Az éji zajongó

Csiporka, Bíborka és a nagy zivatar

– Valaki kopog! – markolta meg Csiporka karját az éjszaka közepén Bíborka. – Ébredj mááár!! Féééleeek!!! – rázogatta folyamatosan barátnőjét, aki persze, igazán jó alvó lévén, még az álmok birodalmában járt, s meg sem rezzent a keltegetésre.

A kopogás egyre erősebb és gyorsabb lett.

– Ibiii! – sikította a kis pille annyira megrettenve, hogy még azt is elfelejtette, hogy oda is röpülhetne ember-barátnőjéhez.

Hirtelen egy hatalmas fény villant odakintről, majd egy jókora robaj rázta meg a házat.

– Segítséééég! – ordított fel a kis pillangó magából kikelve. Szemeit szorosra zárta, s a füleire tapasztotta a kezeit, de akkor sem tűnt el semmi a kinti háborúból. Ismét sikított, majd végre Ibi talpainak csattanását hallotta meg maga mellett, majd puha meleget érzett.

– Bíborkám! Nyisd ki a szemed! Itt vagyok! – simogatta meg Ibi, majd szorosan magához ölelte. – Mi a baj? Meséld el!

– Vakít, dübörög és kopog! – visította válaszul a pillangó, és ahogy Ibi a fülére tapasztott karjait kezdte simogatni, végre hajlandó volt leereszteni a kezét a füléről.

– Ne félj! Nem bánt minket semmi és senki! – súgta neki Ibi kedvesen, s közben a két markában melengette az átfázott, félő, vacogó kis pillét.

– Akkor mért kopog, lövell és ordít??? – szepegte Bíborka Ibi nyakához simulva.

– Odaviszlek az ablakhoz, és meglátod, nincs semmi baj. Ezek csak a vihar hangjai. Esik az eső, fúj a szél, és az veri az ablakpárkányra a cseppeket.

– A víz nem ordít és nem is világít! – csóválta a fejét hitetlenül Bíborka. – Tegnap az iskolában úszni voltunk. Na, ott volt víz bőven!!! De az egyáltalán nem ijesztgetett! – bizonygatta tágra nyitott szemekkel a pillangó.

– Hát persze! De ez a víz a felhőkből jön. Cseppenként pottyan le. Látod? Folyton pattan egy-egy az ablakpárkányon, meg az üvegen!

– Jó, jó! Látom. De akkor mi ordított és világított?!

– Tegnap nagyon-nagyon meleg, párás volt a levegő. Emlékszel? Ti is bealudtatok az iskolában. Valószínű, hogy valamerről hidegebb levegő áramlott felénk, és felfelé tolni kezdte a mi sok-sok párát tartalmazó, meleg levegőnket. Így a párából odafent a hidegebben felhők keletkeztek.

– Csak nem vettük észre a sötétben? – kérdezte már teljesen a saját kíváncsiságával Bíborka.

– Pontosan! Beszélgettünk, majd lefeküdtünk, és nem az ablakon kifelé lesegettünk este. De a fenti hidegben a rengeteg vízpára kicsapódott, és vízcseppekké vált. Aztán a kerek hasú cseppecskék már nem kértek tőlünk engedélyt a lepottyanásra – viccelt Ibi –, hanem lezuhogtak hozzánk. Ráadásul, ahol a hideg és a meleg levegő találkozik, ott megváltozik a légnyomás, és szél keletkezik. Az verte ide a párkányra az amúgy szelíd cseppecskéket. És ráadásul odafönn a feláramló levegő a felhőkkel is ütközött, így elektromos kisülés keletkezett.

– Nem látok széket sehol! – szólt közbe értetlenül Bíborka, s tanácstalanul tekergette a fejét.

– Nem csoda! – kacagott Ibi. – Emlékszel, amikor a vízforraló dugóját a falbeli aljzatba illesztettük?

– Igen! – bólogatott Lelkesen Bíborka.

– És a falbeli vezetékből beleáramlott az elektromos áram, s a hatására felmelegedett a teavizem?

– Erre is emlékszem! De minek ehhez a szék? És az utcán egyetlen vízforralót sem látok! – kukkantott ki Ibi válláról az éjszakába.

– Nincs bizony, de ilyesmi elektromosság születik meg a felhők ütközésekor is. Ebből lesz a villám.

– De a te villád este még a fiókban volt a konyhában! Hogy állíthatod, hogy felment az égbe??? – értetlenkedett Bíborka.

– Milyen igazad van! Két dolognak azonos a neve! Eddig ez eszembe sem jutott. A villa, vagyis az én evő villám, pont úgy hangzik, mint az égben világító jelenség, a villám. Micsoda nyelvész vagy te, Kicsipillém!

– De azt még mindig nem értem, mi ordibált odafönn! – folytatta a megkezdett témát Bíborka.

– Ha villámlik, a fenti levegő a villám körül hirtelen nagyon meleggé válik, a többi meg nagyon hideg marad. Ha a meleg és a hideg összeütközik, abból lesz az a hatalmas dörrenés, amit mennydörgésnek hívnak az emberek.

Alig, hogy kimondta, ismét egy hatalmas dörrenés rázta meg az eget. Ibi úgy megijedt, hogy a könyökével leverte az ablakpárkányon álló párologtatót, ami jókora robajjal ért földet. A két fennlévő behúzta a nyakát ijedtében, az addig békésen alvó Csiporka azonban erre a zajra már felriadt:

– Mi az? Mi történt? – pattant fel az ágyából, s karjaival, lábaival, szárnyaival verdesni kezdett ijedtében, majd egyszer csak az vette észre, hogy lepottyan az ágyáról.

– Az, hogy túl vagy életed első repülésén! – nevette el magát Ibi, és Csiporkát is magához ölelte.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése