Fehérgyarmat

Agrár szakembernek készült, de az 1960-as évek közepén nem igazán volt tekintélye a diplomásoknak a termelőszövetkezetekben. A régi, öreg gazdák a hagyományok alapján tudták, mikor mi a teendő a földeken, így nem kínált perspektívát az érvényesüléshez az agráregyetem. Ruszkay Lajost is óvta az édesapja a bizonytalan jövőtől, ezért a pályaválasztás előtt álló fiatalember a gyógyszerészet felé fordult. Ezt a döntést élete egyik legfontosabb és leghelyesebb lépésének tekinti azóta is.

A fehérgyarmati Kazay Gyógyszertár kényelmes irodájában beszélgetünk. Szinte napra pontosan harminc évvel ezelőtt lépte át a küszöböt a tulajdonos. Személyi jogos gyógyszertárvezetőként ma egy középvállalkozást irányít, hisz 15 alkalmazottról és így közvetve azok családjairól gondoskodik a folyamatos munka megteremtése által. Még ma is roppant élvezi, amit csinál, nem fáradtság, ha negyed hétkor a számítógép előtt ül, átfutja a rendeléseket és irányítja a gyógyszergazdálkodást. Bár fejből is jól tudja, hogy mi szükséges a biztonságos gyógyszerellátáshoz, ha két héten át nem kapna semmilyen készítményt.

Kölcsén született 1947. augusztus 23-án Kertész Erzsébet és Ruszkay Ferenc gyermekeként. Az édesanyja 81 évesen még aktívan gazdálkodik, két tehenet tart és azokat reggelente megfeji. A férjét – aki 80 évet élt – 2000-ben kísérte utolsó útjára. Ma a gyermekeiben, unokáiban gyönyörködik. A gyógyszerész úr két lánytestvére is ebben a szakmában tevékenykedik, Erzsébet nyugdíjas gyógyszertári asszisztens, Mária hasonló szakma birtokában a másik fehérgyarmati patikában dolgozik. A felesége, lánykori nevén Miski Mária Edit, a véradóban hematológiai szakasszisztens. Házasságukból egy lánygyermek született, Anett Ildikó. Nemrégiben férjhez ment és Mártonné lett a vezetékneve. Az ifjú asszony asszisztensjelölt, az édesapja mellett ismerkedik a hivatással. Az ő férje bútorasztalos.

A mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban 1965-ben tett érettségi után a szegedi egyetem gyógyszerész-tudományi karán szerzett oklevelet Ruszkay Lajos. Államvizsgás fiatalként a másik gyógyszertárba került, majd bevonult katonának. Különlegesen értékesnek tartja a Kecskeméten töltött négy hónapot, amikor a rendkívül jól felszerelt katonai kórház és a repülőorvosi intézet gyógyszertárában – a tartalékos tiszti kiképzés idején – találkozott jó néhány különleges esettel. Rengeteget ügyelt. Frissdiplomás gyógyszerész, amikor Gacsályba helyezték, itt egy éven át beosztottként látta el a feladatait. Szakmai vezetői észrevették benne az ambíciózus fiatal szakembert, aki nem sajnálta az időt, a fáradtságot egy-egy kérdés megválaszolására.

Kedvessége, szakmai hozzáértése bizalmat keltett a betegekben. Épp harminc éve, hogy behívták ebbe a gyógyszertárba – akkor még a szomszédos bank helyén állt a régi épület – és megbízták a vezetői feladatokkal. Sikerrel debütált, két év múlva már ki is nevezték. Azóta megszakítás nélkül ő irányítja ezt a patikát.

A szakember-utánpótlásról elmondja, hogy a tizenöt alkalmazott közül három a gyógyszerészek száma, de minimum még kettőt tudna azonnal foglalkoztatni. Ugyancsak hiányos a szakasszisztensi gárda, noha biztos megélhetést jelentene ez a majdnem kizárólag nőket foglalkoztató szakterület.

Látszólagos ellentmondásnak tartja Ruszkay Lajos, hogy az egyre több pénzt felemésztő egészségügyi ágazat, a minőségileg jobb gyógyszerek mellett mégis egyre inkább betegek az emberek. Visszavezethető ez, egyebek mellett, a táplálkozás hiányosságaira, a vegyi anyagokkal, műtrágyával kezelt földekre, amelyekben nincs elég magnézium, kalcium és aminosavak. Az itt termesztett növényeket fogyasztva, az állatvilágban is nyomon követhetjük, a hiányok okozta betegségeket és természetesen az ember sem maradhat ki a sorból. Csak kevesek ismerik információ szintjén ezeket a jelenségeket. Akik viszont tisztában vannak az ok-okozati összefüggésekkel, azok keresik a gyógytermékeket, a teákat, a gyógyhatású készítményeket. Csak az a baj, hogy sokan nem tudják ezeket megfizetni, esetleg nem hisznek bennük. Sajnos, nincs idő a kellő tájékozódásra. Pedig ha komolyan veszik a reklámszlogent: „Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!”, biztosan hallgatnak a jó tanácsra. A jó szándékot, a törődést érzékelve, a betegek bizalma erősödik a gyógyszerészben és követik az útmutatást. S hogy az orvos mennyire tekinti partnernek a gyógyszerészt a terápiás folyamatban, az erősen függ a két személy kapcsolatától és intelligenciájától.

Az 1996-ban végbement privatizációról Ruszkay Lajos elmondta: „Azzal, hogy zökkenőmentesen levezényelték a megyében a gyógyszertárak magánkézbe adását, igen sok múlt a volt gyógyszertári központ vezetésén és a gyógyszerészeti kamarán.” A gyógyszerész úr annak is örül, hogy reményei szerint sikerül dinasztiát teremtenie, mert a testvérei után a lánya is ezen a szakterületen keresi a megélhetés forrását.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)