Új kenyér, régi történetek, örök emlékek

Az Ecceri fiú egyszer fogadásból három 80 kilós zsákot vitt fel a vállán a grádicson

Learattak, jó lett a termés. Vagy nem. Volt, hogy szűk volt az esztendő, volt, hogy egymást követték a szűk esztendők, de olyan is volt, amikor mosolygott a Teremtő. Olyankor a halandók is vidámak voltak betakarítás után. Hova menjünk darálni, melyik malom adja a legfinomabb lisztet? Az 1930-as évekig ez Vámosorosziban nem lehetett kérdés, hiszen saját szárazmalma volt a falunak. Búzát is őröltek, és nem is akárhogy. A környező falvak zsidó lakosai itt őrölték a pászkalisztet. Kóser volt a malom.

Aztán a 30-as évektől már csak köleshántolásra és olajütésre, ritkán esetleg kukorica (azaz málé) darálásra használták. Miután az oroszi malom már nem őrölt búzát, maradt a környéknek Jánk, Kölcse és Fehérgyarmat. Orosziból jellemzően Kölcsébe jártak őrölni. Ki tehenfogattal, ki lovasfogattal, ki az apostolok lován vitte az őrölni valót, tehetségéhez mérten. Volt egy ember a faluban, nevét fedje jótékony homály, aki bizony gyalog ment át Kölcsébe, a vállán vitt egy zsák búzát. Szép, nagy bajsza volt, tán még pödörte is, a világháborút is megjárta vele. Az elsőt. A „kőcsi” molnár is megcsodálta a mutatós, pödört bajuszt, de az esztétikai élmény mellett egy kis viccért sem ment át Sonkádra. Mondta is az oroszi atyafinak, hogy megduplázza az őrleményt, ha a fél bajszát engedi levágni. Emberünk végiggondolta, megéri-e neki ekkora „csússágot” felvállalni. Engedje levágni a fél bajszát pár „kila” lisztért? Ezért harcolt a hazáért? Aztán csak ráállt. Szegény világ volt. Fél bajusszal, de boldogan, dupla adag liszttel jött haza a „kőcsi malombul”.

A korabeli malmokban komoly társasági élet zajlott. Az orosziban is, a társaiban is. Találkoztak a falubeliek, de jöttek őröltetni más falvakból is. Jöttek a hírek, kicsit mindenki igazított rajta annak rendje és módja szerint, nem volt szükség ehhez pletykalapokra. Csináltak így szűzből ledért, kicsiből nagyot, rosszból még rosszabbat, meg még rosszabbat, meg még rosszabbat. A pletyka általában nem arról ismerszik, hogy valakit a háta mögött felmagasztalnak. Ment aztán a vagi, meg a brahi is. „Ki vagyok, én vagyok.” Az Ecceri fiú egyszer fogadásból három 80 kilós zsákot vitt fel a vállán a grádicson. A fogadás tétje 20 forint volt, ezt sokáig őrizte, mert azért 240 kiló az 240 kiló. Persze akkor még nem számított az öregek bölcs meglátása, hogy jó lenne még az az erő későbbre is. Nem takarékoskodott, ami ereje volt, azt leginkább munkára használta. Persze idősebb korában eszébe jutott, hogy valamikor a paszuly is hús volt.

Na de térjünk vissza a liszthez, mert abból lesz a kenyér. Az asszonyok először kiszitálták fátyolszitán az első lisztet, aztán ritka szitán a kenyérlisztet elválasztották a korpától. Indulhat a kenyérsütés! Este elkészítették a kovászt, mégpedig élesztőből vagy komlóskorpából. Ezt tették langyos vízbe, és tettek még hozzá egy kis főtt krumplit is. Hajnalban aztán kelni kellett, mert dolog volt. Gyakran keltek erre a mondókára, hogy „aszondja”:

Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallik be a kiáltás?
Vagy alusznak?
Vagy nem hallják?
Vagy tán nem is akarják?

Erre aztán mindenkinek kelni kellett, mert aki „cigányhajnalban” ébredt, azt emlékeztették rá, hogy a „kódus” már a hetedik határban jár. Azaz haszontalan. Aki nem dolgozik, ne is egyék. Hajnalban (az igaziban) kezdődött a kenyértészta dagasztása. A dagasztás után kelnie kellett a tésztának, ezalatt befűtötték a kemencét. Minden rendes háznál volt kemence. A felfűtésnek is sorja volt, nem volt jó, ha túlfűtötték, az sem, ha nem volt elég meleg. Éppen jónak kellett lennie a hőfoknak, de akkor ehhez még nem kellett OKJ-s tanfolyamot végeznie senkinek. A kenyér két óra alatt sült készre. Egyszerre 6-7 darab ötkilós kenyeret sütöttek, figyelemmel kellett hát lenni minden apró részletre. Az Ecceri fiú egyik nagynénje kicsit későn érő típus volt. Édesanyja beküldte, hogy nézze meg az órát, nehogy túlsüssék a kenyeret. Bement a házba, kisvártatva kijött és megállt az édesanyja előtt mérlegállásban, egyik kezét oldalra, másikat az ég felé tartva. Így szólt:

– Édesanyám! Így állnak a mutatók!

Ez a cserfes fruska 18 éves „vénlány” korában még előszeretettel járt gólyalábakon, amikor egy „rendes” lány már a stafírungját rendezgette, esetleg forgatta a karikagyűrűjét. Egyik alkalommal meg azt játszotta kedves barátnőjével, hogy ki tud nagyobbat ugrani. Nem is lett volna baj, ha ezt nem a temetőben játsszák egy frissen kiásott sírgödörnél. Bele is esett a sírba, úgy kellett segítséget hozni, hogy kihúzzák. Akkoriban még a falubeli férfiak ásták ki a sírgödröt, ez nem a temetkezési vállalat feladata volt. A sírásókat a halott rokonai szokás szerint megkínálták szalonnával, pálinkával, borral. Volt, hogy a sírásók némelyike csendes nótázásba fogott a temetőben, mert kicsit sok volt az áldomás. Olyan is volt, hogy köszöntötték is az elhunytat illendően eképpen:

– Kedves halottunk, nyugodjál békében, ehhez kívánunk neked erőt és egészséget!

Szerző: 2018. 07. 14.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése