Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Az édesanyja kiabálta: szúrjad Áron, szúrjad!
Lajos neki tántorodott a kerítésnek, égőpiros vér folyt le a deszkákon
A népballadák mindig egy szomorú esemény nyomán keletkeznek. Majdnem minden falunak megvan a saját balladája. Egy megtörtént szomorú esemény után kezdik szerkeszteni, versbe szedni, énekelni. Szemtanúja voltam annak a madarasi eseménynek, ami elindította, kiváltotta a ballada születését. Hogy hitelesebb legyen, elbeszélgettem a most már néhai Sándor Jánosné Hajdu Reginával. Az édesanyja, Bálint Róza, testvére volt Lajos. A balladát már sokan ismerték, énekelték.
Most pedig a ballada „magja”, az esemény. 1952. június 29. Szent Péter és Pál napja. Csíkmadaras búcsús napja. Előtte egy héttel rákészülés. Közben végezték a soron levő mezőgazdasági munkákat, kaszálást, takarást, kapálást. Korán lehetett veteményezni, így a csíki viszonyok között is volt már zöldség, pityóka is. Szokásban volt a falvakhoz fűződő csúfolódás is. Dánfalva – írósok, Madaras – csiprosok. A búcsúnál is, Dánfalva – disznóvágásos, Madaras – salátás búcsú. Hát részben állta meg a helyét, mert ezen a héten itt is mindenki vágott állatot, szárnyasokat, bárányt, borjút, esetleg süldőt is. Zsigmond Ignác malmában búzát őröltettek, volt finomliszt, kenyérliszt. Főztek rozspálinkát, bort vásároltak.
A búcsúra meghívták „megyébe” (vendégnek) a más faluban élő rokonokat, komákat. Ez szerre járt, kölcsönös volt. Előtte való hetekben igyekeztek új ruhát varratni, amivel délutánra lecserélték a szőttes ruhát. A férfiak is ilyenkor varrattak újat, a régit fogták be viselőnek. Nagyon forgalmas volt a nagyapámék, és a mi portánk is. A két székelyszabó nem volt munka nélkül. Édesapám éjjel is varrt, hogy győzze. Volt, hogy éppen a búcsú reggelére készült el a ruha. Folyt a nagytakarítás is. Kimeszelték, rendbe tették a lakást. Az ételek nagyobbik részét megfőzték, pincébe, kamrába tették, vagy vederben leeresztették a kútba, mert már jó melegek jártak. Hajnalban seperték meg az udvarokat, a porták előtti részt.
Mindenki korán kelt. Várták a vendégeket, majd együtt mentek a misére. Vagy előtte, vagy utána közösen mentek búcsúfiát vásárolni. Onnan haza. Előkerültek a szép abroszok, a porcelánedények, finom ételek, tyúkhúsleves metélt laskával, sült, fasírozott, pityókakörítéssel. Sütemények, kürtőskalács, itóka.
Házaló zenészek jártak a faluban, innen Pulika Gyurka, Duduj Miklós, később Ádám Rudolf és a felesége Márika néni. Jártak még Rákosról Márkos Dénes, a fia Dénkó egyik csapattal, a másikban Sinka Misi a fiaival, Ignáccal és Tibivel. Bementek az udvarokra, kezdtek muzsikálni. A háziak behívták, „elhúzatták a nótájukat”, majd megkínálták, és adtak pénzt is, meg ezt, azt.
Időközben a legények szervezték a délutáni táncot. Ebben az évben, 1952-ben a Sándorok utcában, az Antal Álózi udvarán volt a tánc. Az asszonyok, lányok, már a mise után átöltöztek, kartonruhába, szoknyába, blúzba. Mentek a táncba. A rezesbanda húzta a talpalávalót, Bíró Antal, Fazakas Bíró Áron, Miklós Gergely, András Gergely, Váncsa Lajos, ifj. Bíró Antal kezdték fújni. Az udvaron körben lócák voltak, ide ültek a „falvédők”, az asszonyok. A lányok körökben álltak, szólt a zene, csárdást, németest, (keringőt), tangót táncoltak.
Az asszonyok ültek, vagy álltak. Kíváncsiak voltak ki, kivel táncol, kivel áll meg a tánc szünetében. Nem nagyon tetszett a fiataloknak ez szemrevételezés. A fiatalabb asszonyok is felálltak táncolni. Ugyanúgy indult minden, mint máskor.Idézem most Sándorné Hajdu Reginát. „ Az édesanyám testvére, Lajos, akkor húsz éves volt. Ördög Juliannával táncolt. Már udvarolgatott neki. Ennek a lánynak a szomszédságában lakott Bara Áron, akit Juci Áronnak szólítottak, az édesanyja neve után. Áron le akarta kérni a lányt, de Lajos nem adta oda. Kezdett vitatkozni Áron. A zenészek tovább fújták. Nagyon feszült lett a hangulat. Ott volt Juci néni is, aki a sértés miatt biztatni kezdte a fiát. A rendezők is közbeléptek. Kinyitották a nagykaput. Lajost karon fogta György Véró és Miklós Róza. Igyekeztek a kapu fele, ki is értek az utcára. Pár lépés után Áron utolérte kinyitott bicskával. Az édesanyja kiabálta: szúrjad Áron, szúrjad! Áron szembe került és egy szúrással szúrta szíven.” Én is ott voltam közelben. A vér sugárban tört ki, Lajos nekitántorodott a kerítésnek, égőpiros vér folyt le a deszkákon. Lajos leesett a földre. Felemelték a halott testet, bevitték Bogács Barti házába. Onnan aztán hazavitték.
Másnap következett a temetés előkészítése. Ha legényt, lányt temettek, másképpen. Lajost vőlegénynek öltöztették. A szomszédok mentek a temetőbe sírt ásni. A legények az erdőre fiatal fenyőket vágni. A lányok krepp papírból rózsákat készítettek. Mindenik kicsi fának eltörték a csúcsát. Félbetört fiatal élet jelentett. A rózsafüzér társulati tagok koszorút fontak a koporsóra tölgyfa ágakból. A legények párosával állítottak fenyőket, a gyászház kapujába, az utcán levő keresztek mellé, a templom kapuba, a temető kapuba.
Nagy volt a gyász a családban, hiszen pár évvel előtte halt meg a nővére. Viszont úgy készültek, mintha lakdalom következett volna. Nagy kazánokban becsinált levest főztek. A fiatalok székelyruhába öltöztek, ott volt a rezesbanda. A temetésen a kántor búcsúztató éneket énekelt. A koporsót a legények tették a gyászkocsira. A fúvósok voltak a menet élén. Következett a falu fiatalsága. A temetőben az édesanya hangos jajszóval siratta. Mindenki zokogott. A temetőből a nagy tömeg visszament a családi házhoz. Elfogyasztották a toros levest. Utána ott maradt a zenekar és a fiatalság. Énekeltek és táncoltak is, mint a lakodalomban. A család maradt a gyásszal. A gyilkost bezárták, hosszú éveket ült börtönben.
Szép lassan jött össze a ballada szövege, dallama.
Bálint Laji balladája
Bálint Laji voltam én idáig, Éltem én csak húsz éves koromig. Szép életem rövidre volt mérve, Kiköltöztem a temetőbe. Táncból én a lányokat elkísértem, Bara Áron megtámadott engem. Éles kését szúrta a szívembe, Piros vérem kicsordult a földre. Madarasi legények és lányok, Koporsómnál szomorúan álltok. Búcsúzom tőletek örökre, Kísérjetek ki a temetőbe. Nyitva van a temető kapuja, Bálint Lajit most viszik be rajta. Koporsóján lányok koszorúja, Édesanyja jajszóval siratja. Barátaim szólítlak titeket, Őrizzétek szép emlékeimet. Hisz én többé veletek nem leszek, A síromban csendesen pihenek.
Ezt a balladát énekelgették egy ideig, utána lassan merül feledésbe.
Hasonló
Országzászló avatás Csíkmad...
Fejkendőhímzés Csíkmadaraso...
Honnan jöttél kisbaba? Menn...
Katonaélet hajdanában Csíkm...
Katonaélet hajdanában Csíkm...
Katonaélet hajdanában Csíkm...
Regina nagymamám tervezte a...
Gyerekkoromban minden házba...
Aranykertben aranyfa, arany...
Székely babák, székely tört...
Mesélnek a csíkmadarasi szé...
Keresztek Csíkmadaras utcái...
Csíkmadarason három napig t...
Mesél egy öreg iskola Csíkm...
Csoma Pista bácsi a lelkét ...
Csíkmadaras második kicsi b...
Édesapám, a csíkmadarasi sz...
Vezérkürtös mindhalálig
Hová lett a csingilingi a g...
A székely ember házát a köz...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése