Miskolc

Szendrőn született 1932. október 20-án. Sajnálatosan korán elveszített édesapja a MÁV állomásfőnökeként dolgozott, édesanyja a háztartást vezette. A bátyja református lelkészként szolgált Sátoraljaújhelyen. 1958-ban nősült, felesége Póta Katalin, nyugalmazott tanár, fiuk, Tamás, a zenei pályán tevékenykedik.

Iskoláit a Lévay József Gimnáziumban kezdte, majd a közgazdasági középiskola után az Egri Pedagógiai Főiskolán orosz–földrajz szakos tanárként végzett. 1960-tól hét éven át a B.-A.-Z. Megyei Hazafias Népfront művelődéspolitikai munkatársaként dolgozott. Ezt követte a miskolci Nagyváthy János Általános Iskola, majd a Miskolc Városi Tanács V. B. Művelődési Osztályának gyermek- és ifjúságvédelmi főelőadója. 1980-ban ugyanitt vezető felügyelőnek nevezték ki, innen vonult nyugdíjba 1993-ban.

Már kisgyermekként érdeklődése a fotózás felé fordult, mellyel egy életre eljegyezte magát, ez lett első számú hobbija, az utazás és idegenvezetés mellett. Érettségi után jelentkezett a Filmművészeti Főiskola operatőri szakára, de hely hiányában nem vették fel. Érdeklődése, rajongása megmaradt a fényképezés iránt, utazásai, idegenvezetései alkalmával módja nyílt arra, hogy a tudatosan megtervezett dokumentáris témák mellett művészi fotókat is készítsen. Leltára szerint közel 130 ezer darab fekete-fehér és színes papírkép, és 40 ezer színes diával rendelkezik. A diaképeknek köszönhetően Európáról és Magyarországról 80 összeállított ismeretterjesztő előadása van, fotói 85 különféle újságban, folyóiratban, útikönyvben jelentek meg 40 év alatt, külföldi és belföldi útikalauzok jelzik munkásságát. A Miskolci Fotóklub egyik alapító tagja, éveken keresztül rendszeresen szerepelt bel-és külföldi fotókiállításokon, pályázatokon, ahol több oklevelet, plakettet nyert fényképeivel. Az IBUSZ segítségével szervezett „Ismerd meg a világot” címmel fotókiállítás tíz ország idegenforgalmi nevezetességeit mutatta be. Sikerének jutalmául dániai utazást kapott.

Ezerkilencszázötvennégyben lépett be a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat földrajzi szakosztályába, melynek később és mai napig is titkára. Munkatársával együtt olyan új, művelődési tevékenységet indított útjára, mely az országban először itt valósult meg és 29 alkalommal kerül megrendezésre Borsodi földrajzi hetek címmel.

Nagy szeretettel és hozzáértéssel szervezte az országjárók és idegenvezetők képzését és továbbképzését. Népszerűek voltak a szabadegyetemi sorozatok, melyek a megye több városába és falvaiba vitték el a földrajzi ismereteket. A 60-as években a Borsodi Szemle és a Borsodi Évkönyv állandó képszerkesztője. 1980-ban megválasztották az Idegenvezetők Klubja elnökének. Szükségét érezte, hogy az ifjúság és a felnőtt lakosság széles rétegei minél közelebb kerüljenek a tudományos ismeretekhez. Ezért szívesen vállalt előadást az úgynevezett „Bejárók klubja” című sorozatban és a Borsodi földrajzi hetek előadássorozatai is nagyon népszerűek voltak. Évek folyamán sok földrajzi vetélkedő kérdéseinek összeállításában, megszervezésében, lebonyolításában vett részt zsűritagként, illetve annak elnökeként. A mozgalom legnépszerűbb vetélkedője az 1987-ben megrendezett „Ki tud többet Európáról?” volt. Kiállításai közül kiemelkedik a közelmúltban megrendezett „Miskolcról a Miskolciaknak” című fotókiállítása, amely Miskolc 50 évének változásait mutatta be.

Harminc éven keresztül rendszeresen járt diavetítéses előadást tartani Tapolca és Lillafüred üdülőibe, bemutatva a megye, a város műemlékeit, történelmét, természeti szépségét. Jelenleg is szervezi az Utazók klubja programjait, melyeknek lelkes előadója. Mindezt a sokirányú tevékenységet és elfoglaltságot felesége türelmes megértésével és szakmai segítségével valósíthatta meg. 45 évre visszatekintve, utazásai során 16 európai országban járt, utasként és idegenvezetőként, az emberek megszerették közvetlenségét, széles körű tudását és sokoldalúságát. A magyar táj bemutatása is szívügye, Ópusztaszerre, a Feszty-körkép megtekintésére 100 csoportot vezetett, melyet a kiállítás igazgatósága külön oklevéllel ismert el.

A teljesség igénye nélkül sorolható csak fel életteljesítménye és annak elismerése. Negyvenöt év alatt közel hétezer előadást tartott a megyében és az ország egész területén, mintegy 140 ezer ember hallgatta. A Magyar Földrajzi Társaság Borsod megyei titkára, az országos Földrajzi Vándorgyűlés főszervezője, és négy éven keresztül tagja a Magyar Tudományos Akadémia mellett működő Földrajzi Országos Választmánynak. Életpályájának kitüntetései: TIT aranykoszorús oklevél, Kiváló Munkáért oklevél, Művelődési Minisztérium dicsérő oklevél, Szocialista Földrajzért, és Szocialista Kultúráért kitüntetés, Pedagógus Szolgálati Érdemérem és e portré elkészültével egyidejűleg Kiváló Ismeretterjesztésért kitüntetés.

Farkas Gyula hetvenegy éves, életkorát meghazudtoló fürgeséggel, lelkesedéssel és agilitással, társadalmi munkával gondoskodott és gondoskodik mai napig is arról, hogy a kultúrának egy szelete általa bárkihez eljuthasson.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)