Debrecen

Az Agrártudományi Centrum Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Karának dékánja. Családja minden tagja pedagógus, a felesége ágán is. Az volt édesapja, dr. Nábrádi Mihály, az 1990-ben elhunyt ismert igazgató és filológus, tanárnő volt immár 80 éves nyugdíjas édesanyja. Felesége a Tóth Árpád Gimnáziumban tanít magyar nyelvet és irodalmat. Két testvére van, bátyja elismert sebész, nővére Budapesten az Idegen Nyelvi Intézet vezetője, mindketten szintén oktatnak. 19 éves lánya első éves pszichológushallgató Debrecenben. 1974-ben a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium speciális matematika tagozatán végzett, s két osztálytársával együtt úgy döntött, hogy agrárpályára lép. Pedig igazán erős kötödésük nem volt, neki is csak annyi, hogy nagyanyja Hajdúnánáson élt, ahol édesapja is felnőtt, s ott egy kis parasztházban láthatta a mindennapok gondjait. Sohasem bánta meg, hogy a mezőgazdasági pályát választotta, bár hozzáteszi, hogy mindössze egy évig végzett gyakorlati mérnöki munkát a Nógrád megyei Homokterenyén egy szövetkezetben. Hamar visszakerült Debrecenbe, mert visszahívta az egyetem. Hallgató korában ugyanis a tudományos diákkörben eredményesen tevékenykedett. 1981 óta az agrár-felsőoktatás elismert szakembere. Sokoldalú kutatói érdeklődés jellemzi.

Úgy mondja, a szívéhez legközelebb az agrárgazdaság, az ökonómia áll. Korábban matematikai modellezéseket alkalmazott mezőgazdasági gyakorlati példákon keresztül. Ma is szereti ezeket az effektív, kézzelfogható gyakorlati jelentőségű, de elméletileg megalapozott modelleket. Ez tulajdonképpen nem más – világosít fel –, mint a természet leképezése a számok világára, amiből következtetéseket lehet levonni a jövő számára. Még „testhezállóbbak” az egyes állattenyésztési ágazatoknak a gazdasági kérdései, melyekkel elhivatottan foglalkozik: a sertés-, a szarvasmarha-, a juhtenyésztés különböző gazdasági összefüggéseit vizsgálja. Legújabban pedig egy harmadik kérdéskör élvez nála elsőbbséget: a minőség gazdasági problematikája. Van-e gazdaságilag optimális minőségű Olcsóbb-e a rossz minőség, vagy lehet, hogy a felhasználó számára drágább? Ez is matematika egy kicsit, amivel kevesen foglalkoztak eddig. De az élelmiszerminőség biztonsága, a higiénia kérdései újabban nemzetközileg is kitüntetett figyelemben részesülnek. A témának van egy technikai, technológiai és egy gazdasági része, amivel most kezd mélységében foglalkozni. Fontosnak tartja, hogy a felsőoktatási intézményekben az oktatás ne váljék másodrendűvé, a tanárok munkáját ne csak a tudományos publikációk, a megjelent könyvek, szerkesztések stb. számával mérjék, hanem előadásaik hatékonyságával is.

Az oktatói tevékenységet a hallgatók tudják igazán értékelni. Büszke rá, hogy két alkalommal is elnyerte az év oktatója címet. Vendégprofesszorként Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Horvátországban vezetett kurzusokat. Vállalati gazdaságtant, stratégiai menedzsmentet, tervezést, banküzemtant tanít. Ezek több féléves tárgyak. Oktat nappali és levelező hallgatókat, az ún. szakirányú továbbképzésben másoddiplomát szerzőket, doktori iskolásokat. Közben 1994 és 1997 között dékánhelyettes volt, azóta dékán, mégpedig először a Mezőgazdaságtudományi Kar, majd 2002-től az Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar első embere. Egy kétéves periódusban, amikor ez utóbbi még nem volt kar, „csak” intézet, akkor annak igazgatója volt. 1998-óta tanszékvezető. A tudományok kandidátusa fokozatot 1993-ban közgazdaságtudományból szerezte, majd azt követően habilitált. A tudományos közélet aktív szereplője. Az MTA Agrárközgazdasági Bizottságának választott tagja, az MTA-doktor képviselői közül választott doktorképviselő, Debrecenben a MTA Regionális Bizottságában az Agrárökonómiai Munkabizottság elnöke, a Magyar Közgazdaságtudományi Társaság Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének vezetőségi tagja, több folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, szerkesztője. Az akadémiai műhelyek Budapest-központúak, egy héten egyszer-kétszer Budapestre kell utaznia. Ráadásul nemcsak Debrecenben professzor, hanem a gödöllői Szent István Egyetemen is. Számos díj és kitüntetés birtokosa. Kérdés, hogyan van minderre ideje? A tréfás válasz: a felesége egy festményt csináltatott róla, s ha nincs otthon, akkor vele beszélget…

Nos, igyekszik úgy szervezni az életét, hogy hétvégeken a családdal legyen. Annál inkább, mert egy angol típusú házban laknak, s a ház körül sokszor akadnak teendők. Kedvtelése igazából a feleségével együtt végzett kerti fizikai munka, amely elűzi a szellemi fáradtságot. Hobbi szinten nagyon szeret „bütykölni”, nincs az az elromlott foglalat, lámpa, csavar, csöpögő csap, amit meg ne javítana. Zsófi lánya ugyan már egyetemista, de van miről beszélgetniük esténkét, éjszakánként, nyáron kint a kertben, a kis „faházukban”, télen a kazánházban, ahol a zene is hangosabban szólhat. A zene is kedves időtöltése, hiszen gyerekkorában ő is zenélt. S lánya ezen a téren követi példáját.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)