Záhony

Ez a családnév nem általános megyénkben. Ha a telefonkönyvet böngésszük, akkor is csak Kisvárda Váci utca 11. szám alatt találunk egyet, az övékét. Nem csoda, hiszen szülei és ősei − apai és anyai ágon − Örkényből származnak, ami Magyarország geometriai középpontjától alig nyolc kilométerre esik. Önkéntelen a kérdés, miért lett Szabolcs megye a család új lakóhelye?

− Szüleim fiatal házasként, szolgálati érdekből Nyíregyházára kerültek Örkényből, akkor, amikor a huszárhadosztályt onnét áthelyezték. Ettől számít a család kapcsolódása Szabolcshoz, Nyíregyházához − kezdi a visszaemlékezést Mikházi József, aki jelenleg záhonyi székhelyén a Mira-Mare Kft. kirendeltségvezetője.

Fiatal még, de szerteágazó érdeklődése és ténykedése termékeny múltat hagy máris maga után. Örömmel veszi a kérdést, hogyan is változott az életük.

− Szüleim polgári alkalmazottként egy munkahelyen dolgoztak a honvédség kötelékén belül. Ilyen alakulatoknál akkor gyakori volt az „állami érdekből” történő áthelyezés, különösen az 50-es években. Áthelyezés után édesapám a városi tanács tervosztályán, később a járási tanács műszaki osztályán több mint tíz évig dolgozott. Végül édesanyámmal a honvédség alkalmazottaiként mentek nyugdíjba. Sajnos, 1986-ban édesapám meghalt. Nagy hiányát érzem útbaigazító szavainak. Édesanyám nagy örömünkre most is köztünk él, örül a család boldogulásának, sikerének.

Miközben a gyermekkori élményeit sorolja, látszik arcán és szemén, hogy jólesik emlékezni.

Hogyan alakult a gyermek- és ifjúkor egy új földrajzi környezetben? − kérdezem tovább. − Szerettem játszani és a gyerekes csínytevést, kis verekedésben részt venni. Az általánost a nyíregyházi 4-es iskolában kezdtem és a nyolcadik osztályt Újfehértón fejeztem be.

− Erdész szerettem volna lenni, de a háziállatok iránti vonzalmam erősebbnek bizonyult, ezért a mátészalkai Baross László Technikumba jelentkeztem. Jeles érettségi után az állatorvosi egyetem is megfordult a fejemben, de a debreceni Agrár lett belőle. Igaz, ennek fő mozgatórugója Mátészalkán K. Nagy Irén gimnazista volt. Érettségi után őt Debrecenben a Kossuth Egyetemre vették fel, így én is oda jelentkeztem az Agrárra.

− A közös diákoskodás, diákszerelem itt teljesedett be, feleségül vettem. Feleségem famíliája régi, tősgyökeres szalkai családnak számít. Feleségem húga ma Gyöngyösön a Vak Bottyán Szakközépiskolában tanít. Öccse, Ferenc, Moszkvában végzett elektromérnök, aki a Nyírtelekom Kft. dolgozója. Fiatalos lendülettel és egymásnak támaszkodó lélekkel kezdtünk az élethez, mikor végeztünk.

− Mind a ketten Demecserbe kerültünk. Feleségem a helyi gimnáziumban kapott katedrát, én pedig gyakornoki évet sem töltve, egyből főállattenyésztő lettem a helyi téeszben. Ezerkilencszázhetvenháromtól már a megyei állattenyésztési felügyelőségen a legbékésebb − juh − állatfaj törzsállattenyésztője voltam. E munkakör sok barátot és gazdaságot hozott közel hozzám, aminek a mai beosztásomban is sok hasznát veszem.

− A termelés, a bizonyítási vágy mindig sarkalt. A siker a jó barát, további munkára serkent. Így adódott, hogy 1977-től a nyírtassi tsz-be kerültem máról-holnapra. Az üres főállattenyésztő helyére engem kértek fel. Lendületes „világot megváltó” csapat állt össze. Bíztunk egymásban. Eredmények jelentkeztek. A sertés és juh törzstenyészet és a lóállomány országosan ismertté lett. Az országos mezőgazdasági kiállításon sokszor értünk el szép eredményt. De a növénytermesztésben is rend volt. Híres lett a konzervipari tevékenység is. Mint termelési főmérnök hagytam el a felbomló gazdag tsz-t. Azóta is szívesen emlékszem az itt töltött évekre. Több kitüntetésem és országos elismerésem részben kárpótol.

− A vállalkozások ideje járja. Változtattam. Jelenlegi beosztásomhoz elvégeztem a külker főiskola nemzetközi szállítmányozási szakát, majd a közép- és felsőfokú vámügyintéző szaktanfolyamot.

− De nemcsak munka van a világon − csap át derűsen a családi életre. Felesége Kisvárdán a Bessenyei Gimnáziumban tanít. Örömére sok tehetséges diákja „a beszélni nehéz” versenyeken és más eseményeken jól szerepelnek.

Fiúk apja nyomdokain, gazdász lett és a záhonyi határállomáson a növényvédelem őre.

Lányuk Budapesten a külker főiskolán végzett, orosz és francia szakon. Elnyerte a párizsi Kopernikusz ösztöndíjat, most Franciaországban hét hónapig marketinget tanul, és ezt követően öt hónap gyakorlaton francia és belga vállalatoknál kapcsolja össze az elméletet a gyakorlattal.

A biztos családi háttér és a gyermekeink sikerei adják az igazi boldogságot és kárpótlást, úgy hiszem minden szülőnek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)