Kéz, amely az ablakot nyitja

Írta: Kulcsár Attila

A nyaralót csak ritkán látogatja a család. Pedig minden komfortja megvan. Egy háromosztatú parasztház – korszerűsítve.  Tisztaszoba, konyha, lakószoba, amelynek a végében egy kis fürdőszobát is kialakítottak.  Hozzá van még ragasztva a valamikori istálló és fáskamra, na meg az udvari WC.  Már egyik se  tölti be eredeti funkcióját, mert az ő házuk  már közművesített, ám nincsen ez még a község minden házában  megoldva. Vannak, akik disznót tartanak, sokan tyúkokat is, és egy-két juhot az ünnepekre. Az állattartás léggyel jár. Ez az egyetlen zavaró momentum a városi ember számára falun. Nem mintha a bérházban nem lenne, de ezek itt olyan nomádok. A házi légy is agresszívebb.

Amikor megérkeznek, szellőztetni kell, mert nincs a háznak szigetelése. Kinyitnak minden ajtót, ablakot, hadd járja át a friss levegő a szobákat.

Amíg a háziak dolgoznak a kertben, a legyek birtokba veszik a lakást. Nem tudni, honnan jönnek, de percek alatt ott vannak mindenütt. Jóravaló, kedves rovarok, élelem után kutatnak, mókásan röpködve, szimfonikusan zümmögve, egyes fajok táncokat lejtenek. Ők is Isten teremtményei – szokták mondani. Fürge léptekkel, gyalogolva becserkészik a poharakat, tányérokat, mosogató peremét. Kedvencük a WC-ülőke, mosogató lefolyója, ahol lenni szokott valami maradék, harapnivaló. De nem sok sikerrel, két hónapja nem jártak itt a háziak, minden steril, minden elemózsiai szavatossága lejárt, összeaszalódott. Akik ezt hamar felismerték, tovább is álltak volna – huss, ki az ablakon –, de valamennyin szúnyogháló állta útjukat. Odakinn a napfény ragyogott a bokrokon, tarka virágok, és akkor a benti félhomályból az egyetlen kiút be van rácsozva. Az egyik házi légy már járt itt egy hónappal ezelőtt, próbálta felidézni, hogy merre is van a konyhaajtó, amelyen akkor ki-bejártak. De nem találta meg a félhomályban. Visszarepült hát az ablakhoz, Ott már egyre többen gyülekeztek. Néhányat megismert a tegnapi tehénürülék partiról, ahol összegyűltek vagy százan is.  De hol van már a tegnapi lakoma, különben is terhes, neki most minden nap enni kell, hogy peték egészségesen fejlődjenek a potrohában. A légysereg egyre dühösebb lett.  Hangoskodtak, veszekedtek egymással:

– Te hívtál ide, mert neked nem volt jó az a kutyatetem.

– Még neked áll feljebb, te hullarabló, hívott a lépfene! Ha sokat hőbörögsz, szólok az istállóban a lóbögöly haveromnak, az majd ellátja a bajodat.

Mások réseket kerestek a hálón, a törpe házi legyek végigcserkészték a háló keretét, hátha valahol eldeformálódott, és ki lehet bújni. De ez két „L” profilba volt beszorítva, sehol nem volt egy szúnyognyi rés se. Nem tudni, honnan került be a szobába egy szuronyos istállólégy, de az nagyon berágott. Messziről hatalmas sebességgel nekirepült a hálónak, hegyes szájszervét belefúrva a műanyag szövetébe, hogy szétfeszítse, de ő se boldogult. Alig tudta visszahúzni a csáprágóit, majdnem beleragadt a hálóba. Mások csak járkáltak körbe-körbe a keret peremén, dünnyögve, méltatlankodva. Fogadkoztak, hogy be nem teszik a lábukat ide többet.  Egy fémzöld döglégy elátkozta a percet is, amikor berepült a konyha ajtaján, pedig tudhatta volna, hogy az ilyen lakásokban már vízöblítéses a WC, és klozet-kefe is van minden kagyló mellett.  A nagyon buták nem takarékoskodtak az energiáikkal, röpködtek ész nélkül, de közben lement a nap, a szobában egyre sötétebb lett, és ház lakói nem szoktak itt aludni. Lenyírják a füvet, megkapálják a szőlőt, a veteményest, és este már holt fáradtan otthon fekszenek le.  Minek ezeknek nyaraló, jegyezte meg egy pőcsik, aki csak erre járt, de ő se találta meg a kijáratot.

Ekkor megjelent az EMBER, a teremtés koronája. Hatalmas sziluettje – mint egy felhő – elállta a szobába vezető nyílást. Minden légy őrjöngve repült neki a szúnyoghálónak. Rázták sűrű szövését, vergődtek szárnyaikkal. Amikor a háziúr bezárta az ablakot, a legyek a háló és az ablak közötti vékony résben rekedtek.

És a házaspár hazament a nyaralóból a városba. Jó, ha két hét múlva jönnek. Ekkor tört ki igazán a pánik a legyek között. Mindegyik röpködött szűk ketrecében faltól falig. Ütődve egymásnak, keretnek, hálónak, üvegnek. Aztán a kimerültségtől behúzódtak egy sarokba, és lejátszódott előttük életük filmje. A boldog gyermekkor, kristálycukor az asztalon, finom kutyaürülék a teraszon, egyszer egy ízletes döglött macska a kertben.  Később az első szerelem. Egyesek nekiestek egymásnak, hogy még egy utolsót szeretkezzenek – úgy látszik, minden élőlénynek ugyanarra a srófra jár az esze.  A harmadik napra, amikor a tűző nap az üveget felmelegítette, és szinte leperzselte a szárnyukat, már alig éltek, görcsösen kapaszkodtak a hálón ízelt lábaikkal. Már nem mozdult egyik se. A gyengébbek eleresztették a szúnyogháló szövését, és aláhulltak az ablakdeszkára. A két húslégyből kibújt az állat, ezek már ott álltak lesben, és elkezdődött a kannibalizmus. Rágóikkal nekiestek a védekezni képtelen, ám még élő rovaroknak. Először a potrohukat harapták le, abban van a legtöbb tápanyag, majd a szemek következtek. Azok a csodálatos légyszemek, amelyek 200 fokos látószöget képesek befogni és 240 képet tudnak elkülöníteni másodpercenként. És ez a biológiai csoda, a memóriájában milliónyi eltárolt fényképévek a természetnek, vacsora lett egy másik nyomorult élőlény számára.

Amikor az EMBER, az ő feleségével két hét múlva újra kinyitotta az ablakot, hogy beengedje a virágok illatát a szobába, ott hevertek a legyek tucatszám a szúnyogháló előtt az ablakpárkányon. Az asszony közömbösen összeseperte őket.

Ilyen a légy, és ilyen EMBER, a természet fejedelme. Szép a világ, a Föld egy paradicsom. Hegy, völgy, folyók, tengerek.  Örömök, élvezetek,  forrása . És van ez az ózonpajzs felettünk. Úgy tudom elképzelni, mint egy ablakot. Most talán zárva van. Nekünk ez a jó.  De mi van, ha kinyitja valami vagy VALAKI…?

A kép forrása:http://www.mitevolegyek.hu/

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése