Debrecen

Kálmán Antalné mindig pedagógusnak tartotta magát. Akkor is, amikor irányítójává vált a megyében folyó oktatásnak, most is, amikor külső segítőként elemez és értékel. Büszke rá, hogy sok tanítványa szintén az ő pályáját választotta hivatásának. – Tevékenységemet a segítségnyújtás jellemezte. Tanítványaim és kollégáim körében is az vezérelt, amit Goethe fogalmazott meg leghitelesebben: „Úgy bánj az emberekkel, mintha már azok lennének, aminek lenniük kellene, s így segíthetsz abban, hogy azzá váljanak, amivé képesek válni” – mondta.

1945. június 10-én hatgyermekes parasztcsalád legkisebbjeként látta meg a napvilágot Nádudvaron. Édesanyja rendkívül melegszívű és okos asszony volt, aki úgy irányította a családot, hogy mindig kisikerítse, amire szükség volt. Fontosnak tartotta, hogy tanuljon valamennyi gyerek, s hogy ahhoz a feltételek is meglegyenek.

A hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnáziumban a 3. és 4. évfolyamon az úgynevezett pedagógiai osztályba járt, amelyben a tanári pályára készítették fel a tanulókat. Hogy az elvetett mag jó talajra hullott, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az osztálytársak fele később az oktatásügy vezető beosztású pedagógusa lett. A pályairányításban elévülhetetlen érdemeket mondhatott magáénak Gál Géza földrajztanár, igazgató és dr. Juhász Imre történelemtanár.

A nyíregyházi Tanárképző Főiskolán, magyar–orosz szakon tanult, s e tárgyakat tanította a nádudvari, majd a kabai általános iskolában. Ezek az évek eseménydúsak és erőpróbálóak voltak. Néhány év után munkaközösség-vezetői teendőket látott el, az orosz nyelv tanításának sikerét pedig fémjelezte, hogy egy ízben tanítványa diákolimpiát nyert. Több, az Országos Pedagógiai Intézet által elindított kísérletben témavezetője volt a háttér gyakorlati munkának. Már igazgatóhelyettes volt, amikor megépült az új, korszerű iskola. Az építkezéssel és az új helyzetre történő felkészüléssel jócskán megnőttek teendői, de az eredmény mindenért kárpótolta. Csiha Gáborné igazgató mellett – akitől sokat tanult, és akivel máig tartja a kapcsolatot – jó volt dolgozni.

1978-ban a Hajdú-Bihar Megyei Tanács művelődési osztályára hívták dolgozni. 2001-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig ez volt a munkahelye, csupán a neve változott az önkormányzatiság bevezetésével. A megyei fenntartású intézmények irányítása tartozott feladatkörébe, de foglalkozott személyzeti ügyekkel is. Mindig a segítségnyújtás volt legfőbb jellemzője. Szoros kapcsolatot tartott fenn a minisztériumok szakembereivel. Gyakorta véleményezett előkészítés alatt levő jogszabályokat, konferenciák előadójaként adta tovább megszerzett új ismereteit, véleményét. Hogy ne szakadjon el a gyakorlattól, éveken át óraadóként tanított. Érdeklődésének fókuszában az egyéni képességek fejlesztése állt. Folyamatosan bővítette közigazgatási, tanügyi ismereteit, közoktatási szakértői képesítést szerzett. Munkáját többször miniszteri kitüntetéssel ismerték el, de nagyon örült, amikor Gyermekekért Érdeméremmel lepték meg. Aktív munkája befejeztével Hajdú-Bihar Megyei Emlékérmet kapott.

Kálmán Antalné tudatosan készült nyugdíjas időszakára. Ebbe a folyamatba tartozott közoktatási szakértői tevékenységének megkezdése, amely szerves folytatása volt addigi pályája törekvéseinek. Jelenleg a Csokonai Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója és a Suliszerviz Oktatási Kft. minőségfejlesztési tanácsadója.

Nem könnyű terep ez. Az iskolák elszoktak attól, hogy kívülről ítéljék meg munkájukat, noha ez nagyon is indokolt, a segítség pedig lendületet ad az egyes oktatási intézményekben végzett munkának.

– Közoktatási irányítóként és szakértőként is fontosnak tartottam és tartom az optimális feltételek meglétét. A jól képzett, hivatásszerető, korszerű módszerekkel felvértezett pedagógusok, a színvonalas munkavégzéshez szükséges működési feltételek, a tartalmi munkát segítő szabályzatok egyaránt nélkülözhetetlenek az új és újabb generációk neveléséhez – vallja Kálmán Antalné, aki mind speciális ismereteit, mind kiépített korábbi kapcsolatait kamatoztatni tudja szakértői munkájában. Gyakran név szerint kérik őt egy-egy feladatra.

1965 óta boldog házasságban él Kálmán Antallal, aki a MÁV Oktatási Szakigazgatóság vezető munkatársaként vonult nyugállományba. Együtt kertészkednek, tartják a kapcsolatot kiterjedt baráti társaságukkal, kitűnő főztjeik rendre sikert aratnak az együttlétek alkalmával. Marianna lányuk pszichológus a megyei nevelési tanácsadóban, Zoltán fiuk egy nagykereskedelmi cég ügyvezetője. Három fiú unokájuk – János, Dénes és Ábris – új színt ad életüknek. Egyik szervezője a párját ritkítóan összetartó Csontos család szeptemberenkénti testvértalálkozóinak, társszerzője a családtörténet megörökítésének.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)