Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Szabó Ildikó
Olimpikon,
Nyíregyháza
Egy ország szurkolt érte, amikor 1976-ban a montreali olimpián a távolugrás döntőjébe került. Hogy számoltuk a centimétereket, ha megugorja az általa tartott országos csúcsot, a hatszázhatvanhat centimétert, akár a fényesebb érem közül is a nyakába akaszthatnak egyet. 659 centiméterrel úgy szorult le a dobogóról, hogy mindössze három centiméter különbség volt a harmadik és az ötödik között.
Vigasznak annyi, hogy egy hajszálnyival lépett be az utolsó sorozatban, s ha akkor nincs az a minimális hiba, a hatalmas ugrással olimpiai aranyat szerezhetett volna.
Mára már emlékké szelídült a közel két évtizede lezajlott küzdelem, de Szabó Ildikót abból a fából faragták, aki később is sokat töprengett a történteken. Hogy lehetett volna még jobban megoldani egy feladatot, még kiszorítani magából egy jobb eredményt. Persze, így sem panaszkodhat, hiszen sokszoros magyar csúcstartó a távolugrásban.
Amire viszont joggal büszke, a hetvenes években még nem szedtek a sportolók olyan teljesítményfokozó szereket, amelyek később a doppingbotrányokhoz vezettek, mi több, az élversenyzők szervezete sínylette meg a mindenáron való győzniakarást.
Lett volna realitása annak is, hogy Molnár István edző irányításával ne csak másfél évtizeden át szállítsa Ildikó a jobbnál jobb eredményeket, hanem sportoljon tovább. Egy makacs Achilles-ínsérülés azonban időnap előtt véget vetett a karrierjének. Hónapokon át fájlalta a bal lábát, bár látszólag nem találtak okot rá az orvosok. Háromszor is megműtötték, mire egyértelműen kiderült, mi okozza a problémát. Ám akkor már nem tudott ismét csúcsformát szerezni. Többször kezdte újból a sportpályafutást, de a sokszor kiújuló sérülés végleg megakadályozta ebben.
Vitrine így is dugig tömve érmekkel, trófeákkal. No és amit csak emlékeiben őriz, az a mentalitás, ami a hetvenes, nyolcvanas években jellemezte a sportvezetést és magukat a versenyzőket. Számukra ismeretlen fogalom volt a téli és a nyári szünet, karácsony másnapján már edzettek. Szilveszterkor annyit könnyített az edző, hogy csak egyszer tartott edzést. Emlékszik olyan újévre, hogy január elsején már gyakoroltak a pályán.
A versenyeztetés taktikája körül sem értett mindennel egyet, de a versenyzőnek nemigen volt beleszólása abba, hol, mikor, milyen számban és főként miért kell indulnia. Egy nemzetközi versenyen Tbilisziben például összeszedett egy gyomorfertőzést, lefogyott 4-5 kilót és a betegségből még fel sem épülhetett, amikor rajthoz kellett állnia egy határ menti találkozón. Őrá ugyanis mindig úgy számítottak, hogy hozza a papírformát. Hogy ez jó vagy rossz, ma már lehetne vitatni. Akkor viszont a hazai sportvezetés mindig bizton elkönyvelhette a Szabó Ildikó által összegyűjtött pontokat, hiszen ez számított az egyesület szakmai megítéléséhez.
Ma az Adidas-boltban beszélgetünk; Vasvári Sándor és Dvorszki Tibor üzletében alkalmazott Ildikó. Amikor szögre akasztotta a futócipőt, edzőnek hívták Kazincbarcikára. Az ifjú tehetségekkel 1983 és 1990 között foglalkozott a borsodi városban.
A szülőföld azonban nagy csábító erő, így történt ez Szabó Ildikó életében is. 1991-ben költözött haza a családjával Nyíregyházára. Férje, Tamás Zoltán, testnevelő tanár a sóstóhegyi általános iskolában és atlétikaedző a nyíregyházi sportiskolában. Mariann lánya tizenharmadik éves, a nyíregyházi Kossuth Gimnázium nyolcosztályos tagozatán másodikos. Édesanyja szerint jó alkatú, és annak ellenére, hogy a pályán nőtt fel, nem igazán érdeklődik a versenysport és az atlétika iránt. Inkább a könyveket választja, pedig ha komolyan akar sportolni a későbbiekben, már most el kellene kezdenie az edzéseket. Annál elevenebb viszont Ádám, aki a maga hat esztendejével elképesztő mozgékonyságról tesz tanúságot. A szülők úgy vélik, belőle talán lesz sportoló. Ám Ildikó meggyőződéssel vallja, hogy a szülő sohasem lehet eléggé objektív a gyermeke megítélésében. Azt jó szemű, tehetséges szakemberre kell bízni és később megbízni az illető döntésében.
A nyíregyházi Jósaváros lakótelepén élnek egy panellakásban, éppen ezért akkor örül a család, ha kirándulni indulhatnak. Ennek persze legtöbbször a szülők elfoglaltsága vet gátat, Ildikónak ugyanis gyakran szombaton is dolgoznia kell az üzletben, ilyenkor a férj vállalja magára az otthoni és a gyerekek körüli teendőket. Tamás Zoltánnak is gyakran adódik olyan programja, hogy kísérnie kell a versenyzőket.
Ezt Ildikó természetesen megérti, hisz annak idején ő is imádott utazni, világot látni. Olyan jó kis csapat jött össze Fehér Géza, Bruzseyák Ilona, Papp Margit, Milassinné Ziegner Anikó, Milassin Lóránd és a már sajnos elhunyt Faragó János részvételével, hogy széles jó kedvvel tették derűssé a versenyt, az edzőtábort, a fogadást, az utazást.
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)
Hasonló
Péter László és neje, Dr. J...
Dr. Sztányi István
Lakatos Dénes
Dr. Szikora Lászlóné
Dr. Balogh Zoltán
Poroszka Norbert
Dr. Szerdahelyi Zita
Dr. Szerdahelyi Szabolcs
Seszták Oszkár
Dr. Szabó Sarolta PhD
Hargitai István
Dr. Tisza László
Dajka István
Giliga Ferencné
Gyetván Magdolna
Csizmadia Valéria
Fodor László
Fábián Gonzáles
Bodnár Zoltán
Hargitai István
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése