Nyíregyháza, Baktalórántháza

Minden ember természete, hogy törekszik a tudásra – mondja Arisztotelész bölcs szavaiban. E vágy erős akarattal, kitartással párosult Fagyas Zoltán egyéniségében, ki már kisiskolás éveiben rájött, egy falusi környezetből felemelkedést, kitörést csak tanulással, tudással lehet elérni. 1967. november 28-án, ötödik gyerekként Baktalórántházán született. Szülei egyszerű, dolgos emberek, szerényen, de becsületesen nevelték őket, bátorították a tanulásra. Apja a baktalórántházi erdészet fűrészeseként, anyja a kisvárdai Izzóban dolgozott. Zoltán Petneházán nevelkedett, akkor, amikor még létezett a „vicinális” nevű kisvasút, s amikor nyaranta a falusi fürdő és környéke nyújtott emlékezetes kikapcsolódást: népszerű majálisok, fantasztikus futballmérkőzések színtere volt. Zoltán szorgalmas, tehetséges diák lévén, a középiskolában, a baktalórántházi Mező Imre Gimnáziumban duplán kamatoztatta tudását. A négy év alatt egyre magasabbra jutott fel a tudás várába, majd ’86-ban kiváló érettségi után Sopronba, az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karára nyert felvételt. Mindenképpen a fák „szaktudója” akart lenni. Ösztöndíjasként a nyári gyakorlatokat is Baktalórántházán töltötte. Az egyetemi évek alatt alkalma volt a Sopron környéki erdőket bejárni és a tanulmányutak keretében az ország erdős vidékein megfordulni. „Sok erdőt bejártam és megismertem már, de szívemnek mégis a bakti erdő maradt a legkedvesebb!” – vallja.

Távolra elszakadva a családtól, Zoltán tudta, neki csak a tanulás a fegyvere, s nem hozhat szégyent szüleire. Szívesen gondol vissza dr. Szodfridt István professzorra, kit példaképének tekintett. 1991-ben az erdőmérnöki diploma megszerzése után a FEFAG Baktalórántházi Erdészetére került, mint gyakornok, majd szakelőadói munkakört töltött be. Sokat köszönhet Kozma Károlynak, az Erdészet akkori igazgatójának.

A 1990, 1991-es évek a fordulat évei is voltak. A mélyponton lévő gazdasági helyzet az erdőgazdálkodást is sújtotta. Ragaszkodott munkahelyéhez, a FEFAG-hoz, hiszen egyetemi évei alatt is oda készült, De úgy érezte, az igazi kihívás várat még magára. Többet, sokkal többet szeretett volna. ’93 elején megüresedett a közgazdasági ágazatvezetői munkakör. Megragadta a lehetőséget és elvállalta. Sok munkával, tanulással sikeresen bedolgozta magát. Az ő vezetése alatt – elsőként Baktán – valósult meg az önálló főkönyvi könyvelés és oroszlánrésze volt a számítógépes feldolgozás bevezetésében és fejlesztésében is. 1996-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán a számviteli szakon szakközgazda másoddiplomát szerzett. Időközben ’94-ben a vállalat Nyírerdő Rt. néven átalakult és ’96-ban Baktalórántházán igazgatóváltás történt. Ő is pályázott, de szakmai előélete, helyismerete ellenére nem ő nyerte el az igazgatói posztot. Küzdelmes, nehéz évek következtek. Továbbra is szorgalmasan dolgozott, a munkaterületén igyekezett maximálisan teljesíteni, és ismételten úgy érezte, nagyobb kihívást, feladatot szeretne.

Ezerkilencszázkilencvennyolc őszén jött létre a megyei Földművelésügyi Hivatalnál a Vadászati és Halászati Felügyelőség, amelynek munkájában a kezdetektől fogva részt vett: először vadászati főfelügyelőként, ezerkilencszázkilencvenkilenc tavaszától pedig osztályvezetőként látta el feladatát. Folyamatosan megszerezte a köztisztviselői gyakorlatot, a közigazgatási alapvizsga és szakvizsga révén megfelelő rálátása lett az államigazgatásra és mindazon jogszabályokra, melyeket a mindennapi munkája során alkalmaznia kell. A fentiek mellett számítástechnikai szaktudását 2001-ben felsőfokú programozói képesítés megszerzésével teljesítette ki. Jelenleg osztályvezetői feladatkörébe a vadászatra és halászatra jogosultak, valamint a mezei őrszolgálatok szakmai felügyeletének ellátása tartozik. A tevékenység nagy része klasszikus államigazgatási tevékenységet jelent, mely határozatok kiadásával magába foglalja a tervezési és elszámoltatási rendszer működtetését, engedélyezési eljárásokat és a felügyeletük alá tartozók ellenőrzését. A különféle őrszolgálatok – hivatásos vadászok, mezőőrök és halőrök – állománya alapján elmondható, hogy több száz embert közvetlenül érintő szakmai felügyeletet látnak el.

Kérdésemre, hogy vadászik-e, azt felelte: „A vadászat szenvedély, ezért jó ha az ember kissé kívülről látja azt, mert a döntések meghozatalánál elkötelezetlennek, pártatlannak kell maradnom.”

Nős, feleségével, Zsuzsával, két kislányukat, Klaudiát és Natáliát nevelik.

Befejezésül azt mondja: „Sokat köszönhetek szüleimnek. Megtanítottak arra, hogy az életben kapott pofonokat el kell tudni viselni. Erős kitartással, tudásunk, emberségünk segítségével ki kell állni a próbákat. Hiszem, hogy kellő edzettséggel, érettséggel újabb szakmai kihívásokat tartogat számomra még az élet!”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)