Az édesanyja kiabálta: szúrjad Áron, szúrjad!

Lajos neki tántorodott a kerítésnek, égőpiros vér folyt le a deszkákon

Bálint Lajos és Ördög Péter

A népballadák mindig egy szomorú esemény nyomán keletkeznek. Majdnem minden falunak megvan a saját balladája. Egy megtörtént szomorú esemény után kezdik szerkeszteni, versbe szedni, énekelni. Szemtanúja voltam annak a madarasi eseménynek, ami elindította, kiváltotta a ballada születését. Hogy hitelesebb legyen, elbeszélgettem a most már néhai Sándor Jánosné Hajdu Reginával. Az édesanyja, Bálint Róza, testvére volt Lajos. A balladát már sokan ismerték, énekelték.

Most pedig a ballada „magja”, az esemény. 1952. június 29.  Szent Péter és Pál napja. Csíkmadaras búcsús napja. Előtte egy héttel rákészülés. Közben végezték a soron levő mezőgazdasági munkákat, kaszálást, takarást, kapálást. Korán lehetett veteményezni, így a csíki viszonyok között is volt már zöldség, pityóka is. Szokásban volt a falvakhoz fűződő csúfolódás is. Dánfalva – írósok, Madaras – csiprosok. A búcsúnál is, Dánfalva – disznóvágásos, Madaras – salátás búcsú. Hát részben állta meg a helyét, mert ezen a héten itt is mindenki vágott állatot, szárnyasokat, bárányt, borjút, esetleg süldőt is. Zsigmond Ignác malmában búzát őröltettek, volt finomliszt, kenyérliszt. Főztek rozspálinkát, bort vásároltak.

A búcsúra meghívták „megyébe” (vendégnek) a más faluban élő rokonokat, komákat. Ez szerre járt, kölcsönös volt. Előtte való hetekben igyekeztek új ruhát varratni, amivel délutánra lecserélték a szőttes ruhát. A férfiak is ilyenkor varrattak újat, a régit fogták be viselőnek. Nagyon forgalmas volt a nagyapámék, és a mi portánk is. A két székelyszabó nem volt munka nélkül. Édesapám éjjel is varrt, hogy győzze. Volt, hogy éppen a búcsú reggelére készült el a ruha. Folyt a nagytakarítás is.    Kimeszelték, rendbe tették a lakást. Az ételek nagyobbik részét megfőzték, pincébe, kamrába tették, vagy vederben leeresztették a kútba, mert már jó melegek jártak. Hajnalban seperték meg az udvarokat, a porták előtti részt.

Mindenki korán kelt. Várták a vendégeket, majd együtt mentek a misére. Vagy előtte, vagy utána közösen mentek búcsúfiát vásárolni. Onnan haza. Előkerültek a szép abroszok, a porcelánedények, finom ételek, tyúkhúsleves metélt laskával, sült, fasírozott, pityókakörítéssel. Sütemények, kürtőskalács, itóka.

Házaló zenészek jártak a faluban, innen Pulika Gyurka, Duduj Miklós, később Ádám Rudolf és a felesége Márika néni. Jártak még Rákosról Márkos Dénes, a fia Dénkó egyik csapattal, a másikban Sinka Misi a fiaival, Ignáccal és Tibivel. Bementek az udvarokra, kezdtek muzsikálni. A háziak behívták, „elhúzatták a nótájukat”, majd megkínálták, és adtak pénzt is, meg ezt, azt.

Időközben a legények szervezték a délutáni táncot. Ebben az évben, 1952-ben a Sándorok utcában, az Antal Álózi udvarán volt a tánc. Az asszonyok, lányok, már a mise után átöltöztek, kartonruhába, szoknyába, blúzba. Mentek a táncba. A rezesbanda húzta a talpalávalót, Bíró Antal, Fazakas Bíró Áron, Miklós Gergely, András Gergely, Váncsa Lajos, ifj. Bíró Antal kezdték fújni. Az udvaron körben lócák voltak, ide ültek a „falvédők”, az asszonyok. A lányok körökben álltak, szólt a zene, csárdást, németest,  (keringőt), tangót táncoltak.

Az asszonyok ültek, vagy álltak. Kíváncsiak voltak ki, kivel táncol, kivel áll meg a tánc szünetében. Nem nagyon tetszett a fiataloknak ez szemrevételezés. A fiatalabb asszonyok is felálltak táncolni. Ugyanúgy indult minden, mint máskor.Idézem most Sándorné Hajdu Reginát. „ Az édesanyám testvére, Lajos, akkor húsz éves volt. Ördög Juliannával táncolt.  Már udvarolgatott neki. Ennek a lánynak a szomszédságában lakott Bara Áron, akit Juci Áronnak szólítottak, az édesanyja neve után. Áron le akarta kérni a lányt, de Lajos nem adta oda. Kezdett vitatkozni Áron. A zenészek tovább fújták. Nagyon feszült lett a hangulat. Ott volt Juci néni is, aki a sértés miatt biztatni kezdte a fiát. A rendezők is közbeléptek. Kinyitották a nagykaput. Lajost karon fogta György Véró és Miklós Róza. Igyekeztek a kapu fele, ki is értek az utcára. Pár lépés után Áron utolérte kinyitott bicskával. Az édesanyja kiabálta: szúrjad Áron, szúrjad! Áron szembe került és egy szúrással szúrta szíven.” Én is ott voltam közelben. A vér sugárban tört ki, Lajos nekitántorodott a kerítésnek, égőpiros vér folyt le a deszkákon. Lajos leesett a földre.  Felemelték a halott testet, bevitték Bogács Barti házába. Onnan aztán hazavitték.  

Bálint Lajos édesanyja Katalin bal oldalon

Másnap következett a temetés előkészítése. Ha legényt, lányt temettek, másképpen. Lajost vőlegénynek öltöztették. A szomszédok mentek a temetőbe sírt ásni. A legények az erdőre fiatal fenyőket vágni. A lányok krepp papírból rózsákat készítettek. Mindenik kicsi fának eltörték a csúcsát. Félbetört fiatal élet jelentett. A rózsafüzér társulati tagok koszorút fontak a koporsóra tölgyfa ágakból. A legények párosával állítottak fenyőket, a gyászház kapujába, az utcán levő keresztek mellé, a templom kapuba, a temető kapuba.

Nagy volt a gyász a családban, hiszen pár évvel előtte halt meg a nővére. Viszont úgy készültek, mintha lakdalom következett volna. Nagy kazánokban becsinált levest főztek. A fiatalok székelyruhába öltöztek, ott volt a rezesbanda. A temetésen a kántor búcsúztató éneket énekelt. A koporsót a legények tették a gyászkocsira. A fúvósok voltak a menet élén. Következett a falu fiatalsága. A temetőben az édesanya hangos jajszóval siratta. Mindenki zokogott. A temetőből a nagy tömeg visszament a családi házhoz. Elfogyasztották a toros levest. Utána ott maradt a zenekar és a fiatalság. Énekeltek és táncoltak is, mint a lakodalomban. A család maradt a gyásszal. A gyilkost bezárták, hosszú éveket ült börtönben.

Szép lassan jött össze a ballada szövege, dallama.

Bálint Laji balladája

Bálint Laji voltam én idáig,
Éltem én csak húsz éves koromig.
Szép életem rövidre volt mérve,
Kiköltöztem a temetőbe.
Táncból én a lányokat elkísértem,
Bara Áron megtámadott engem.
Éles kését szúrta a szívembe,
Piros vérem kicsordult a földre.
Madarasi legények és lányok,
Koporsómnál szomorúan álltok.
Búcsúzom tőletek örökre,
Kísérjetek ki a temetőbe.
Nyitva van a temető kapuja,
Bálint Lajit most viszik be rajta.
Koporsóján lányok koszorúja,
Édesanyja jajszóval siratja.
Barátaim szólítlak titeket,
Őrizzétek szép emlékeimet.
Hisz én többé veletek nem leszek,
A síromban csendesen pihenek.

Ezt a balladát énekelgették egy ideig, utána lassan merül feledésbe.                               

Írta:
Tankó Molnár Mária

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése