy évesen már többször csókolózott a szomszéd lánnyal, s egy évvel később élte át először a szeretkezés gyönyörét. Egy gyönyörű, nagy fekete szemű, copfos cigánylányt csalt fel a széna tetejére, akit a hírek szerint a falu grófja is rendszeresen látogatott. Szülei nem voltak otthon, egy kendermagos tyúkot ígért a lánynak, amit aztán megpótolt egy kis puliszkaliszttel.

Udvarolgatni kezdett, ahogy ő mesélte később: tette-vette a lányokat. Édesanyja többször is megdorgálta ezért, de ő hajthatatlan maradt. „Meg kell győződjek, hogy kivel illek össze a legjobban!” mondta anyjának. Aztán megkapta a behívót, 1939-ben román katona lett. Nehéz volt a román nyelv, nem volt könnyű teljesíteni a parancsokat, de kétnaponta írt szerelmes levelet a lányoknak. Nem egynek, ötnek. Karácsonykor jött haza először szabadságra. Alaposan ki is használta az egyhetes eltávozási időt. Büszkén ment végig honvéd egyenruhában a főutcán. Marikáéknál ebédelt, aztán a szomszédfaluban, Bertáéknál vacsorázott. A karácsonyi bálba Sárikával ment, de amikor a vonatállomás felé tartott, hogy visszautazzon a nagyszebeni kaszárnyába, már Margit kísérte. Közben Esztit, a copfos cigánylányt sem felejtette el felkeresni. A második bécsi döntést követően, a magyar hadseregben szolgált. A háború viszontagságos évei messze elsodorták szülőfalujától, Erdélytől, de a puskaporos levegőben sem felejtett írogatni az otthoni lányoknak.

Élete legnehezebb időszaka az orosz fogságban töltött 32 hónap volt. Nemcsak azért volt kínos a rabság, mert itt nehezen jutott papírhoz és ceruzához, hanem azért is, mert a kőbányában végzett gyötrelmes munka és a silány koszt nagyon legyengítették. Nőt ritkán látott a fogságban, de ha mégis, miközben nézte, képzeletében megpróbálta megszabadítani a ruháitól.

Szabadulás után még három évig élvezte a gondtalan legényéletet. Egy forró csókért, egy érzéki ölelésért a szomszédos falvakban is ellátogatott. Persze, akkoriban nem volt könnyű egy-két találkozás után máris ágyba vinni a lányokat, de volt, amikor sikerült. Nősülését követően, családját három csodálatos gyerekkel áldotta meg az Isten. Szerette a feleségét, de nem érte be az ő szerelmével. Szeretőket tartott, akiktől nem sajnálta az ajándékot. Aztán egyszer egy gyönyörű, szőke, kék szemű fiatalasszony költözött a faluba, családjával együtt. A férj korábban a megyei pártbizottságnál dolgozott, ezért a távozásra kényszerített grófi család udvarházába költöztek be. Azért küldték a Felső Maros-menti faluba, hogy meggyőző munkát végezzen, kollektív tagokat toborozzon.

Szóval, rohamosan közeledett az ötvenhez. A szőke fiatalasszony férje napközben keveset tartózkodott otthon. A két gyerek közül a kisfiú négy, a kislány másfél éves volt. „Ők még nem tudnak árulkodni” – gondolta. Azokban az években állatkereskedéssel foglalkozott. Nem volt kötött munkaprogramja, a környező falvak istállóiban mustrálgatta a jószágokat, s az állatvásárokat járta. Rendszerint akkor kopogott be kiszemeltjéhez, miután a férjet távozni látta. Mindig talált ürügyet a látogatáshoz, sosem felejtette el, dicsérő szavakkal illetni a hölgyet. Udvarolgatott, remélve, hogy rövidesen lesz visszajelzés a fiatalasszony részéről.

Egyszer az udvaron találta a szépasszonyt, aki éppen krumplit hozott fel a pincéből. Beszélgetni kezdtek, ő hamar a lényegre terelte a szót. Egy kicsit rámenősebb volt, mint máskor. A hölgy próbálta állni, majd hárítani az ostromot, de nem volt könnyű. Aztán váratlanul megkérdezte: – Boros úr, meg szeretné fogni a bugyimat? – Alig várom! – vágta rá gondolkodás nélkül. – Megengedem – suttogta a fiatalasszony. Nézze, ott van a ruhaszárító kötélen! – tette hozzá, aztán faképnél hagyta hódolóját.

Ott állt leforrázva, sosem alázták még így meg. Két héttel később levelet kapott, hogy jelentkeznie kell a rendőrségen. Koholt vádak alapján tartóztatták le, mint a rendszer ellenségét.

Írta:
Berekméri Edmond
Written by
Szerző: 2019. 01. 03.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése