Csenger

Vannak emberek, akik a háttérben, észrevétlenül segítik a vezetők munkáját. Rájuk ritkán irányul a reflektorfény, tevékenységük súlyát éppen akkor érzékeli a környezet, mikor már nem sürögnek-forognak megszokott helyükön. Közéjük tartozik Medgyesy Róza, a csengeri polgármesteri hivatal szakfőtanácsosa. Bájos kedvességgel fogadta a vendégeket, intézte a polgármesteri hivatalban a hivatalos ügyeket.

 Csengerben született 1943. október 19-én. Édesapja, Medgyesy Gyula, földműveléssel foglalkozott, majd 1960-ban belépett a helyi Lenin Termelőszövetkezetbe. A növénytermesztésben találta meg a pénzkereset lehetőségét. Édesanyja a háztartást vezette és a gyerekeket nevelte. Két öccse közül Gyula a cipőüzemben, Zoltán kirakatrendezőként dolgozik. Az általános iskolát Csengerben végezte el 1958-ban. Mátészalkán az Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Vonzódott a gyerekekhez, nem sokkal az érettségi után a szomszédos Csengerújfaluban képesítés nélküli óvónőként helyezkedett el. A következő tanévben már behívták Csengerbe. Úgy érezte, érdemes felsőfokú képesítést szereznie ezen a szakterületen. Beiratkozott a szarvasi Felsőfokú Óvónőképzőbe és 1966-ban már át is vehette oklevelét. Ezzel még nem ért véget a tanulás időszaka, mivel a Hajdúböszörményi Óvónőképzőben elvégezte a speciális óvónői tanfolyamot.

Közben a munkatársai megismerhették benne a másokért áldozatot vállaló kollégát. Nemcsak szakszervezeti tagságát kérte, hanem felelős tennivalóval is megbízták a társai. 1963 óta volt tagja a szakszervezetnek, több éven keresztül járási számvizsgáló bizottsági tagként is tevékenykedett. Az óvodai nevelőmunka terén is egyre izgalmasabb feladatokkal bízták meg. 1976 februárjától mint járási óvodai felügyelő dolgozott. A szatmári települések huszonnégy óvodájának szakmai felügyeletét látta el. Ugyancsak ide tartozik, hogy hat éven át komplex gyakorlati szemináriumot vezetett. Azzal a céllal oktatta óvónőtársait, hogy minél felkészültebbek legyenek, s hogy a három–hat éves gyerekek megfelelő alapokkal induljanak az első osztályba.

A tanulás kedvenc elfoglaltságának számított, a marxista esti egyetem általános tagozatán 1982-ben szerzett oklevelet. Átlagon felüli szakmai munkájáért 1979-ben megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést.

A rendszerváltozás után újabb izgalmas feladattal keresték meg Medgyesy Rózát. 1989. augusztus elsejétől a Csengeri Városi Polgármesteri Hivatalba került, ahol 1999. március 22-éig, haláláig dolgozott. Volt főelőadó, polgármesteri referens, főtanácsos, 1998. január elsejétől pedig szakfőtanácsos.

A Csengeri Hírmondó című városi lapban a főszerkesztő búcsúzott tőle. Írja: utolsó „munkanapján” – így idézőjelben, hiszen nem az orvosok engedték meg, hogy akár egy rövid időre is felvegye a munkát – egy levelet írt nekem, csak úgy sebtében egy intézkedést igénylő faxüzenet hátuljára, hogy az ügyben mit és lehetőleg hogy tegyek a megvalósítás érdekében. Mivel épp ott jártam akkor, személyesen is megerősítette a leírtakat. Röviden csak, mert bizonyára még számos ügy végére akart járni – már tudta, hogy kevés az idő. Igaza lett. Rövid két hónap múlva körülállhattuk a koporsóját. Ott is láthattam, mennyien ismerték és szerették. Óvónőként Csengerben és térségi feladatok ellátójaként messzi környéken is. Később az önkormányzat munkatársaként az egészségügyi, oktatási és közművelődési feladatokat felügyelve szerzett újabb kötődéseket. Polgármesteri referensként pedig minisztériumok, főhatóságok háza táján szerzett újabb szimpatizánsokat Csengernek. Külföldi kapcsolatokat ápolt, s mindezt tiszta szívvel, városa iránt érzett szeretettel és elkötelezettséggel.

Személyének varázsa még jó ideig ott érződik a városháza emeleti folyosóján, szobájában. Mintha még most is üzeneteket írna – akár sebtében is – hogy mit és hogyan tegyünk azért a városért, amire ő oly büszke volt.

Vajon mi ad nagyobb elismerést egy embernek? Az, ha vastag borítékot visz haza, magas beosztást tölt be, vagy éppen az, ha az emberek szeretetét, megbecsülését élvezi? Eljön az idő, amikor valamennyien feltesszük magunknak a kérdést: megtettem-e erőm szerint mindent, ami rám bízatott? El tudok-e számolni mindennel, hogy jól sáfárkodtam-e a javaimmal? Medgyesy Róza minden bizonnyal el tudott számolni felsőbb bírái előtt. Szerény, csendes, visszahúzódó egyénisége melegen érző embert takart. Örömmel segített mások problémáinak megoldásában, ezért vállalt közéleti tevékenységet, az ifjúsági mozgalomtól a szakszervezetig.

Nem a látványos megoldásokat kereste, nem az egyéni akciókat szorgalmazta, hanem a nagyobb közösség érdekeit szem előtt tartva munkálkodott fáradhatatlanul. Városi rendezvényt, ünnepséget nem lehetett elképzelni Rozika nélkül. Fogadott minisztereket, államtitkárokat, egyházi és pártvezetőket. Kalauzolta a vendégeket, biztosította a zavartalan tárgyalást. Tette a dolgát úgy, hogy zökkenőmentesek legyenek a hétköznapok. A távozásával maga után hagyott űrt azóta sem tudják betölteni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)