Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése
Szabó Ildikó
Olimpikon,
Nyíregyháza
Egy ország szurkolt érte, amikor 1976-ban a montreali olimpián a távolugrás döntőjébe került. Hogy számoltuk a centimétereket, ha megugorja az általa tartott országos csúcsot, a hatszázhatvanhat centimétert, akár a fényesebb érem közül is a nyakába akaszthatnak egyet. 659 centiméterrel úgy szorult le a dobogóról, hogy mindössze három centiméter különbség volt a harmadik és az ötödik között.
Vigasznak annyi, hogy egy hajszálnyival lépett be az utolsó sorozatban, s ha akkor nincs az a minimális hiba, a hatalmas ugrással olimpiai aranyat szerezhetett volna.
Mára már emlékké szelídült a közel két évtizede lezajlott küzdelem, de Szabó Ildikót abból a fából faragták, aki később is sokat töprengett a történteken. Hogy lehetett volna még jobban megoldani egy feladatot, még kiszorítani magából egy jobb eredményt. Persze, így sem panaszkodhat, hiszen sokszoros magyar csúcstartó a távolugrásban.
Amire viszont joggal büszke, a hetvenes években még nem szedtek a sportolók olyan teljesítményfokozó szereket, amelyek később a doppingbotrányokhoz vezettek, mi több, az élversenyzők szervezete sínylette meg a mindenáron való győzniakarást.
Lett volna realitása annak is, hogy Molnár István edző irányításával ne csak másfél évtizeden át szállítsa Ildikó a jobbnál jobb eredményeket, hanem sportoljon tovább. Egy makacs Achilles-ínsérülés azonban időnap előtt véget vetett a karrierjének. Hónapokon át fájlalta a bal lábát, bár látszólag nem találtak okot rá az orvosok. Háromszor is megműtötték, mire egyértelműen kiderült, mi okozza a problémát. Ám akkor már nem tudott ismét csúcsformát szerezni. Többször kezdte újból a sportpályafutást, de a sokszor kiújuló sérülés végleg megakadályozta ebben.
Vitrine így is dugig tömve érmekkel, trófeákkal. No és amit csak emlékeiben őriz, az a mentalitás, ami a hetvenes, nyolcvanas években jellemezte a sportvezetést és magukat a versenyzőket. Számukra ismeretlen fogalom volt a téli és a nyári szünet, karácsony másnapján már edzettek. Szilveszterkor annyit könnyített az edző, hogy csak egyszer tartott edzést. Emlékszik olyan újévre, hogy január elsején már gyakoroltak a pályán.
A versenyeztetés taktikája körül sem értett mindennel egyet, de a versenyzőnek nemigen volt beleszólása abba, hol, mikor, milyen számban és főként miért kell indulnia. Egy nemzetközi versenyen Tbilisziben például összeszedett egy gyomorfertőzést, lefogyott 4-5 kilót és a betegségből még fel sem épülhetett, amikor rajthoz kellett állnia egy határ menti találkozón. Őrá ugyanis mindig úgy számítottak, hogy hozza a papírformát. Hogy ez jó vagy rossz, ma már lehetne vitatni. Akkor viszont a hazai sportvezetés mindig bizton elkönyvelhette a Szabó Ildikó által összegyűjtött pontokat, hiszen ez számított az egyesület szakmai megítéléséhez.
Ma az Adidas-boltban beszélgetünk; Vasvári Sándor és Dvorszki Tibor üzletében alkalmazott Ildikó. Amikor szögre akasztotta a futócipőt, edzőnek hívták Kazincbarcikára. Az ifjú tehetségekkel 1983 és 1990 között foglalkozott a borsodi városban.
A szülőföld azonban nagy csábító erő, így történt ez Szabó Ildikó életében is. 1991-ben költözött haza a családjával Nyíregyházára. Férje, Tamás Zoltán, testnevelő tanár a sóstóhegyi általános iskolában és atlétikaedző a nyíregyházi sportiskolában. Mariann lánya tizenharmadik éves, a nyíregyházi Kossuth Gimnázium nyolcosztályos tagozatán másodikos. Édesanyja szerint jó alkatú, és annak ellenére, hogy a pályán nőtt fel, nem igazán érdeklődik a versenysport és az atlétika iránt. Inkább a könyveket választja, pedig ha komolyan akar sportolni a későbbiekben, már most el kellene kezdenie az edzéseket. Annál elevenebb viszont Ádám, aki a maga hat esztendejével elképesztő mozgékonyságról tesz tanúságot. A szülők úgy vélik, belőle talán lesz sportoló. Ám Ildikó meggyőződéssel vallja, hogy a szülő sohasem lehet eléggé objektív a gyermeke megítélésében. Azt jó szemű, tehetséges szakemberre kell bízni és később megbízni az illető döntésében.
A nyíregyházi Jósaváros lakótelepén élnek egy panellakásban, éppen ezért akkor örül a család, ha kirándulni indulhatnak. Ennek persze legtöbbször a szülők elfoglaltsága vet gátat, Ildikónak ugyanis gyakran szombaton is dolgoznia kell az üzletben, ilyenkor a férj vállalja magára az otthoni és a gyerekek körüli teendőket. Tamás Zoltánnak is gyakran adódik olyan programja, hogy kísérnie kell a versenyzőket.
Ezt Ildikó természetesen megérti, hisz annak idején ő is imádott utazni, világot látni. Olyan jó kis csapat jött össze Fehér Géza, Bruzseyák Ilona, Papp Margit, Milassinné Ziegner Anikó, Milassin Lóránd és a már sajnos elhunyt Faragó János részvételével, hogy széles jó kedvvel tették derűssé a versenyt, az edzőtábort, a fogadást, az utazást.
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)
Hasonló
Péter László és neje, Dr. J...
Dr. Sztányi István
Lakatos Dénes
Dr. Szikora Lászlóné
Dr. Balogh Zoltán
Poroszka Norbert
Dr. Szerdahelyi Zita
Dr. Szerdahelyi Szabolcs
Seszták Oszkár
Dr. Szabó Sarolta PhD
Hargitai István
Dr. Tisza László
Dajka István
Giliga Ferencné
Gyetván Magdolna
Csizmadia Valéria
Fodor László
Fábián Gonzáles
Bodnár Zoltán
Hargitai István
Valahol a Hargitán

Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése
Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése
Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése