Félbemaradt bakancslista

Írta: Kulcsár Attila

A halálnak annyi szinonimája van a magyar nyelvben, az egyszerű elhunyttól a foglalkozásokhoz kapcsolódókig.  A kovács elpatkol, a kertész alulról szagolja az ibolyát, a turista meg feldobja a bakancsot – és általában használjuk is mindet.

A nagysikerű amerikai film óta bekerült a köztudatba a bakancslista fogalma. Két gyógyíthatatlan beteg öregember elindul a világba, hogy kipróbálják azt, amit egész életükben elmulasztottak megtenni, nem volt bátorságuk megcsinálni.

Nem kell ehhez rákosnak lenni, csak kellően öregnek, hogy ki-ki maga is belegondoljon, mit hagyott ki eddigi életében fizikai, anyagi vagy erkölcsi korlátai miatt, amit ma is sajnál.

Maradjunk annyiban, hogy tudomásom szerint kutya bajom sincs, de én is elgondolkodtam a film után, mi volna az, amit még ki kellene próbálnom. Én is készítettem egy bakancslistát.  Olyat, hogy Claudia Cardinalét ágyba kellene vinni – pedig régen de szerettem volna –, fel se vettem. Maradjunk a realitások talaján.

Viszont mindig szerettem volna néptáncos lenni. Ez lett az első a listán.  A TV-ben sokszor kedvtelve néztem a legényest, a fiúk csavarodó lábait, csapásolásaikat.  Elmentem a városi táncegyüttes próbájára.  Kinevettek, amikor bemutattam egy csárdásos lépést és egy szökellést.  Öreg, csücsüljön le oda oldalra és figyeljen, tanácsolta a karvezető, és én  a táncóra végén  ott ülve  megtanultam a ritmusra csapásolást a combomon,  visszeres lábszáraimon, és boldog voltam.  Eddig és ne tovább, mondtam,  a népi tánc ki van pipálva.

Műkorcsolyázni is mindig szerettem volna, megcsinálni egy leszúrt Rittbergert. Elmentem a városi Műjégpályára a nyitás előtt, és beszéltem az oktatóval. Adott egy korcsolyát cipővel, és bemutatta az ugrást. Egyszerűnek tűnt az egyfordulatos: bal lábbal leszúrok a jobb mögé és elrugaszkodok. A biztonság kedvéért ott gyakoroljon a palánk mellett, mondta.  És én ott kapaszkodtam, próbáltam járni a pálya szélén, tettem egyik lábam a másik mögé, meg elé, ahogy sikerült. Többször fenékre és térdre estem, pedig elő vagyok jegyezve egy térdprotézisre. A kamaszok fogócskáztak, ők is elestek néha. Az egyik egy gyors irányváltoztatással nekicsúszott a palánknak. Pont ott, ahol én araszoltam. Ijedtemben páros lábbal felugrottam, ő meg alám csúszva megpördített  a levegőben, mindketten nagyot nyekkentünk , de megvolt a fordulat.  Az edző a srácot leszúrta, és így megvolt a Leszúrt Rittberger is. A versenyeken se sikerül mindig.  „Papa otthon hagyta a járókeretet”– gúnyolódott a fiú, de nem érdekelt, mert teljesítettem a listám második pontját.

Ekkor beláttam, hogy a fizikai számok már nem nekem valók. Alacsonyabbra kell állítani a mércét. Szellemi teljesítmény is van elég, ami kimaradt az életemből. Például sohasem tudtam kirakni a Rubik-kockát.  Vettem két orgináltat, hogy ha összekeverem az egyiket, lássam, hogy kell kinézni a végén a másiknak is.  Három hónapig próbálkoztam vele, már majdnem megvolt, és akkor meglátogatott az unokám.  8 éves.  Meglátta a satupadomon – mert már éppen szét akartam szerelni –, és két perc alatt befejezte. Elvette a kedvem az egésztől, de aztán eszembe jutott, hogy a gyerek végül is az én vérem, a génjeiben én is benne vagyok. Az unokák folytatják az elődök munkáját, megvalósítják álmaikat. Úgyhogy teljesítettnek vettem, kipipáltam ezt is a listámon.

Tetoválást is mindig szerettem volna magamon.  De viszolyogtam tőle, mert régen ilyet csak a börtönviseltek csináltattak a kezük fejére, hogy ÜSS.  De ma már szinte mindenkinek van. Kissé bátortalanul elmentem egy tetováló szalonba, érdeklődni.  A mester csodálkozott, hogy ilyen üres vagyok, és megrészegült a nagy lehetőségektől. De én lehiggasztottam, hogy nekem csak egy pici kellene, ami nem is látszik. Mondta, hogy nem gond, csinált már hímvesszőre is – az egy kicsit többe kerül a ráncok miatt, mert azt előbb ki kell sámfázni.  Mondtam, hogy  varrja inkább a talpamra. És mit? – kérdezte?  Egy 42-es számot, ilyen cipőt hordok.

Csodálkozott, de megcsinálta, mert volt benne logika. A hullaházban az öltöztetéskor tudni fogják, hogy melyik cipőt húzzák a lábamra – gondoltam.

Az utolsó feladat a listámon egyszerűnek tűnt. Szerelmes levelet írni a feleségemnek. Legénykoromban írogattam én mindenfélét a lányoknak. Még verseket is, hogy levegyem őket a lábukról. Néhányat sikerült is. De későbbi nejemnek egyet se. Lehet, hogy mert egy városban lakván inkább személyesen találkoztunk, és túlságosan hamar hozzám jött. Lassan itt az aranylakodalmunk ideje, és ezzel még adós vagyok magamnak, meg neki is. Ezt még meg kellene írni.

Emlékeimből átlapoztam szerelemes leveleim összes panelját, és hozzáláttam.  Tudtam, hogy ez lesz a legnehezebb. Az asszony a konyhában trancsírozta a csülköt a bableveshez, én meg bevonultam a szobába, hogy szembenézzek az üres, merített papírlappal, amilyenre a szerelmes leveleket szokták írni.  Nem laptopon – kézzel, gyöngybetűkkel, Régen nem volt helyesírás ellenőrző, csak a sok pofátlan el-ipszilon, amelyik sohase ott van, ahol kellene. Pedig nem szabad hibázni, a nejem magyartanárnak készült.

„ Imádott Pötyikém, lelkem pillangója!  (Igazából Rozáliának hívják, de azt nem szereti hallani, és a megszólításon sok múlik.)

„ Szépségedtől elszégyellik magukat a pávák, énekedtől elhallgatnak a pacsirták, hogy hallhassák, mosolyodat kisgyermekek utánozzák, anyjukét feledve…” (A lányok szeretik, ha szépeket mondanak nekik, még akkor is, ha tudják, hogy némi túlzás lehet bennük.)

„Emlékszel, amikor Lillafüreden a Hámori-tavon csónakáztunk egy éjjeli órán? A csillagok mint szentjánosbogarak csillantak meg a vízen, és én  akkor megfogtam a kezed, és megkérdeztem tőled, szeretnél-e egy kalóz szeretője lenni. Ha igent mondasz, én leszek a Te tuskólábúd, a Te rettenhetetlen kapitányod, aki a fél szemét mindig rajtad tartja, és a lábad elé teszi a világ minden kincsét… (kezdtem belejönni, egy kikötött csónakon üldögélés emlékét kiszínezve) … de Te csak nevettél  ezen…”

És ekkor bejött a Rozi a konyhából, és rám förmedt:

– Még be se vetted a reggeli gyógyszereidet, pedig már mindjárt dél van. Mit piszmogsz levélírással, azzal a köszvényes kezeddel?

Na, itt hagytam abba a bakancslistámat. Remélem, lesz még időm befejezni.

Fotó: Pinterest

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése