Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Mikulásvárás hajgöndörítéssel
A hajhullámomnak akartam alárendelni további életemet, féltettem a pajkosan bodorított fürtjeimet
Az Ecceri fiúéknál Mikulás is hagyományos disznótoros nap volt, főleg Miklós (Mikulás) estéje. Volt, hogy hétköznap is megülték, megölték a derék állatot. Gyerekkoromból két olyan napra emlékezem, amikor nem akartam elaludni. Az egyik egy Miklós estéje volt, amikor a másnapi disznótorra készültünk nagyapámékhoz. Attól féltem, hogy nem fognak hajnali négykor felkelteni, ezért úgy gondoltam, hogy virrasztani fogok. Nem tudom, hogy este kilencig, vagy fél tízig tartott a virrasztás, mindenesetre egyenes ági felmenőim értékelték az elhatározásomat, így történhetett az, hogy másnap a hajnali sötétben boldogan lépdeltem apám nyomában a csikorgó hóban a „bótkerten”, le a „Kisvégre”. Ott aztán versenyeztünk, hogy ki fogja meg szerencsétlen disznó farkát, miközben a hentes biztos kézzel szúrt. A vér ömlött, a poharak koccantak (folyamatosan), mi meg táti szamárként figyeltük a „Nagyokat”. Kezdetben Pali báttya, majd Ábris báttya volt a „karmester”, Ábris bátyám a hagyományos reggeli hagymás vér helyett mindig friss paprikás szalonnát fogyasztott.
A másik „virrasztásom”, amit komolyan gondoltam, de talán még este nyolcig sem tartott, nem a Miklós/Mikulás naphoz köthető. Lehettem vagy tíz éves és Gyarmaton Surányi Viktor bácsi (volt szomszédunk) nyírt meg, úgy, hogy a frufrumba egy laza hullámot is sütött. Én annak a hullámnak annyira örültem, hogy terveim szerint örökre meg akartam tartani. A hajhullámomnak akartam alárendelni további életemet, féltettem a pajkosan bodorított fürtjeimet. Úgy gondoltam, hogy ülve fogok aludni (persze az ágyban). Kipárnáztam a hátam mögött ahogy kell, aztán másnap reggel amikor felébredtem szomorúan néztem a tükörben az összeborzolt frizurámat. Ha nehezen is, de feldolgoztam.
Még mindig jobb volt a pár óráig besütött hullám, mint Elemér bátyám „nullás gépe”. A jelzett eszköz egy korabeli hajnyíró gép volt, amelyet nagybátyám kezelt. Amikor a szüleim „odavezényeltek” birkanyírásra, mindig szomorúan álltam fel a székből. Ha nem is tar kopaszon, de pár milliméteres hajzattal, sírásra görbülő szájjal bandukoltam hazafelé. Elemér bátyám harsány kacaja a kapunkig visszhangzott a fülemben. Az ember tragédiája.
Olyan is volt, nem is olyan régen, amikor úgy gondoltam, hogy majd magamat nyírom meg nyírógéppel. Addig játszottam a milliméterekkel, addig nyírtam egyre feljebb, egyre jobban, míg zsákutcába nem kerültem. Ott álltam a tükör előtt, de a tudomány megállt, nem tudtam, hogyan fejezhetném be a műveletet. Aztán végül borbélyék megoldották még aznap reggel, amit én kezdtem el, ők fejezték be. Azt is mondták, hogy rendszeres ez náluk: az ügyfél kezdi magát megnyírni, aztán kétségbe esik, majd náluk köt ki. Ők aztán szépen megnyírják, mint egy birkát.
Túléltünk mindent, ezt is, azt is. Tulajdonképpen eddig mindent túléltünk. Te is, aki olvasod, én is, aki írom. Remélem, hogy a saját halálunkat is túléljük, a borbély pedig olyan hullámot süt a frizuránkba, ami kibír minden fetrengést, hánykolódást.
Ha egyszer mégis meghalnánk (amit kétlek), akkor üzenem az utódoknak, hogy addig örüljenek, ameddig hisznek a Mikulásban, vagy a gyermekeik hisznek a Mikulásban, vagy a Mikulás hisz bennük.
Legyetek jók, ha tudtok!
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése