Debrecen

Munkájához, tevékenységéhez való hűségét bizonygatni teljességgel felesleges, hiszen Lipcsey Zoltán negyedszázada dolgozik első és eddig egyetlen munkahelyén.

Pedagóguscsaládban született 1958. április 19-én Nyíregyházán. Édesapja történelem szakos középiskolai tanár, majd a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium igazgatója volt. Édesanyja alsó tagozatos tanítónőként a legkisebbeket okította a betűvetés tudományára. Attila öccse is a pedagógus pályára került, Kállósemjénben tanít.

Gyermekkorát az egykori megyeszékhelyen töltötte, itt végezte általános és középiskolai tanulmányait is. Elsősorban édesapja hatására nagyon sokat olvasott, máig különösen kedveli a történelmi tárgyú műveket. Emellett rendszeresen sportolt, kézilabdában csapatával a megyei bajnokság második helyezettje volt, középiskolás korában pedig kosárlabdázott. A sport egyébként egész eddigi életét végigkísérte, az elmúlt évben 46 évesen kapta meg (pártatlan bírálóbizottságtól!) a legjobb játékosnak járó díjat a vízügyesek házi futballbajnokságán.

Egyetemei tanulmányait a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nappali tagozatán, mezőgazdasági szakon folytatta. Egyetemi évei alatt nagyon jól érezte magát a fővárosban, ahol kitárult számára a világ. Rendszeres színház- és mozilátogató volt, kevés kettős rangadót rendeztek nélküle a Népstadionban, de megfordult jégkorongmérkőzésen a Kisstadionban és a híres Tungsram-kupa vízilabda-mérkőzésein is a Komjádi uszodában. Utolsó éves korában kötött társadalmi szerződést a Tiszántúli Vízügyi Igazgatósággal, és az egyetem sikeres befejezése után a cég Terv- és Munkaügyi Osztályára került tervgazdasági ügyintézőnek. A debreceni letelepedés mellett az döntött, hogy nagynénje segítségével itt sikerült a család lakáshelyzetét megoldani. Három évvel később került át a Pénzügyi és Számviteli Osztályra, ahol osztályvezető-helyettesi teendők ellátásával bízták meg, majd két évvel később a már említett Terv- és Munkaügyi Osztály vezetője lett.

1988. július 1-jén jött létre a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, és Lipcsey Zoltánt az új szervezet Személyzeti és Munkaügyi Osztályvezetőjévé nevezték ki, néhány hónappal később a Közgazdasági Osztály vezetésével bízták meg. Hamarosan ismét lépett egyet a képzeletbeli ranglétrán: a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese lett, ezt a posztot tölti be a mai napig. A kilencvenes évek végén, közel két évig, a vízügyi igazgatóságok által alapított Hydrotel Hírközlési Kft. Felügyelőbizottságának elnökeként is tevékenykedett. 2003-ban vállalkozási területen felvételt nyert a PM mérlegképes könyvelői jegyzékébe, 2004 közepétől pedig a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság által alapított Róna Ipari és Mélyépítő Kft. Felügyelőbizottságának tagja. 1989-ben „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült, 1998-ban a „Tiszántúl Vízgazdálkodásáért” kitüntető címet kapta. Elismerései közül legbüszkébb a „Vásárhelyi Pál-díjra”, amely a vízügyi szakma legnagyobb kitüntetésének számít, és amelyet 2000-ben adományozott számára a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium a tiszai árvízvédekezés során kifejtett tevékenységéért.

– A gazdasági, számviteli, pénzügyi, közgazdasági tevékenység irányítása szerteágazó, sokoldalú elfoglaltságot jelent – tájékoztat Lipcsey Zoltán. – Vannak köztük állami alapfeladatok, hatósági és vízügyi tennivalók, de idetartozik a műszaki biztonsági szolgálat vállalkozói tevékenységének gazdasági irányítása is. Mindebben elengedhetetlenül fontos a jó kapcsolatteremtő képesség. Nálunk az emberek döntő többsége szolgálatnak tekinti munkáját, a közösségi szemlélet engem is „megfertőzött”. Sokan vannak közöttünk olyanok, akik már a harmadik generációt jelentik, hisz korábban apjuk, nagyapjuk is a cégnél dolgozott. Munkánkban fontos szerepet játszik a természet közelsége, a természet szeretete is.

Feleségével, Darab Ágnessel, aki évfolyamtársa volt az egyetemen, egy leningrádi építőtáborban ismerkedett meg. Ő ma kontrollingmenedzser a TEVA Magyarország Rt.-nél. Az 1988-ban született Zoltán fiuk kitűnő tanuló a Kossuth Lajos Gimnáziumban (az egyetem gyakorlógimnáziumában), és elsősorban a történelem érdekli. A négy évvel fiatalabb Ágnes lányuk általános iskolai tanuló. Újabb kori kedvenc időtöltése az utazás. Egy négy-öt családból álló baráti társasággal sok helyen megfordultak már Európában és szűkebb hazánkban. Örömmel tölti el, hogy egy nagyon jó közösségben, kiváló szakemberek (Barta Zoltán, dr. Dunka Sándor, Szűk Tibor, Kovács Sándor, Nagy István) között dolgozhatott az elmúlt két és fél évtizedben, igazgatóságuk mindig az élmezőnyben foglalt helyet az ország 12 vízügyi igazgatósága közül. Magánéletében azt reméli, hogy gyermekei sikeres emberként boldogulnak majdani felnőttéletük során.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)