Hajdúböszörmény

A Hajdúböszörményi Városi Televízió főszerkesztője nem böszörményi, még csak nem is Hajdú-Bihar megyéből származik, hanem Egerből jött fiatalember. Ott is végzett a tanárképző főiskolán történelem–népművelés szakon, és karvezetői képesítéssel is rendelkezik.

Huszonöt évesen került Hajdúböszörménybe, mert – ahogyan itt mondják – oda nősült. Egy általános és egy középiskolás fiú édesapja. Pályáját a városban mint tanár kezdte, majd a Hajdúsági Múzeumban folytatta, ahol elsősorban helytörténettel foglalkozott. Több könyv társszerzője, sok helyi kiadvány szerkesztője. Kedvelt kutatási területe 1848 és 1956. Nagyon büszke arra, hogy a rendszerváltozás idején alapított Szabadhajdú című városi lap első munkatársai közé tartozott Csontos Jánossal, Tarczy Péterrel együtt. Elmondható tehát, hogy ekkor lépett az újságírói pálya rögös útjára.

Aztán 1995-ben, amikor elindult a Hajdúböszörményi Városi Televízió a főszerkesztő Fazekas Valéria megkereste, és azt a kérdést tette fel neki, hogy nem lenne-e kedve ott dolgozni. Ekkor pecsételődött meg a sorsa, ekkor állt be végleg „szentlélek lovagnak”, ahogyan Ady Endre nevezte az újságírókat. Először külső munkatársként dolgozott a televíziónál, ezzel párhuzamosan pedig továbbra is szerkesztette a szívéhez közeli Szabadhajdút. 1997-ben adódott a lehetőség, hogy ezentúl főállásban dolgozzon a tv-ben. 2001 februárjában Fazekas Valéria Budapestre távozott, és Varjasi Imrének adta át stafétabotot. Az újdonsült főszerkesztő továbbra is fontosnak tartotta azt az elvet és értékrendet, melyet még az alapító főszerkesztő honosított meg televíziójukban. A magyar újságírás legjobb hagyományait folytatják, s művelik. A hajdúböszörményi televízió elsősorban a város életéről szóló műsorokat sugároz. Közműsor-szolgáltató tv, ami azt is jelenti, hogy adásaikban magazin jellegű műsorok, riportok, tudósítások, portrék szerepelnek. Azokat a műfajokat is éltetik és művelik, melyek már kihalófélben vannak, s melyek ma már csak nyomokban találhatók meg az írott és az elektronikus médiában.

Sok-sok pályázatot írnak. Ezeknek is köszönhetően jelentős összegeket nyertek az ORTT-től technikai eszközeik fejlesztésére, de kaptak pénzt működésre és filmek készítésére is. Hat részes filmsorozatban dolgozták fel a Hajdúság természeti értékeit, forgattak a bűnmegelőzés témájában is, és most fejeztek be egy hétrészes ugyancsak természetfilm sorozatot. Komoly dokumentumtárral rendelkeznek, hiszen mióta létezik a televízió minden adásukat archiválják. Jó a kapcsolatuk a város valamennyi intézményével, civil szervezetével, művészeti csoportjával. Sorozatokat készítenek róluk. Az önkormányzat üléseiről szerkesztett összefoglalót adnak. Egy vezetőnek mi lehet a legfontosabb egy munkahelyen? Az, hogy olyan csapat dolgozzon ott, akik azontúl, hogy értenek hozzá még szeressék is munkájukat. A hajdúböszörményi televíziónál dolgozók ilyenek.

Szeretik és értik munkájukat, melyet szolgálatnak tekintenek. A főszerkesztővel együtt hatan dolgoznak, név szerint Bertalan Erzsébet szerkesztő-riporter, Simon János operatőr, Orbán András vágó-operatőr, Gellén Lajos vágó-operatőr, Dobó Tímea szerkesztő-riporter. Tehetséges, rendkívüli munkabírással rendelkező gárda. Ennek alátámasztására a következő példát hozza a főszerkesztő. Nemrégiben készíttettek a televízió nézettségéről, elfogadottságáról egy felmérést. Ebben örömmel állapították meg, hogy adásnapjaikon megelőzik nézettségben az országos kereskedelmi televíziókat. Ez a mutató jóval 50% fölött van. A pozitív elégedettség pedig 80% fölött. Ezek a számok nem adnak okot a nagyképűségre, de az megállapítható, hogy jó úton járnak. Televíziójuk alapítója az Országos Közszolgálati Televíziók Egyesületének.

Varjasi Imre örömmel konstatálja, hogy a megyében ma már szinte minden nagyobb városban, településen van helyi televízió. Ez azt bizonyítja, hogy a helyi médiára egyre nagyobb szükség van. A helyi orgánumoknak az is a sajátossága, hogy bennük a szomszédját, az osztálytársát, a barátját ismerheti fel a polgár. Viszontláthatja magát azon az eseményen, melyen részt vett, riportot készíthetnek vele az utcán, tehát akár aktív szereplője lehet a televíziónak. Ez a varázsa, ez az, amitől teljesen más, és mással össze nem hasonlítható. S hogy mi a titka ennek a munkának így válaszol:

– Meg kell találni a hangot az emberekkel, meg kell találni azt az értékrendet, amit egy város képvisel, Hajdúböszörményben nem is volt nehéz ez, hiszen nemcsak a történelme, de a jelene is nagyon tartalmas ennek a városnak. Fontos még az empatikus képesség. Azt mindig tudomásul kell venni, hogy soha nem én vagyok a fontos, hanem mindig a hír, az esemény, az ember, aki elé a mikrofont tartom. Nekünk szolgálnunk kell, s ez a legnemesebb mit tehetünk – zárja szavait a főszerkesztő.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)