Miskolc

A tűzoltók sikerorientált emberek, hiszen azonnal mérni lehet munkájuk eredményességét, s egy megmentett élet, egy eloltott ház, üzem, gépkocsi rögtön visszajelzést ad arról, mit csináltunk, s jól csináltuk-e? – vallja korábbi munkájáról a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója, akinek pár év óta a leírtaknál is sokkal összetettebb a munkája.

Dr. Radványi László tűzoltó ezredes, tűzoltósági főtanácsos, megyei katasztrófavédelmi igazgató 1951. május 6-án született Szikszón. Nős, felesége a mezőkövesdi Matyó MTSZ-ben dolgozik. Szülei mindketten pedagógusok. Édesapja, néhai Radványi László, az aszalói általános iskola igazgatója, édesanyja, született Zilahy Margit, pedig ugyanott tanít. A testvéröccse, Géza Levente 1955-ben született és ma már nyugalmazott honvéd alezredes. Közéleti szerepvállalását azonban nem adta fel, ma Szentendre alpolgármestere.

A család 1957–1961. között Tardonán, Jókai Mór egykori búvóhelyén élt, ahol id. Radványi László a helyi iskola igazgatói feladatkörét látta el. 1961-ben visszaköltöztek Szikszóra, ahol László befejezte az általános iskolát, majd a miskolci Zalka Máté Gépipari Technikumban gépgyártás-technológus gépésztechnikusi érettségit szerzett.

Ezt követően munkát vállalt az NDK-ban, de egy év után hazajött. A Mezőgépnél, majd a KPM Közúti Igazgatóságánál helyezkedett el, később pedig az Encsi Bútorgyárban töltött be különböző műszaki vezetői beosztásokat.

Ezerkilencszáznyolcvanegyben a pályamódosítás mellett döntött, a hivatásos tűzoltók táborába lépett. Pályája gyorsan ívelt felfelé, 1981–1984 között az Encsi Járási Tűzoltó-parancsnokság parancsnokhelyettesének, majd ezerkilencszáznyolcvanhatig parancsnoknak nevezték ki elöljárói. Innen a Mezőkövesdi Tűzoltóság parancsnoki helyére került, amely posztot 1989. december 1-jéig, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tűzoltóság parancsnokává történt kinevezésig látta el. Ezt a beosztást 1999. december 31-ig, a szervezet megszűnéséig töltötte be.

2000. január 1-jétől az állami tűzoltóság és a polgári védelmi szervezetek összevonásából létrejött katasztrófavédelmi szervezet megyei igazgatói tisztét tölti be. Ennek előzménye volt, hogy 1999 őszén miniszteri biztosként több hónapon át vezette a katasztrófavédelmi szervezet létrehozásának előkészítő munkáit.

Amikor a hivatásos tűzoltópályát választotta, már felsőfokú tanulmányokat folytatott, 1982-ben pedig jogi diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd 1996-ban szakközgazdász másoddiplomát vehetett át. Szakmai és jogi ismereteit hasznosítva részt vett az 1996. évi tűzvédelmi törvény és más tűzvédelmi jogszabályok előkészítésében és kidolgozásában.

A megyében több nagy tűzeset tűzoltási munkálatait irányította, amelyek közül kiemelkedő az 1992. évi fónyi fenyveserdő-tűz, ahol hazánkban elsőként került sor légi (repülőgépes) tűzoltásra. Ugyancsak számottevő volt 2000-ben a Tiszai Finomítóban keletkezett tűzeset. Munkájáért több magas szintű elismerésben részesült. Belügyminiszteri aranygyűrű, dísztőr, díszkard, a Szent Flórián Érdemrend és a Magyar Köztársasági Érdemrend (hivatásos tagozat) birtokosa. 2002-ben a megyei önkormányzat a „Borsod-Abaúj-Zemplén megye tűzbiztonságáért” kitüntetésben részesítette.

Életéről, munkájáról a következőket vallja: „Szerencsés embernek tartom magam, hiszen szüleimtől a tisztességet, a választott hivatás és az emberek tiszteletét, szeretetét örököltem. Tanulmányaim során mindig kiváló emberek, pedagógusok tanítottak, akik közül középiskolai osztályfőnökömre, Nagy Lajos tanár úrra ma is szeretettel gondolok és kicsit példaképnek is tekintettem.

Munkahelyemen feletteseimtől nemcsak a szakmai ismereteket, de az emberközpontú vezetői módszereket és az önfegyelmet tanultam meg. Vallom, hogy a tűzoltói tevékenység a szó nagybetűs értelmében HIVATÁS, melyet csak jól felkészült és fegyelmezett emberek végezhetnek. A katasztrófák elleni védekezés rendkívül összetett, több szervezetet, sőt a társadalom egészét érintő feladatrendszer, ahol eddig is és ezután is a tűzoltók az elsők, akik beavatkoznak.”

Szabadidejében az olvasás, a kertben való ténykedés, zenehallgatás jelenti a pihenést. A valamikori aktív sportolásból – a különböző sérülések és szívproblémák miatt – mára a sport szeretete maradt meg, bár a magyar labdarúgás mai formáját, de főleg anyagi elismertségét megszüntetné. Az arra áldozott pénzt inkább utánpótlás nevelésére és olyan sportágakra fordítaná, amelyek napjainkban eredményesek és vonzzák a közönséget.

Mindig talál alkalmat arra, hogy több ezer kötetes könyvtárát bővítse, ezért az olvasás tekintetében mindig hátralékban van. Ezen a téren „mindenevő”, hiszen a klasszikusoktól a ponyváig mindenben talál értéket és szórakozást. Zenében máig a beatzenét teszi az első helyre mint örök szerelmet.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)