Születésnapi ajándék

Teljes sötétségben bandukolt a kiégett villanykörték alatt. Tipikus hazai közvilágítás – gondolta. A kis utcák világítására már nem futja a költségvetésből. Itt aztán könnyen kizsebelik az embert – ábrándozott, s közben meggyorsította lépteit.

A sugárúton már teljes színpompában ragyogtak a kirakatok. Futófények hirdették a gazdag áruválasztékot, a kedvezményes árajánlatokat. Éjfél felé járt az idő. Egyik barátjánál kártyáztak, sörözgettek. Nem sietett haza. Hűvös őszi szél fújt arcába. Védekezésképpen szemébe húzta kalapját, feltűrte kabátgallérját. Egy éjszakai mulató elé ért. „Night Club”- hirdette egy négyzetméternyi nagyságú villogó tábla. Nem szokott ilyen helyekre járni. De ma születésnapja van. Talán tehetek egy kivételt – gondolta. A felesége és lánya külföldre utaztak a fiát meglátogatni. Egyedül szokatlan otthon… Rövid idő alatt eldöntötte: bemegy.

Az ajtó előtt hatalmas termetű kidobólegény állta útját. Ráismert egykori tanítványára. Őt is felismerték. Mosolygott a fiú, ő pedig kissé szégyenkezve szólította meg.

– Mióta dolgozol itt? – kérdezte.

– A múlt héten vettek fel. – hangzott a válasz. – Jobb helyet nem kaptam… Érezze jól magát! – tette hozzá mosolyogva.

A helyiségben vastag szivarfüst, félhangos zene fogadta. A színpadhoz hasonló emelvény még csendes volt. A lányok az öltözőben sminkeltek, készülődtek. A pódium előtti asztalok foglaltak voltak. A huszonévesek és szalonspicces középkorúak hangoskodva várták a táncosnőket. A terem hátsó részében kapott helyett. A pincér máris megjelent, hogy felvegye a rendelést. Konyakot kért sörrel. Aztán az étlapot nézte át, de elriasztották a magas árak.

– A sör mellé nálunk mogyoró is jár! – mosolygott a pincér. Új lányaink vannak! – újságolta büszkén. Szobát is foglalhat, a lányok mindent megtesznek majd, hogy jól érezze magát.

Jól esett a konyak, élvezettel kortyolgatta. A fia családjára gondolt, a kétéves kisunokájára, akit fél éve látott utoljára. A gyerek születése előtt költöztek ki, a jobb megélhetés reményében. Mindketten jó munkahelyet találtak, lakást is vettek már. Ő is bepótolt, eladott egy telket, bankkölcsönt vett fel.

Közben fülsüketítő kiabálások között megjelent az első sztriptíztáncos. Először csak illegette, billegette magát, aztán sorra kerültek le róla a ruhadarabok. Feszes mellei voltak, nem túl nagyok, de formásak. Tetszett a lány, mert bukott a szőkékre, ízlett az ital, mert minőségi volt. Tudta, hogy ez nem olcsó mulatság, de a számlára egyelőre nem akart gondolni. Közben megjelent egy nagymellű vörös is a színpadon… Nercbundában volt, amit lassú mozdulatokkal nyitott szét. A fekete tanga megbolondította az első asztalnál ülőket. A lány a színpad szélére ült, a bátrabbak felálltak, simogatni kezdték a formás kebleket. Százasok kerültek a tangába. Piros polóba öltözött izompacsirták vigyáztak a lányok biztonságára. Ha esetleg valaki túlzásba vinné…

Újabb konyakot rendelt. A pincér után szólt, hogy sört is hozzon. Elvégre születésnapja van…

Ismét a lányokat figyelte. Már teljesen meztelenül feküdtek egy felfújhatós matracon. Simogatták, puszilgatták egymást. Jóleső látvány volt. Az első asztalok illuminált vendégei teljesen elveszítették a fejüket. Bankjegyeket dobáltak fel, üvöltöztek, s az asztalt csapkodták. Még egy korty és kiürül a pohár –  mondta magában. Aztán intett a pincérnek: még egy rövidet, ezúttal sör nélkül.

Félóra múlva ismét rendelt. Cigarettára gyújtott, de közben le nem vette szemét a lányokról. Véget ért a műsorszám, újabb lányok következtek. Nagy meglepetésére, a szereplők ezúttal teljesen meztelenre vetkőztek. Borotvált lányok! –  először látott ilyent. A közönség tombolt, ismét repültek a bankjegyek. Tetszettek a lányok, finom volt a konyak. Kissé bűntudatot érzett. Elmondja majd a feleségének, hogy hol járt – határozta el. 

Érezte, hogy eltelt az idő. Haza kellene indulni – szólította meg önmagát. A pincért hívta, kérte a számlát. Új lejben volt feltüntetve az összeg. Először azt hitte, hogy százhetvennégy lej. Fáradt volt, az ital is megtette a hatását, kissé nehezen ment az átszámolás régi lejbe. Háromszor tette hozzá a négy zéróst. Nem hitt a szemének…

Közben a pincér visszajött a pénzért. Mennyi is ez régi lejben? – kérdezte. – Hétmillió hétszáznegyvenezer. – felelte szemrebbenés nélkül a pincér.

Tudta, hogy nincs nála annyi. Előhúzta a pénztárcáját, s asztalra tette annak tartalmát. Ötszázszázhetvenet számolt. Aztán a zsebeiben keresgélt. A kotorászás eredménye újabb húsz lej. De nem több. – Itt hagyom a személyimet – ajánlotta a pincérnek. – Holnap behozom a pénzt… – mondta zavartan, miközben a zsebeiben keresgélt. A pincér egy szót sem szólt. Ekkor jutott eszébe, hogy a személyi a kocsiban maradt a jogosítvány mellett. A feleségét és lányát vitte ki a vonatállomásra. Visszafele egy közlekedési rendőr kérte az iratait. Ezután betette a kesztyűtartóba a papírokat. – Sajnálom, nincsen itt! – mondta szégyenkezve. De holnap behozom az elmaradt összeget. Ha szükséges megadom a lakcímemet…

A pincér nem szólt semmit, csak a színpad felé fordult és intett. Két piros polós nehézfiú lépett az asztalhoz. – Kérem, jöjjön velünk! – utasították. Mondani akart valamit, de elkésett. Egyik izompacsirta a hóna alá nyúlt és a hátsó ajtó fele rángatta. Kétségbeesetten nézett körül. Segítséget várt, de mindenki a lányokat nézte. Hátravonszolták egy raktárhelyiségbe.

– Na, fizetsz vagy nem fizetsz? – kiáltott rá egyik. S már el is csattant az első pofon. Tehetetlenül és megszégyenülten állt egy ládasor mellett. Mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. A másik hasba rúgta. Összecsuklott a fájdalomtól. Rugdosni kezdték, érezte, hogy vérzik az orra. Aztán még kétszeri fájdalom, és elájult.

Az utcán tért magához. Hajnalodott. Egykori tanítványa, a kapus, mosta le arcát hideg vízzel. Hirtelen nem emlékezett semmire. – Sajnálom, tanár úr. – mondta a fiú. Ha ott lettem volna, nem történik meg. – tette hozzá csendesen.

Nem szólt semmit. Feltápászkodott és elindult. A kis unokájára gondolt, aztán a születésnapja jutott az eszébe. Szép kis ajándék! – sóhajtott fel.

A pecsétgyűrűje hiányát csak otthon vette észre. 

Szerző: 2019. 01. 24.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló