Kell-e még a jó balalajka?

Írta: Kulcsár Attila

nyirfak.jpgAmikor a hüvelygomba reklám a sokadik percet veszi el az életemből, már szentségelek, mert nincs rá szükségem. A legutóbbi, amire odafigyeltem, egy pelenkareklám volt, amitől az unokám feneke olyan lesz, mint az arca.  Na, akkor ezt megrendeljük, gondoltam. Mint vagy ötven éve, amikor a reklám a Nyírfácska együttestől így hangzott, és nem lehetett nem odafigyelni rá: „Áll egy ifjú nyírfa a réten, virágfürtös nyírfácska a réten.”

Amikor a lányunk megszületett, egy ilyen nyírfát ültettem a kertünkbe, hogy az esküvőjére ebből legyen a jó balalajka – ahogy a „reklám” ígérte.  De a hűse engem addig jobban érdekelt.  A csemeténket a facsemete árnyékába toltuk a kocsijában. Éppen beborította az alig-husáng lombja. Igaz, az udvarunk nem réten áll, és csak hat méter széles, afféle átrium, mint a szomszédoké is.  A fácska a telekhatár szélén szépen cseperedett, mint a lányunk.  Mindig is tetszett ez a fa az orosz filmekben, amikor a tajgában siklottak közötte a szánok, vagy a finnek ezek alatt merültek a szaunából kirohanva a jeges tavakba. Városunk nevében is benne van ez a nálunk is elterjedt növény. Nem csoda, szépséges fatípus. Szellős lombja úgy hajladozik szélben, mintha táncolna. Fehér törzse kikukucskál a levelei közül, mintha bújócskázni akarna veled. Tavasszal elsőként hajt leveleket, és ősszel sokféle sárga lombja utoljára hagyja el ágait az első fagyok idején. Minden évszakban gyönyörködtünk benne.  Termős virágfürtjei, a barkák a hajtások csúcsán nőnek, termései a kicsiny szárnyas makkok.  A nyír lombjai közt gerlepár fészkelt, az egyik háromágú bogába feketerigó. Éveken át ez volt a kertünk egyetlen dísze, a büdöskéket megölte a sárga irigység. Vagy az árnyéka. Mert ez a fa gyorsabban nőtt, mint a lányunk. Mire leérettségizett, tanár lett, férjhez ment, a fa 15 méter magasra nőtt. A lombkoronája szélesebb lett, mint a kertünk, a fele szomszédba is átnyúlik.  Most a lányunk ringatja alatta a kis Gézukát. Amikor az esküvőjére készültünk, megfordult a fejemben a régi tervem, hogy ebből lesz a jó balalajka. De akkorra már nem ez volt a zenei divat. Megkegyelmeztem a fának, a férje gitárral hódította meg aráját.

Nem tudom, ki ismeri ezt az „utálatos fát”, de rengeteg levele van. Ezt nem én mondom, hanem a nejem, aki évek óta összegereblyézi a hulladékait. A szomszédasszony ettől durvább,  a „rohadt barkáit” átkozza, amikre allergiás lett.  Nem győzi a lehullott virágait összeporszívózni a fűnyíróval.  Így vagyunk ezzel mi is. Ma már nincs egy napos tisztás a kertünkben.

A másik szomszéd is szólt, hogy bemegy az Önkormányzathoz, mert közel ültettem a fát a kerítéséhez, és kivágattatja, vagy elvágja az átnyúló gyökereit. A másik is ultimátumot küldött, hogy ha a fa egy napon rádől a kerti grillezőjére, ő bíróságra megy.

A nejem is egyre kevesebbet vállal a kerti munkából, fáj a dereka. Sok ez a levél, a fű is elmohásodott az állandó árnyék alatt.

Az aztán meg végképp megdöbbentett, amikor az unokám is azt mondta, hogy erre a fára már ő fel se tud mászni.  És már én is kezdem megsokallni azt a sok hajnali gerlebúgást. Nem tudok tőle aludni.  A feketerigók reptetése, ahogy fiókát hívogatják, egyenesen idegesítő. Na és amikor a magas ágakra télen a varjak rajokban rátelepülnek, az már nálam is kiveri a biztosítékot. Összeszarják az egész udvart.  A fa hatalmas koronája a szélben félelmetesen suhog, hajladozik – egyszer rádől a házunkra. Valóban ki kéne vágatni. De mi lesz a helyén? Egy űr, mint a néhai szívemben. A fejünkre nőtt ez a fa.  Próbálom értékeit csökkenteni – ezt hívják karaktergyilkosságnak a politikában: „Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.  Tájidegen, nem őshonos fajta. Nem a tajgán vagyunk.”  A leveleiből készült teája nem eléggé vizelethajtó, pedig már nagyon kellene. A húgyúti fertőzésekre – a hüvelygombára is – ma már korszerű gyógyszereket reklámoznak. És a reumámat se „gyógyíccsa”.

Mindennek az a balalajka reklám volt az oka.  Ha kivágjuk is, kinek kell ma már balalajka?  A nyír puhafa. Koporsónak se jó, keresztnek se.

A kép forrása: https://www.bakker.com/hu-hu/c/a-nyirfa-metszese

M. Szlávik Tünde
rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése