Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Új kenyér, régi történetek, örök emlékek
Az Ecceri fiú egyszer fogadásból három 80 kilós zsákot vitt fel a vállán a grádicson
Learattak, jó lett a termés. Vagy nem. Volt, hogy szűk volt az esztendő, volt, hogy egymást követték a szűk esztendők, de olyan is volt, amikor mosolygott a Teremtő. Olyankor a halandók is vidámak voltak betakarítás után. Hova menjünk darálni, melyik malom adja a legfinomabb lisztet? Az 1930-as évekig ez Vámosorosziban nem lehetett kérdés, hiszen saját szárazmalma volt a falunak. Búzát is őröltek, és nem is akárhogy. A környező falvak zsidó lakosai itt őrölték a pászkalisztet. Kóser volt a malom.
Aztán a 30-as évektől már csak köleshántolásra és olajütésre, ritkán esetleg kukorica (azaz málé) darálásra használták. Miután az oroszi malom már nem őrölt búzát, maradt a környéknek Jánk, Kölcse és Fehérgyarmat. Orosziból jellemzően Kölcsébe jártak őrölni. Ki tehenfogattal, ki lovasfogattal, ki az apostolok lován vitte az őrölni valót, tehetségéhez mérten. Volt egy ember a faluban, nevét fedje jótékony homály, aki bizony gyalog ment át Kölcsébe, a vállán vitt egy zsák búzát. Szép, nagy bajsza volt, tán még pödörte is, a világháborút is megjárta vele. Az elsőt. A „kőcsi” molnár is megcsodálta a mutatós, pödört bajuszt, de az esztétikai élmény mellett egy kis viccért sem ment át Sonkádra. Mondta is az oroszi atyafinak, hogy megduplázza az őrleményt, ha a fél bajszát engedi levágni. Emberünk végiggondolta, megéri-e neki ekkora „csússágot” felvállalni. Engedje levágni a fél bajszát pár „kila” lisztért? Ezért harcolt a hazáért? Aztán csak ráállt. Szegény világ volt. Fél bajusszal, de boldogan, dupla adag liszttel jött haza a „kőcsi malombul”.
A korabeli malmokban komoly társasági élet zajlott. Az orosziban is, a társaiban is. Találkoztak a falubeliek, de jöttek őröltetni más falvakból is. Jöttek a hírek, kicsit mindenki igazított rajta annak rendje és módja szerint, nem volt szükség ehhez pletykalapokra. Csináltak így szűzből ledért, kicsiből nagyot, rosszból még rosszabbat, meg még rosszabbat, meg még rosszabbat. A pletyka általában nem arról ismerszik, hogy valakit a háta mögött felmagasztalnak. Ment aztán a vagi, meg a brahi is. „Ki vagyok, én vagyok.” Az Ecceri fiú egyszer fogadásból három 80 kilós zsákot vitt fel a vállán a grádicson. A fogadás tétje 20 forint volt, ezt sokáig őrizte, mert azért 240 kiló az 240 kiló. Persze akkor még nem számított az öregek bölcs meglátása, hogy jó lenne még az az erő későbbre is. Nem takarékoskodott, ami ereje volt, azt leginkább munkára használta. Persze idősebb korában eszébe jutott, hogy valamikor a paszuly is hús volt.
Na de térjünk vissza a liszthez, mert abból lesz a kenyér. Az asszonyok először kiszitálták fátyolszitán az első lisztet, aztán ritka szitán a kenyérlisztet elválasztották a korpától. Indulhat a kenyérsütés! Este elkészítették a kovászt, mégpedig élesztőből vagy komlóskorpából. Ezt tették langyos vízbe, és tettek még hozzá egy kis főtt krumplit is. Hajnalban aztán kelni kellett, mert dolog volt. Gyakran keltek erre a mondókára, hogy „aszondja”:
Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallik be a kiáltás?
Vagy alusznak?
Vagy nem hallják?
Vagy tán nem is akarják?
Erre aztán mindenkinek kelni kellett, mert aki „cigányhajnalban” ébredt, azt emlékeztették rá, hogy a „kódus” már a hetedik határban jár. Azaz haszontalan. Aki nem dolgozik, ne is egyék. Hajnalban (az igaziban) kezdődött a kenyértészta dagasztása. A dagasztás után kelnie kellett a tésztának, ezalatt befűtötték a kemencét. Minden rendes háznál volt kemence. A felfűtésnek is sorja volt, nem volt jó, ha túlfűtötték, az sem, ha nem volt elég meleg. Éppen jónak kellett lennie a hőfoknak, de akkor ehhez még nem kellett OKJ-s tanfolyamot végeznie senkinek. A kenyér két óra alatt sült készre. Egyszerre 6-7 darab ötkilós kenyeret sütöttek, figyelemmel kellett hát lenni minden apró részletre. Az Ecceri fiú egyik nagynénje kicsit későn érő típus volt. Édesanyja beküldte, hogy nézze meg az órát, nehogy túlsüssék a kenyeret. Bement a házba, kisvártatva kijött és megállt az édesanyja előtt mérlegállásban, egyik kezét oldalra, másikat az ég felé tartva. Így szólt:
– Édesanyám! Így állnak a mutatók!
Ez a cserfes fruska 18 éves „vénlány” korában még előszeretettel járt gólyalábakon, amikor egy „rendes” lány már a stafírungját rendezgette, esetleg forgatta a karikagyűrűjét. Egyik alkalommal meg azt játszotta kedves barátnőjével, hogy ki tud nagyobbat ugrani. Nem is lett volna baj, ha ezt nem a temetőben játsszák egy frissen kiásott sírgödörnél. Bele is esett a sírba, úgy kellett segítséget hozni, hogy kihúzzák. Akkoriban még a falubeli férfiak ásták ki a sírgödröt, ez nem a temetkezési vállalat feladata volt. A sírásókat a halott rokonai szokás szerint megkínálták szalonnával, pálinkával, borral. Volt, hogy a sírásók némelyike csendes nótázásba fogott a temetőben, mert kicsit sok volt az áldomás. Olyan is volt, hogy köszöntötték is az elhunytat illendően eképpen:
– Kedves halottunk, nyugodjál békében, ehhez kívánunk neked erőt és egészséget!
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése