Alacsonyan röpködnek az őzbakok

A gyengébbik lassan eloldalog, a győztes pedig elkezd olyan hangon bőgni, mintha önmagánál háromszor nagyobb lenne

Kiszálltam az autóból azon a helyen, ahol együtt van a víz, a mérhetetlen róna, de a körvonalakat a hegyek határozzák meg. A panoráma annyira csodálatos, hogy Tihanyban fizetni kellene érte. Persze onnan nagyon messze vagyok, az Édentől nem keletre, hanem tőle minden irányban egyenlő távolságra. Északtól, déltől, keletről és nyugatról is pont olyan távolságra van az Édentől. Az egyik Édentől, ami az enyém. Van ugyanis egy mondás: „ahány ház, annyi éden”. Vagy lehet, hogy nincs, csak én találtam ki? Nem tudhatjuk.

Ott voltam tehát egy édenkertben, pont szemben a sonkádi tanyával. Ahogy aztán elnézek a töltésről Botpalád és azon túl Avasújváros irányába, mit látok? A távolban hegyeket (amiket általában), a közelben két őzbakot, amelyek szemmel láthatóan valamilyen becsületbeli ügyet intéznek épp. Mint két felbőszült oroszlán, na jó, bika fordulnak szembe egymással. Első lábukkal vészjóslóan kaparnak (már sajnálom, hogy nem figyeltem meg, melyikük bal és melyikük jobb lábas). Agancsuk a fegyverük, meg a tragédiájuk is, igaz-e vadászok? Az egyik határozottan határozottabbnak tűnik, a tippmixen egy perc múlva már nem is lehetne fogadást kötni a „harc” kimenetelére. A gyengébbik lassan eloldalog, a győztes pedig elkezd olyan hangon bőgni, mintha önmagánál háromszor nagyobb lenne. Nem tudom, milyen technikával csinálja, de olyan öblös a hangja, hogy lehetne bika egy tehéncsordában is, még az „ántivilágban”.Megnyerte a maga csatáját. Dicsőség az Úrnak! Nem tudom, hogy ez mivel jár, miben mérhető, de az látszott ezen az „őzikén”, hogy büszkeséggel tölti el. Eszembe jutott más is e csatát látván.
Az ősi magyar hitvilág egyik népszerű hagyománya volt a táltosok viadala. A „táltosjelöltek” . gyakran bika képében harcoltak egymással, vagy például láng formájában. A táltosjelölt a kék láng, akinek meg kell küzdenie a vörös lánggal. Csak egy nyerhet. A „tudományt” nem adják ingyen, a vesztes nem kap újabb lehetőséget. Újabb életet sem. A harc életre-halálra megy.
Nem tudom, hogy szemeim előtt táltosviadal zajlott, vagy egyszerű őzcsata, de mindenképpen emlékezetes marad számomra.
Ezen túllépve megindultam a „szokásos” töltésfutásra, a Hold sarlója energiatakarékos üzemmódban világított. A zenei aláfestést a „Tízennyolcezertagú tücsökzenekar”, valamint a Paládi marhakar, illetőleg a valahonnan „beúszó” juhnyáj kórus gazdagítja akusztikailag. Olyan csodálatos a bábeli hangzavar, mint a panoráma .A Túr halkan csobog és csillámlik, helyenként diszkréten somolyogva. Tudja jól, hogy itt minden varázslat. Ő ezen már rég túl van, medrén nem szeret már túllépni. Van azért úgy, hogy néha felbosszantják, de alapvetően az 1928-as kúra óta megszelídült.
A töltésen haladva lehet látni, hallani sok mindent. Őz, nyúl, fácán, fogoly, meg ki tudja még mi. Még horgászt is láttam. Túri horgász gatyában.
Hanem aztán majdnem ott, ahol pár napja láttam egy hullócsillagot, vagy mit, most mit látok?
Egy őzbak úgy ugorja keresztül a töltést, hogy utána nyomát sem látom. Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de azért földbe gyökerezett a lábam. Elképzelhető persze, hogy a félhomályban megváltoztatta az általam várt irányt, de ott és akkor eléggé különös volt. Azért nem ijedtem meg, már csak azért sem, mert „millióegy” alkalommal voltam a sejtelmes alkony , vagy a sötét éjszaka vendége. Úgy is, ott is, ahol azért már rég kiléptem a komfortzónából. Vagy csak egyszerűen féltem. Nem szégyen az, főleg ha az ember egyedül van a sötétségben valahol. Azért ajánlom mindenkinek, hogy egyedül legyen kint a „setétségben”, valahol valami nonkomfort zónán. A dolgok mindentől és mindenkitől messze dőlnek el.
Konklúzió nincs ma sem. Itthon lenni jó.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése