Tizenegyes – üvöltötte a tömeg

Összeesett. Barátja orvosért kiáltott, de senki sem hallotta őt a gólöröm fülsüketítő zajában

Szerda óta készült a sorsdöntő mérkőzésre. A másodosztály utolsó fordulójának keretében a bajnoki cím egyik esélyese, a harmadik helyezett Haladás látogatott városukba. Az összecsapás eredményétől függött a helyi együttes bentmaradása, a kiesés elkerülése. Pénteken már az egész gyár a találkozóról beszélt. Fogadásokat is kötöttek, megbeszélték, hogy győzelem esetén közösen ünneplik meg a sikert.

A futballmeccs reggelén a szokásosnál korábban ébredt. A nagy izgalom miatt nyugtalanul aludt és nem tudta kipihenni magát. Nesztelenül csukta be a hálószoba ajtaját és kilépett a konyhába. Kávét tett oda, s amíg lecsorgott az illatos nedű a bentmaradási esélyeket latolgatta. Előtte hevert a bajnoki táblázat a jelenlegi állással. Mellette a füzet, ahová a helyi Akarat mérkőzéseinek eredményeit, a góllövőket és a mérkőzés fontosabb eseményeit feljegyezte. Mindenről pontos nyilvántartást vezetett. Hét éve szerepel a csapat a másodosztályban, s azóta mindössze egyetlen hazai mérkőzésről hiányzott. De azért arról a mérkőzésről is említést tesz a füzet… Szívproblémái miatt kórházi kezelést kapott, s ezért nem ült akkor a lelátón. A kollégái már közvetlenül a találkozó után felkeresték, hogy beszámoljanak a mérkőzésről. Soványka, 1-0-ás győzelem született az összecsapáson, de a lényeg, hogy nyertek a fiúk. Takács fejese döntötte el a sereghajtók rangadóját. Takácsot aztán egy élvonalbeli csapat szerződtette. Micsoda játékos volt!-emlékezett vissza. Kitűnően kezelte a labdát, villámgyorsan rohant el a szélen, hajszálpontosan centerezett, sorsdöntő gólokat szerzett. Kár, hogy ma nem lehet ott a pályán! – sajnálkozott.

Reggeli után bevásárolni indult a közeli piacra. Szórakozott embernek ismerte mindenki, az asszony mindig felírta, hogy milyen hozzávalókat vásároljon a vasárnapi ebédhez. Jókedvvel köszöntötte a már ismerős kofákat. Az árusok kedvelték, mert sosem alkudozott. Nem volt gazdag ember, de nem is szűkölködött. Gyermeke nem volt, felesége is dolgozott, anyagi gondjaik sosem voltak. A munkahelyen elismert szakiként ténykedett, többet keresett, mint a mérnökök. Ásványvizet mindig a sarki boltból vásárolt. Tetszett neki a huszonéves barna bőrű, mindig mosolygós kiszolgálólány. Furcsa volt, hogy kezétcsókolomot köszönt ő is, a lány is. Rendszerint mondott valami kedveset, valami humorosat neki.

Az üzletből kilépve egyik barátjába botlott. Persze, hogy a meccsről beszélgettek. Bár a szívük mélyén aggódva várták a mérkőzést, mindketten derűlátóként nyilatkoztak. Elválás előtt megbeszélték, hogy fél órával a kezdőrúgás előtt a pálya melletti sörözőben találkoznak.

A kiadós ebéd után újságolvasással töltötte az időt. A helyi napilap a mérkőzésről is írt. Az újságíró minden lehetséges változatot tárgyalt. „A döntetlen csak akkor elég, ha a másik két kiesőjelölt nem nyeri meg otthoni találkozóját. A győzelem viszont biztos bentmaradást jelent!” – fejezte be a cikkíró. Nem jó a véletlenben bízni, nyerni kell!– vonta le a következtetést. Két óra után már ötpercenként nézte a falióra mutatóit. A felesége mosolyogva figyelte a férje izgatottságát. Sosem próbálta lebeszélni őt a fociról. Szombat este kártyázni vagy römizni jártak a barátokhoz, vasárnap rendszerint meccs. Ennyit megérdemel az ember egy egész heti szaladgálás, munka után! – vélte az asszony.

Pontosan háromkor készülődni kezdett. Megkereste a piros-kék sálját, tökmagot pirított, aztán felöltözött. Egyszerűen, de sportosan. Megcsókolta feleségét, majd kilépett az ajtón.

Legalább negyedórával hamarabb ért a sörözőbe. Egy pohár csíkit rendelt, s a pultnál cigarettát vásárolt. Otthon és a munkahelyen sosem dohányzott. Az orvos megtiltotta. De a mérkőzések alatt… muszáj volt rágyújtani. Átlagosan 6-7 cigarettát füstölt el a kilencven perc alatt. Amíg várakozott, a felállításon elmélkedett. Nagy II vajon felépült a sérüléseiből? Nehéz lesz nélkülözni a játékmestert! Török vagy Répási játssza a beállóst? – tette fel a kérdést magának.

A barátja pontos volt. A győzelemre koccintottak… A jegypénztárnál alig több mint tíz ember várakozott. A szurkolók nagy része rendszerint bérletet váltott a szezon elején. Átlagosan 2-3 ezer ember járt ki a meccsekre. Ezúttal több mint négyezren ültek a lelátókon az ötezer férőhelyes stadionban. Mikor helyet foglaltak a szokásos tizedik sor közepén, már alig volt üres hely a közelükben. Néhány lelkes fiatal, az alkohol hatására derékig levetkőzött a hűvös november végi délutánon. Szünet nélkül kiabálták kedvenc csapatuk nevét.

Húsz perccel öt előtt, megjelentek a csapatok. A vendégegyüttes pályára lépését a szokásos fütty-koncert kísérte. Aztán megjelentek a hazaiak, s elszabadult a pokol. Közel ötezer torok üvöltötte: Hajrá fiúk! Mindent bele! Most vagy soha!

A játékvezetői hármast gyenge taps fogadta. Egy szakállas, kövér férfi bekiabált: – Vigyázzatok, mert kinyújtóztatunk a végén, ha nem nekünk fújtok!

A sötét felhők az eső közeledtét jelezték. Eszébe jutott, hogy az ernyőjét otthon hagyta. De sebaj! – gondolta magában. – Most a győzelem a fontos… A hangosbemondó ismertette a kezdőcsapatokat. A hazaiak Bucur – Széll, Novák, Török, Somesan – Szántó, Nagy II, Pop M., Egresi – Újfalvi, Horváth felállításban kezdenek. Megkönnyebbülten felsóhajtott: Török is játszik!

Tapogatozó játékkal kezdődött a mérkőzés. Mindkét részről sok volt a téves passz. Kevés volt a látványos megmozdulások száma, mindkét csapat visszafogottan játszott. Az első gólhelyzetet a 21. percben jegyezhették az újságírók. Újfalvinak sikerült leráznia ellenfelét, de pontos beadását Egresi fölé bombázta. Két perccel később Novák kapott sárgalapot kezezésért, húsz méterre a kapu előtt. A lelátó felmorajlott. Mindenki izgatottan várta a szabadrúgás elvégzését. Szorongást érzett, nyomást a mellkasában. Mintha nehezebben vette volna a levegőt. Csak képzelődöm. – legyintett magában.

Az ellenfél sepregetője nagy erővel lőtte el a bőrgolyót. A labda a lécről pattant vissza a mezőnybe. Fellélegzett. Szünetig még egy-egy nagy helyzetet puskáztak el a csapatok. Előbb a vendéglátők szerezhettek volna vezetést. Somesan előrevágott labdáját okosan vette át és játszotta meg Horváth. A befejezés azonban kevésbé sikerült, az erőtlen lövést könnyedén fogta a vendégek hálóőre. Aztán a hazaiak kapujánál, Széll hibáját – aki lyukat rúgott– próbálta kihasználni az ellenfél jobbszélsője, de Nagy II az utolsó pillanatban mentett. Nagy küzdelmet hozott az első játékrész, de a góllövés egyelőre elmaradt.

Szünetben a vízcsaphoz ballagott, hogy szomját oltsa. A sós tökmag hatása. – gondolta. Lehajolt, hogy igyék, s enyhe szédülést érzett.

– Nem volt rossz a játék, nyerni fogunk! – mondta visszatérve a barátjának.

A második félidő első jelentős eseménye Novák kiállítása volt. A sepregető reklamálásért kapott pirosat. Kovács edző Szántót hívta le a pályáról, s helyette a hátvéd Csutakot küldte be. A közönségnek nem tetszett a csere. A szurkolók véleménye az volt, hogy három védővel kell folytatni egy olyan mérkőzést, amelyen a győzelem a tét. Nem kellett volna a negyediket beállítani.

A második 45 perc kemény játékot hozott, de jóval iramosabb volt, mint az első félidő. A vendégek áttértek a támadójátékra, a hazaiak is többet voltak az ellenfél térfelén. A közönség szüntelenül biztatta kedvenceit. Két-három forró hazai gólhelyzet után már mindenki elfeledte az elhibázott cserét. De a labda nem akart áthaladni a gólvonalon.

Idegesen köpte ki az utolsó tökmaghéjat. Rossz volt a közérzete. Váratlanul verejtékezni kezdett a homloka. Szorongást érzett a mellkasában, aztán légszomjat. Megrázta a fejét. Most nem lehetek rosszul! – nyugtatgatta önmagát. Az eredményjelző táblára nézett: 0-0 és még hét perc van hátra… Egy jelentéktelennek tűnő támadás nyomán az ellenfél tizenhatos vonalánál Újfalvihoz került a labda. A csatár egy lövőcsel után ravaszul gurított ki oldalra a remek ütemben érkező Egresi elé. A fedezet éppen lövésre lendítette a lábát, amikor őrzője elkaszálta hátulról. Tizenegyes – üvöltötte a tömeg. A bíró is így látta.

Ismét verejtékezni kezdett a homloka, s közben a hideg rázta. Reszketni kezdett, de nem szólt semmit barátjának, aki teljes figyelmével a mérkőzésre összpontosított. Nagy II készült elvégezni a büntetőt. Nekiszaladt, s bevágta a jobb alsóba.

Felugrott ő is a többiekkel. Aztán elsötétült előtte minden. Összeesett. Barátja orvosért kiáltott, de senki sem hallotta őt a gólöröm fülsüketítő zajában.

Negyed óra múlva már a kórházhoz ért a mentő. De az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Az Akarat viszont nyert és elkerülte a kiesést. Ő nagy árat fizetett érte…

Szerző: 2018. 11. 25.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése