Szabó Ildikó

Olimpikon,

Nyíregyháza

szszb_03-116_szabo_ildiko.jpgEgy ország szurkolt érte, amikor 1976-ban a montreali olimpián a távolugrás döntőjébe került. Hogy számoltuk a centimétereket, ha megugorja az általa tartott országos csúcsot, a hatszázhatvanhat centimétert, akár a fényesebb érem közül is a nyakába akaszthatnak egyet. 659 centiméterrel úgy szorult le a dobogóról, hogy mindössze három centiméter különbség volt a harmadik és az ötödik között.

Vigasznak annyi, hogy egy hajszálnyival lépett be az utolsó sorozatban, s ha akkor nincs az a minimális hiba, a hatalmas ugrással olimpiai aranyat szerezhetett volna.

Mára már emlékké szelídült a közel két évtizede lezajlott küzdelem, de Szabó Ildikót abból a fából faragták, aki később is sokat töprengett a történteken. Hogy lehetett volna még jobban megoldani egy feladatot, még kiszorítani magából egy jobb eredményt. Persze, így sem panaszkodhat, hiszen sokszoros magyar csúcstartó a távolugrásban.

Amire viszont joggal büszke, a hetvenes években még nem szedtek a sportolók olyan teljesítményfokozó szereket, amelyek később a doppingbotrányokhoz vezettek, mi több, az élversenyzők szervezete sínylette meg a mindenáron való győzniakarást.

Lett volna realitása annak is, hogy Molnár István edző irányításával ne csak másfél évtizeden át szállítsa Ildikó a jobbnál jobb eredményeket, hanem sportoljon tovább. Egy makacs Achilles-ínsérülés azonban időnap előtt véget vetett a karrierjének. Hónapokon át fájlalta a bal lábát, bár látszólag nem találtak okot rá az orvosok. Háromszor is megműtötték, mire egyértelműen kiderült, mi okozza a problémát. Ám akkor már nem tudott ismét csúcsformát szerezni. Többször kezdte újból a sportpályafutást, de a sokszor kiújuló sérülés végleg megakadályozta ebben.

Vitrine így is dugig tömve érmekkel, trófeákkal. No és amit csak emlékeiben őriz, az a mentalitás, ami a hetvenes, nyolcvanas években jellemezte a sportvezetést és magukat a versenyzőket. Számukra ismeretlen fogalom volt a téli és a nyári szünet, karácsony másnapján már edzettek. Szilveszterkor annyit könnyített az edző, hogy csak egyszer tartott edzést. Emlékszik olyan újévre, hogy január elsején már gyakoroltak a pályán.

A versenyeztetés taktikája körül sem értett mindennel egyet, de a versenyzőnek nemigen volt beleszólása abba, hol, mikor, milyen számban és főként miért kell indulnia. Egy nemzetközi versenyen Tbilisziben például összeszedett egy gyomorfertőzést, lefogyott 4-5 kilót és a betegségből még fel sem épülhetett, amikor rajthoz kellett állnia egy határ menti találkozón. Őrá ugyanis mindig úgy számítottak, hogy hozza a papírformát. Hogy ez jó vagy rossz, ma már lehetne vitatni. Akkor viszont a hazai sportvezetés mindig bizton elkönyvelhette a Szabó Ildikó által összegyűjtött pontokat, hiszen ez számított az egyesület szakmai megítéléséhez.

Ma az Adidas-boltban beszélgetünk; Vasvári Sándor és Dvorszki Tibor üzletében alkalmazott Ildikó. Amikor szögre akasztotta a futócipőt, edzőnek hívták Kazincbarcikára. Az ifjú tehetségekkel 1983 és 1990 között foglalkozott a borsodi városban.

A szülőföld azonban nagy csábító erő, így történt ez Szabó Ildikó életében is. 1991-ben költözött haza a családjával Nyíregyházára. Férje, Tamás Zoltán, testnevelő tanár a sóstóhegyi általános iskolában és atlétikaedző a nyíregyházi sportiskolában. Mariann lánya tizenharmadik éves, a nyíregyházi Kossuth Gimnázium nyolcosztályos tagozatán másodikos. Édesanyja szerint jó alkatú, és annak ellenére, hogy a pályán nőtt fel, nem igazán érdeklődik a versenysport és az atlétika iránt. Inkább a könyveket választja, pedig ha komolyan akar sportolni a későbbiekben, már most el kellene kezdenie az edzéseket. Annál elevenebb viszont Ádám, aki a maga hat esztendejével elképesztő mozgékonyságról tesz tanúságot. A szülők úgy vélik, belőle talán lesz sportoló. Ám Ildikó meggyőződéssel vallja, hogy a szülő sohasem lehet eléggé objektív a gyermeke megítélésében. Azt jó szemű, tehetséges szakemberre kell bízni és később megbízni az illető döntésében.

A nyíregyházi Jósaváros lakótelepén élnek egy panellakásban, éppen ezért akkor örül a család, ha kirándulni indulhatnak. Ennek persze legtöbbször a szülők elfoglaltsága vet gátat, Ildikónak ugyanis gyakran szombaton is dolgoznia kell az üzletben, ilyenkor a férj vállalja magára az otthoni és a gyerekek körüli teendőket. Tamás Zoltánnak is gyakran adódik olyan programja, hogy kísérnie kell a versenyzőket.

Ezt Ildikó természetesen megérti, hisz annak idején ő is imádott utazni, világot látni. Olyan jó kis csapat jött össze Fehér Géza, Bruzseyák Ilona, Papp Margit, Milassinné Ziegner Anikó, Milassin Lóránd és a már sajnos elhunyt Faragó János részvételével, hogy széles jó kedvvel tették derűssé a versenyt, az edzőtábort, a fogadást, az utazást.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése