Nyíregyháza

A természettudományok iránti érdeklődése már egészen korán, kisgyermekkorában nyilvánvalóvá vált.

Egy Kisvárda melletti településen, Rétközberencsen született, ott kezdte iskoláit, ott játszott, ott barangolt diáktársaival együtt a rétközi mezőkön. Szerette a természetet, a növényeket, az állatokat, szerette megfigyelni, meghatározni őket.

Nem jelentett gondot neki a tanulás sem általános iskolás korában, sem később, jó eszű gyerek volt. Gimnáziumi évei alatt még kutató vegyészmérnöknek készült, de amikor kicsit jobban tájékozódott a szakma felől, megváltoztatta álláspontját, az üzemekben végzett vegyészmérnöki munkát ugyanis túlságosan egysíkúnak találta. Érzett egyfajta elhivatottságot a természettudományok iránt, és az állatorvosi pálya mellett döntött. Ez az elhatározása a gimnázium utolsó évében született, bár nem volt könnyű tizennyolc éves fejjel eldöntenie az irányultságot, hiszen a pálya ízét csak a gyakorlatban lehet megérezni szépségeivel, árnyoldalaival együtt. Hiszen az állatorvosi munka sem csupán az állatok gyógyítását jelenti. Rengeteg összetevője van, az elhullott állatok vizsgálatán túl az élelmiszer-higiéniáig széles a paletta.

Rátermettségét bizonyítja, hogy első jelentkezésre felvették az Állatorvos-tudományi Egyetemre. Ötven diák egyikeként írta felvételi dolgozatát azzal a különbséggel, hogy ő fél órával hamarabb elkészült feladataival, mint diáktársai. Kollégista volt, sikerrel vette az akadályokat, szép öt esztendőt töltött Budapesten, a mai napig szívesen emlékszik vissza egyetemi éveire, az ott született barátságokra, a sok tanulásra és az elmaradhatatlan diákcsínyekre.

Amikor befejezte egyetemi tanulmányait, úgy tervezte, hogy gyakorló állatorvosként fog dolgozni, de akkor éppen nem volt rá lehetősége, telített volt a pálya. Két állást ajánlottak fel neki állategészségügyi területen, a záhonyi határszolgálatnál és a nyíregyházi húsiparnál működő élelmiszer-higiéniai kirendeltségen. Nősülés előtt állt, menyasszonya Dunántúlra való volt, hogy közelebb legyen a szülői házhoz, úgy döntött, hogy pályáját leendő párja kérésére a nyíregyházi cégnél kezdi el. Az élelmiszer-higiéniai kirendeltségen, a húst és a húskészítményeket ellenőrizték, valamint a kényszervágott állatokat vizsgálták. Itt tett szert laboratóriumi vizsgálatokban való jártasságra, és segített a trichinellalárvák kimutatására szolgáló emésztéses eljárás érzékenységének meghatározásában.

Munkája során kirajzolódott előtte egy reális kép arról, hogy milyen a megye állatbetegség-térképe, melyek a leggyakrabban előforduló paraziták, hiszen egy-egy húsvizsgálat nem más, mint egy rövidített kórbonctani vizsgálat.

Nem indult zökkenőmentesen pályája, alig hogy elkezdte munkáját, máris a rendőrségen kötött ki, mert elkobzott húsz mázsa sertéshúst. Egy bértárolóból, ahol fél sertéseket egymásra fektetve tároltak, és a hűtő nem működött megfelelően. Felelősségteljes döntés volt, hiszen ezáltal jelentős kára keletkezett a népgazdaságnak. Volt sok hasonló esete, emlékezetes, amikor szalmonellás kolbásztételek megsemmisítésére kellett kiadnia az utasítást.

A fertőzések kiküszöbölése érdekében megszigorították a higiéniai ellenőrzéseket, és lassan megszűntek ezek a problémák. 1993-ban fordulat következett munkájában, az Állategészségügyi Állomásra került mint élelmiszer-higiénikus állatorvos. Legelső feladata a megye húsüzemeinek és vágóhídjainak a felmérése volt. Rövid idő alatt az ellenőrzések eredményeként visszavonták huszonöt vágóhíd működési engedélyét a nem megfelelő állapotok miatt.

Számos feladatot adott a következő, az 1994-es esztendő: ekkor kezdték folyamatosan átvenni azokat a kritériumokat, melyeket az Unióhoz való csatlakozás előírt. Folyamatosan élelmiszerrel foglalkozott, egy idő után a gyógyító munka már nem hiányzott. Mindig felelősségteljes munkakört töltött be, sok millió forint értékű üzemek, áru sorsáról döntött. Ő kezdte el a húsipari termékek vizsgálatát a fajfehérjére, módszerét országos szinten is átvette az állategészségügy. 1994 őszén elődje nyugdíjba ment, megkapta főmérnöki kinevezését, így már a teljes élelmiszervertikum hozzá tartozott, nemcsak a higiénia, hanem a minőségellenőrzés is.

Felelősségteljes munkája mellett rendkívül fontosnak érzi a családi biztonságot. Első felesége meghalt, házasságukból egy kislány született, aki most az ELTE-re jár. Újranősült, párja pedagógus, ebből a házasságból is született három gyermek, így népes családnak a feje.

Szeret kirándulni, néha teniszezni, szívesen elvész egy-egy múzeum homályában vagy egy régi templom ódon hangulatában. Szereti a szépet, építészeti örökségünket, a képzőművészeti alkotásokat, középiskolás korában művészettörténetet is tanult, a művészeti alkotások iránti vonzalma a mai napig megmaradt.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)