Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Bujócskázó folyócska
Girbegurba útja végén a Tisza várja és fogadja ölelő karjaiba kicsiny gyermekét
Egyszer volt, hol nem volt az Óperencián innen, ott, ahol a kurta farkú malac Túr, volt egyszer egy kis folyó. Igazából folyónak kicsinyke, pataknak meg nagyocska. Kedves folyóm (a Tapolnok patak, nem folyó kategória) egészen szatmári volt valaha, az ma is, de jelenleg három ország érintésével is büszkélkedhetne, ha ez számára büszkeségre adna okot. Sajnos ez nem a folyammá duzzadásának köszönhető, nem lett belőle sem Amazonas, de még csak Tisza sem, nem, nem, soha! A határok keltek ki újonnan a föld mélyéből, mint valami átkozott gyomok, nemzetközivé tette kis folyónkat a történelem vihara, holott folyása nem változott. A medre sem ott lett szabályozva, ahol a partján némán bámulja egymást a magyar, az ukrán és a román felségjelzéssel ellátott műtárgy. Mesélnek egymásnak a dicső múltról, de azért két oszlop ilyenkor mindig lesüti a szemét. A magyar meg úgy van vele, hogy ezek itt vendégoszlopok, hát nem sérti meg őket, bár a hívatlan vendégnél csak a nem időben távozó vendég a rosszabb.
A Tisza is mesélte neki, hogy ő is ízig vérig magyar folyó volt, hiszen magyar földön eredt és magyar földön szakadt be a Dunába, aztán ő is nemzetközivé vált. A Tiszát azóta el is tették majdnem láb alól, ciánt adtak neki, ne jártassa annyit a száját. Jó lesz óvatosnak lenni, gondolhatja hősünk a Túr. A halak csak tátognak benne, nem tanultak meg sem románul, sem ukránul azóta sem, pedig néhány „halöltő” már eltelt azóta. Azt tátogják, hogy békében élt itt valamikor a magyar, a román, az ukrán és még annyi nép, persze voltak súrlódások, olykor egy kis árulás, hátba támadás is előfordult, de alapvetően ember tekintett a másik emberre, nem ellenség az ellenségre. Ezer évig így volt, jó volt.
A kis Túr bölcsője az Avasságban van, girbegurba útja végén a Tisza várja és fogadja ölelő karjaiba kicsiny gyermekét és viszi tovább féltve dédelgetve magával, hogy örökre összekapcsolódva folytassák földi pályájukat. A folyócska szorgalmasan gyűjti össze egy sor patakocska vízét, többek között a Turcét, a Tálnáét, a SárÉgerét, a Paládét, vagy a Tapolnokét is.
A magyarországi szakasza szabályozva lett, a Nagybukó és a hármas határ közötti szakaszon épített töltésen végigbiciklizni felejthetetlen élmény. Van ilyen élményem és remélem, még lesz is. A túri halból készült halászlé (sokak szerint hallé, mert nem halászból készül, de én maradnék a közkeletű elnevezésénél) felejthetetlen kulináris csoda, ha értő kezek készítik. Makay Béla halászleve, amelyet nekem készített hét nyelven beszélt, ugyanis Béla elmondása szerint hétféle halból készült.
A Nagybukó, Kisbukó sok-sok régi emléket őriz, a Sonkádnál elágazó Öreg-Túr pedig amely, nem elégszik meg egy mederrel, hanem folyik az kérem szépen jobbra is balra is, itt is, ott is a Tisza a végcél.
Mesélhetne egy öreg kenus bácsiról, aki eltévedt az egyik Túr túrán és a Tapolnokra evezett át, azt gondolva a főfolyásnak, majd hősiesen végigküzdve a helyenként csak pocsolya méretű patakon tetőtől talpig sárosan, iszaposan kért segítséget Vámosorosziban, kijelentve, hogy tulajdonképpen ő eltévedt. Elképedve néztek rá az orosziak, ilyen azért túl gyakran még arrafelé sem történik.
Láthatta Túr barátunk, ahogy a cseperedő környékbeli gyermekek között is kitűnik, egy kis sonkádi fiúcska Tarzan üvöltésével, meg vakmerő ugrásaival, amire csak az igazi Csárli képes. Azt is láthatta, amit én is láttam, hogy egy környékbeli „vagány” a valamikori Vadász tanyán (?) miután lenyelte a fél deci valamijét (akár pálinka is lehetett), megette a feles poharat. Nem jógi volt, hanem egy egyszerű suttyó egy környékbeli faluból, akit aztán persze nem hívtunk meg zsúrokba, vagy egyéb társas összejövetelekre.
Meg aztán öreg barátunk láthatta, amint egy fiatal magyar poéta 1847-ben átszellemült arccal gyönyörködik a tükröződő vízben, majd mosolyogva int búcsút neki. A Túr már csak ilyen.
A Túr jelenlegi magyarországi szakaszán egykor több, mint tíz vízimalom állt, dolgozott, őrölt, ma már „csak” az egyik istvándi maradt mementónak. Ha jól tudom ott kettő is volt. A csaholci malomgödör még behatárolható, néha víz is van benne, bizonyára a többi is, de Isten malmai is lassan őrölnek, a Túr malmai meg sajnos annyira lassan, hogy felőrlődtek az úgynevezett technológiai fejlődés úgynevezett útján.
Őslakói, a túri halak gyérülő létszámban, de azért lubickolva és fickándozva tátogják el egymásnak a Túr történeteit, például amikor Istvándiban egy akkora harcsát fogtak ki télvíz idején, hogy nem fért rá a stráfra, a farka lelógott róla.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése