Alacsonyan röpködnek az őzbakok

A gyengébbik lassan eloldalog, a győztes pedig elkezd olyan hangon bőgni, mintha önmagánál háromszor nagyobb lenne

Kiszálltam az autóból azon a helyen, ahol együtt van a víz, a mérhetetlen róna, de a körvonalakat a hegyek határozzák meg. A panoráma annyira csodálatos, hogy Tihanyban fizetni kellene érte. Persze onnan nagyon messze vagyok, az Édentől nem keletre, hanem tőle minden irányban egyenlő távolságra. Északtól, déltől, keletről és nyugatról is pont olyan távolságra van az Édentől. Az egyik Édentől, ami az enyém. Van ugyanis egy mondás: „ahány ház, annyi éden”. Vagy lehet, hogy nincs, csak én találtam ki? Nem tudhatjuk.

Ott voltam tehát egy édenkertben, pont szemben a sonkádi tanyával. Ahogy aztán elnézek a töltésről Botpalád és azon túl Avasújváros irányába, mit látok? A távolban hegyeket (amiket általában), a közelben két őzbakot, amelyek szemmel láthatóan valamilyen becsületbeli ügyet intéznek épp. Mint két felbőszült oroszlán, na jó, bika fordulnak szembe egymással. Első lábukkal vészjóslóan kaparnak (már sajnálom, hogy nem figyeltem meg, melyikük bal és melyikük jobb lábas). Agancsuk a fegyverük, meg a tragédiájuk is, igaz-e vadászok? Az egyik határozottan határozottabbnak tűnik, a tippmixen egy perc múlva már nem is lehetne fogadást kötni a „harc” kimenetelére. A gyengébbik lassan eloldalog, a győztes pedig elkezd olyan hangon bőgni, mintha önmagánál háromszor nagyobb lenne. Nem tudom, milyen technikával csinálja, de olyan öblös a hangja, hogy lehetne bika egy tehéncsordában is, még az „ántivilágban”.Megnyerte a maga csatáját. Dicsőség az Úrnak! Nem tudom, hogy ez mivel jár, miben mérhető, de az látszott ezen az „őzikén”, hogy büszkeséggel tölti el. Eszembe jutott más is e csatát látván.
Az ősi magyar hitvilág egyik népszerű hagyománya volt a táltosok viadala. A „táltosjelöltek” . gyakran bika képében harcoltak egymással, vagy például láng formájában. A táltosjelölt a kék láng, akinek meg kell küzdenie a vörös lánggal. Csak egy nyerhet. A „tudományt” nem adják ingyen, a vesztes nem kap újabb lehetőséget. Újabb életet sem. A harc életre-halálra megy.
Nem tudom, hogy szemeim előtt táltosviadal zajlott, vagy egyszerű őzcsata, de mindenképpen emlékezetes marad számomra.
Ezen túllépve megindultam a „szokásos” töltésfutásra, a Hold sarlója energiatakarékos üzemmódban világított. A zenei aláfestést a „Tízennyolcezertagú tücsökzenekar”, valamint a Paládi marhakar, illetőleg a valahonnan „beúszó” juhnyáj kórus gazdagítja akusztikailag. Olyan csodálatos a bábeli hangzavar, mint a panoráma .A Túr halkan csobog és csillámlik, helyenként diszkréten somolyogva. Tudja jól, hogy itt minden varázslat. Ő ezen már rég túl van, medrén nem szeret már túllépni. Van azért úgy, hogy néha felbosszantják, de alapvetően az 1928-as kúra óta megszelídült.
A töltésen haladva lehet látni, hallani sok mindent. Őz, nyúl, fácán, fogoly, meg ki tudja még mi. Még horgászt is láttam. Túri horgász gatyában.
Hanem aztán majdnem ott, ahol pár napja láttam egy hullócsillagot, vagy mit, most mit látok?
Egy őzbak úgy ugorja keresztül a töltést, hogy utána nyomát sem látom. Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de azért földbe gyökerezett a lábam. Elképzelhető persze, hogy a félhomályban megváltoztatta az általam várt irányt, de ott és akkor eléggé különös volt. Azért nem ijedtem meg, már csak azért sem, mert „millióegy” alkalommal voltam a sejtelmes alkony , vagy a sötét éjszaka vendége. Úgy is, ott is, ahol azért már rég kiléptem a komfortzónából. Vagy csak egyszerűen féltem. Nem szégyen az, főleg ha az ember egyedül van a sötétségben valahol. Azért ajánlom mindenkinek, hogy egyedül legyen kint a „setétségben”, valahol valami nonkomfort zónán. A dolgok mindentől és mindenkitől messze dőlnek el.
Konklúzió nincs ma sem. Itthon lenni jó.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése