Kell-e még a jó balalajka?

Írta: Kulcsár Attila

nyirfak.jpgAmikor a hüvelygomba reklám a sokadik percet veszi el az életemből, már szentségelek, mert nincs rá szükségem. A legutóbbi, amire odafigyeltem, egy pelenkareklám volt, amitől az unokám feneke olyan lesz, mint az arca.  Na, akkor ezt megrendeljük, gondoltam. Mint vagy ötven éve, amikor a reklám a Nyírfácska együttestől így hangzott, és nem lehetett nem odafigyelni rá: „Áll egy ifjú nyírfa a réten, virágfürtös nyírfácska a réten.”

Amikor a lányunk megszületett, egy ilyen nyírfát ültettem a kertünkbe, hogy az esküvőjére ebből legyen a jó balalajka – ahogy a „reklám” ígérte.  De a hűse engem addig jobban érdekelt.  A csemeténket a facsemete árnyékába toltuk a kocsijában. Éppen beborította az alig-husáng lombja. Igaz, az udvarunk nem réten áll, és csak hat méter széles, afféle átrium, mint a szomszédoké is.  A fácska a telekhatár szélén szépen cseperedett, mint a lányunk.  Mindig is tetszett ez a fa az orosz filmekben, amikor a tajgában siklottak közötte a szánok, vagy a finnek ezek alatt merültek a szaunából kirohanva a jeges tavakba. Városunk nevében is benne van ez a nálunk is elterjedt növény. Nem csoda, szépséges fatípus. Szellős lombja úgy hajladozik szélben, mintha táncolna. Fehér törzse kikukucskál a levelei közül, mintha bújócskázni akarna veled. Tavasszal elsőként hajt leveleket, és ősszel sokféle sárga lombja utoljára hagyja el ágait az első fagyok idején. Minden évszakban gyönyörködtünk benne.  Termős virágfürtjei, a barkák a hajtások csúcsán nőnek, termései a kicsiny szárnyas makkok.  A nyír lombjai közt gerlepár fészkelt, az egyik háromágú bogába feketerigó. Éveken át ez volt a kertünk egyetlen dísze, a büdöskéket megölte a sárga irigység. Vagy az árnyéka. Mert ez a fa gyorsabban nőtt, mint a lányunk. Mire leérettségizett, tanár lett, férjhez ment, a fa 15 méter magasra nőtt. A lombkoronája szélesebb lett, mint a kertünk, a fele szomszédba is átnyúlik.  Most a lányunk ringatja alatta a kis Gézukát. Amikor az esküvőjére készültünk, megfordult a fejemben a régi tervem, hogy ebből lesz a jó balalajka. De akkorra már nem ez volt a zenei divat. Megkegyelmeztem a fának, a férje gitárral hódította meg aráját.

Nem tudom, ki ismeri ezt az „utálatos fát”, de rengeteg levele van. Ezt nem én mondom, hanem a nejem, aki évek óta összegereblyézi a hulladékait. A szomszédasszony ettől durvább,  a „rohadt barkáit” átkozza, amikre allergiás lett.  Nem győzi a lehullott virágait összeporszívózni a fűnyíróval.  Így vagyunk ezzel mi is. Ma már nincs egy napos tisztás a kertünkben.

A másik szomszéd is szólt, hogy bemegy az Önkormányzathoz, mert közel ültettem a fát a kerítéséhez, és kivágattatja, vagy elvágja az átnyúló gyökereit. A másik is ultimátumot küldött, hogy ha a fa egy napon rádől a kerti grillezőjére, ő bíróságra megy.

A nejem is egyre kevesebbet vállal a kerti munkából, fáj a dereka. Sok ez a levél, a fű is elmohásodott az állandó árnyék alatt.

Az aztán meg végképp megdöbbentett, amikor az unokám is azt mondta, hogy erre a fára már ő fel se tud mászni.  És már én is kezdem megsokallni azt a sok hajnali gerlebúgást. Nem tudok tőle aludni.  A feketerigók reptetése, ahogy fiókát hívogatják, egyenesen idegesítő. Na és amikor a magas ágakra télen a varjak rajokban rátelepülnek, az már nálam is kiveri a biztosítékot. Összeszarják az egész udvart.  A fa hatalmas koronája a szélben félelmetesen suhog, hajladozik – egyszer rádől a házunkra. Valóban ki kéne vágatni. De mi lesz a helyén? Egy űr, mint a néhai szívemben. A fejünkre nőtt ez a fa.  Próbálom értékeit csökkenteni – ezt hívják karaktergyilkosságnak a politikában: „Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.  Tájidegen, nem őshonos fajta. Nem a tajgán vagyunk.”  A leveleiből készült teája nem eléggé vizelethajtó, pedig már nagyon kellene. A húgyúti fertőzésekre – a hüvelygombára is – ma már korszerű gyógyszereket reklámoznak. És a reumámat se „gyógyíccsa”.

Mindennek az a balalajka reklám volt az oka.  Ha kivágjuk is, kinek kell ma már balalajka?  A nyír puhafa. Koporsónak se jó, keresztnek se.

A kép forrása: https://www.bakker.com/hu-hu/c/a-nyirfa-metszese

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése