Elásva várta feltámadását a nemzeti színű szalag
1918-ban viselte a vállán idős Fazakas Imre, aki akkor bíró volt Csíkmadarason
Pár napja kaptam a szalagot és a címert Váncsa Rozáliától, aki a nagytatája örökségeként őrizte. Mostanában nem gyarapodott a gyűjteményem, de azért örültem. Nagyon meggyötört állapotban volt, nemcsak a koránál fogva ez a “kincs”, hanem mert évekig el volt ásva a földbe, hogy megőrizzék a román világ idején.
Mindenképpen az idő vasfoga, és még az egerek is kikezdték. Nagyon óvatosan kimostam, ki is vasaltam, a hossza 190 cm., szélessége 12 cm. Összehajtva, úgy, ahogyan a vállukon viselték valamikor. Most is ilyen formában teszik a vállukra, az aktuális szalagokat. Ez is három színű, piros, sárga és zöld, MOST, de így logikátlan. PIROS-FEHÉR-ZÖLD kellett legyen eredetileg, nemzeti szín, de elázhatott, addig volt a földben. Így átfestődött a fehér, sárgára, a piros és zöld keveredése során. Most, amikor tisztítottam, nagyon ment a színe. A címer erős, bordó vászonra van hímezve 10 cm x 5 cm.(6 cm az alsó rész, 5 cm a magyar korona. A korona nagyon kicsinyített mása a magyar királyi koronának, aranyozott szállal hímezve és gyöngyökkel ékesítve. A háta leázott így csak gyanítom, hogy jelvényként viselték az esketéskor. Lefényképeztem, hogy legalább el lehessen képzelni.
Ezt a szalagot 1918-ban viselte a vállán id. Fazekas Imre, aki akkor bíró volt. 1883. november 23-án született, tehát akkor 35 éves. Felesége Dombi Viktória 1888. július 27-én született. Házasságukból tíz gyerek született Regina, Borbála, Dénes, Anna, Ágnes, Róza, Mátyás, Róza, Imre 1924. július 25, és egy újabb Róza. Több családban volt szokás, hogy a meghalt gyerek nevét adták egy következőnek. Itt úgy tűnik két Róza már meghalt, és az utolsó Róza, 1928.április 29-én született. Ő az egyetlen élő személy, akinek már a 91-ik születésnapja közeledik. Amikor a Fazakas és Lőrincz családról írtam, akkor jártam nála, már eltelt tíz év azóta, most nem jött össze, hogy Juhász Áronné Rózsika nénit felkeressem.
Id. Fazakas Imre, a nagytata és a kis unoka Fazakas Rózsika, Váncsa Mátyásné
Id. Fazakas Imre megjárta az első világháborút, 1914-ben vonult be 1918-ban jött haza, tiszthelyettes ranggal. Kitört a második világháború. A katonaköteles férfiakat behívták. Minden faluban megalakult a Határőrség. Madarason is összegyűjtöttek az itthon maradt férfiakat. 1942-ben itt is megalakult. Ennek a századnak lett a parancsnoka id. Fazakas Imre, aki akkor volt 59 éves tartalékos törzsőrmester. Feladatát szorgalommal látta el, ezért a parancsnokság kitüntette. Ezt 1943. február 10-én vette át. Kapott egy okiratot:
“15400. M.I. 1942. HADTESTPARANCSNOKI DICSÉRET A székely határőrség félállításánál és kiképzésénél tanúsított átlagon felüli buzgalmáért és példaadó tevékenységéért dicséretemet fejezem ki. Kolozsvár 1943. évi február hó 10-én. Hadtestparancsnokság VASSZÉKELY KÁRPÁTOK.”
Közben kérést írt Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának, amelyben kérte, hogy vegyék fel a Vitézi rendbe. Itt leírta a háborúban szerzett érdemeit. Életében nem kapta meg. Így a változás után egyik unokája, Lőrincz Ferenc kérte a Kolozsváron megalakult Vitézi Rendtől nagyapja post humus lovagi rendbe való felvételét, de nem sikerült. A fiatalabb Fazakas Imre (1924) felesége Biró Erzsébet, akiknek három gyerekük született, Fazakas Dénes, Fazakas András és Fazakas Váncsa Rozália. A szalagokat Rózsikától kaptam, az unokától. Köszönöm, hogy egy ilyen értékes “kincset” is őrizhetek a gyűjteményemben.
A madarasi Határőrszázad az iskola előtt, 1942. Parancsnok id. Fazakas Imre
Tankó Molnár Mária
