Miskolc

Születése idején (1947. november 16.) édesapja a Balkányi Állami Gazdaságban telepvezető kertész volt. A háborút megelőzően a papa, dr. Okolicsányi Gábor főszolgabíró birtokán, Kiskállóban kertészkedett. Édesanyja még itt az Okolicsányi-birtokon szülte meg két nővérét. Miután kitudódott édesapja múltja, 1953-ban rövid úton menesztették a gazdaságból, Sajóbábonyba, a Vegyiművekbe került segédmunkásnak. A kezdeti munkásszállás élet után a család is idekerült, így Juhász István már Bábonyban járt általános iskolába, itt telt mozgalmas gyermekkora. Társaival együtt ezen a vidéken élte át először a csúzlizás, a nyilazás élményét, kóstolta meg a csöves sült kukoricát, és a héjában sült krumplit.

A család ötvenes évekbeli sanyarú sorsát még tovább nehezítette, hogy 1956-ban édesapja a munkástanács vezetőségi tagjaként a gyár védelméért lett felelős, és az itt szolgáló ávós század katonáinak (kb. százötven főnek) kék munkásruhát osztott ki, vér és pofon nélküli hatalomátvétel valósult meg. Ezért 1961-ig rendszeresen elvitték az állami ünnepek idején, nehogy valami felfordulást csináljon. 1956 után több mint egy évig nem is tudott elhelyezkedni, végül a megyei kórházban kapott segédmunkási állást, később még portás is lehetett. A rendszerváltás idején nehezen élte meg a felhívást, hogy jelentkezzenek az ötvenhatosok: „Hát nem tudják, hogy ki volt börtönben?” – mondta gyermekeinek.

Juhász István számára az általános iskola után, ez apai hagyatéknak is felfogható, Sátoraljaújhelyen a kertészeti technikum következett. Ebben a régi intézményben, amely nemrég ünnepelte fennállásának hetvenötödik évfordulóját, nagyszerű tanárokra, igaz barátokra talált. Az iskolában nagyon szerette a magyart és a történelmet, erről Sarkadi Tóni bácsi gondoskodott. Dr. Bartha Istvánné osztályfőnök összetartó osztályt kovácsolt, ennek bizonyítéka, hogy a napokban ünnepelték a harmincötödik érettségi találkozójukat, ahol az egykori harmincháromból huszonhatan jelentek meg.

Kitűnt ebből a közösségből az „ötösfogat”: Novák István, Jobbágy Károly, Kubus László, Bigda István és Juhász István. Máig tartó igaz barátság szövődött közöttük, annak idején együtt jártak „maszekolni”, hogy kikerekítsék zsebpénzüket. Dolgoztak a szőlőben, nem fogott ki rajtuk a metszés, a kétágúzás, a kapálás meg a permetezés sem.

Megannyi szép emléke kötődik az egykori kollégiumhoz is. Érettségi után gyakornoknak Hercegkútra ment, egy évet húzott itt le kertészként. Esztendő múltával a MÁV-hoz került, az újhelyi kertészet vezetője lett. Abban az időben még tizenhét önálló kertészete volt a Magyar Államvasutaknak. Feladatkörébe tartozott több pályafenntartási főnökség virágosítása, a dísznövénytermesztés: díszfák, díszcserjék nevelése, kiültetése. Közben 1968-tól a katonaságot is letudta, két évet szolgált Lillafüreden, Budaörsön és Szentléleken egy fontos hírközlési bázison.

Egy újabb átszervezés következtében 1973-ban Felsőzsolcára került, Hatvantól Szolnokig terjedt ki az általa felügyelendő terület, megnövekedett az elvégzendő teendők mennyisége is. A kertészeti feladatok mellett megjelent az erdészeti tevékenység és a vasúti pályák vegyszeres gyomirtása is.

1989-ben lett máig tartó munkahelye a MÁV Rt. Miskolci Területi Igazgatósága, bár igazából csak az irodája van Miskolcon, létszámban Budapesthez tartozik. A Pálya-, Híd- és Magas-építményi Szakigazgatóság Területi Felügyeleti Osztályának műszaki ügyintézője. Elsősorban a szintbeli kereszteződésekkel foglakozik, a Miskolci Igazgatóság területén, ez több mint hatszáz kereszteződést jelent. A hatósági, törvényi előírások figyelembevételével a létesítés, üzemeltetés, felülvizsgálat jelenti állandó tennivalóját. Rengeteg céggel, intézménnyel, nagyon sok emberrel áll kapcsolatban.

Ma már vállalkozási formában működnek, a kulturált utazás által megkövetelt virágosítást, parkosítást, a vegyszeres gyomirtást, a karbantartási feladatokat tekintik továbbra is elsődlegesnek. Időközben szakmai továbbképzéséről sem feledkezett meg, felsőfokú környezetvédelmi szaktanfolyamot végzett, de egyébként is állandóan tanul – munkavédelem, tűzvédelem, újítás –, a vasútnál ez kötelező. Jutott azért idő a társadalmi elfoglaltságokra is (Városszépítő Egyesület, Közlekedéstudományi Egyesület), tagja a Vasutasok Eszperantó Szövetsége miskolci szervezetének is.

– Elégedett embernek érzem magam, – mondja –, mert mindig arra törekedtem, hogy segítsek a másikon. Erre használtam a munkámból adódó rengeteg ismeretséget is.

Szabadidejében elsősorban főzőcskézik. Szívesen süt rostélyon saslikot, egyéb húsokat, de az igazi kedvenc a zöldborsóleves.

– 1955-ben édesapám a munkásszálláson főzött nekünk borsólevest, mindig azt az ízt próbáltam megtalálni, az volt az igazi zöldborsóleves. Egy vékony rántással, csirkeaprólékkal, tányérból szaggatott nokedlivel készítem.

A főzőcske mellett, ha teheti, kirándul, nagyon szereti az erdőt.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)