Kell-e még a jó balalajka?

Írta: Kulcsár Attila

Amikor a hüvelygomba reklám a sokadik percet veszi el az életemből, már szentségelek, mert nincs rá szükségem. A legutóbbi, amire odafigyeltem, egy pelenkareklám volt, amitől az unokám feneke olyan lesz, mint az arca.  Na, akkor ezt megrendeljük, gondoltam. Mint vagy ötven éve, amikor a reklám a Nyírfácska együttestől így hangzott, és nem lehetett nem odafigyelni rá: „Áll egy ifjú nyírfa a réten, virágfürtös nyírfácska a réten.”

Amikor a lányunk megszületett, egy ilyen nyírfát ültettem a kertünkbe, hogy az esküvőjére ebből legyen a jó balalajka – ahogy a „reklám” ígérte.  De a hűse engem addig jobban érdekelt.  A csemeténket a facsemete árnyékába toltuk a kocsijában. Éppen beborította az alig-husáng lombja. Igaz, az udvarunk nem réten áll, és csak hat méter széles, afféle átrium, mint a szomszédoké is.  A fácska a telekhatár szélén szépen cseperedett, mint a lányunk.  Mindig is tetszett ez a fa az orosz filmekben, amikor a tajgában siklottak közötte a szánok, vagy a finnek ezek alatt merültek a szaunából kirohanva a jeges tavakba. Városunk nevében is benne van ez a nálunk is elterjedt növény. Nem csoda, szépséges fatípus. Szellős lombja úgy hajladozik szélben, mintha táncolna. Fehér törzse kikukucskál a levelei közül, mintha bújócskázni akarna veled. Tavasszal elsőként hajt leveleket, és ősszel sokféle sárga lombja utoljára hagyja el ágait az első fagyok idején. Minden évszakban gyönyörködtünk benne.  Termős virágfürtjei, a barkák a hajtások csúcsán nőnek, termései a kicsiny szárnyas makkok.  A nyír lombjai közt gerlepár fészkelt, az egyik háromágú bogába feketerigó. Éveken át ez volt a kertünk egyetlen dísze, a büdöskéket megölte a sárga irigység. Vagy az árnyéka. Mert ez a fa gyorsabban nőtt, mint a lányunk. Mire leérettségizett, tanár lett, férjhez ment, a fa 15 méter magasra nőtt. A lombkoronája szélesebb lett, mint a kertünk, a fele szomszédba is átnyúlik.  Most a lányunk ringatja alatta a kis Gézukát. Amikor az esküvőjére készültünk, megfordult a fejemben a régi tervem, hogy ebből lesz a jó balalajka. De akkorra már nem ez volt a zenei divat. Megkegyelmeztem a fának, a férje gitárral hódította meg aráját.

Nem tudom, ki ismeri ezt az „utálatos fát”, de rengeteg levele van. Ezt nem én mondom, hanem a nejem, aki évek óta összegereblyézi a hulladékait. A szomszédasszony ettől durvább,  a „rohadt barkáit” átkozza, amikre allergiás lett.  Nem győzi a lehullott virágait összeporszívózni a fűnyíróval.  Így vagyunk ezzel mi is. Ma már nincs egy napos tisztás a kertünkben.

A másik szomszéd is szólt, hogy bemegy az Önkormányzathoz, mert közel ültettem a fát a kerítéséhez, és kivágattatja, vagy elvágja az átnyúló gyökereit. A másik is ultimátumot küldött, hogy ha a fa egy napon rádől a kerti grillezőjére, ő bíróságra megy.

A nejem is egyre kevesebbet vállal a kerti munkából, fáj a dereka. Sok ez a levél, a fű is elmohásodott az állandó árnyék alatt.

Az aztán meg végképp megdöbbentett, amikor az unokám is azt mondta, hogy erre a fára már ő fel se tud mászni.  És már én is kezdem megsokallni azt a sok hajnali gerlebúgást. Nem tudok tőle aludni.  A feketerigók reptetése, ahogy fiókát hívogatják, egyenesen idegesítő. Na és amikor a magas ágakra télen a varjak rajokban rátelepülnek, az már nálam is kiveri a biztosítékot. Összeszarják az egész udvart.  A fa hatalmas koronája a szélben félelmetesen suhog, hajladozik – egyszer rádől a házunkra. Valóban ki kéne vágatni. De mi lesz a helyén? Egy űr, mint a néhai szívemben. A fejünkre nőtt ez a fa.  Próbálom értékeit csökkenteni – ezt hívják karaktergyilkosságnak a politikában: „Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.  Tájidegen, nem őshonos fajta. Nem a tajgán vagyunk.”  A leveleiből készült teája nem eléggé vizelethajtó, pedig már nagyon kellene. A húgyúti fertőzésekre – a hüvelygombára is – ma már korszerű gyógyszereket reklámoznak. És a reumámat se „gyógyíccsa”.

Mindennek az a balalajka reklám volt az oka.  Ha kivágjuk is, kinek kell ma már balalajka?  A nyír puhafa. Koporsónak se jó, keresztnek se.

A kép forrása: https://www.bakker.com/hu-hu/c/a-nyirfa-metszese

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése