Debrecen

Szülei földműves emberek voltak, édesapja, aki már 16 éve meghalt, minden pénzét a földbe fektető, törekvő ember volt. Már nagyapja is foglalkozott almatermesztéssel (a pálci alma mindig is híres volt), és édesapja még a tsz-szervezés előtt gyönyörű almást telepített. Édesanyja a gazdálkodás mellett a háztartást vezette és nevelte a három gyereket. A továbbtanulás, a tudás megszerzése olyan ki nem mondott elvárás volt velük szemben, hogy úgy érezték, az igazi boldogság a szülők számára az lesz, ha „többre viszik” az életben. Bátyja, Imre, folytatja az édesapja tevékenységét, gazdálkodik, de fuvarozó cége is van. Nővére, Ilona, matematika–fizika szakos pedagógus lett. Valéria a szülőfalujában járt iskolába, kézilabdázott, négytusázott, asztaliteniszezett, rendkívül mozgékony gyermek volt. Mindig humán érdeklődésű lévén, rengeteget olvasott, szinte falta a könyveket, édesanyja sokat zsörtölődött az éjszakákba nyúló olvasás miatt (a szemét féltette).

Kisvárdára járt középiskolába, a Császy László Gimnáziumban is a sport állt a középpontban. Kézilabdázott, az iskolaválogatott kapusa volt, egy ideig még az egyetemen is játszott a BEAC-ban. Ma is úgy véli, hogy a sport fegyelemre, gyorsaságra tanította és jó csapatszellemet alakított ki. Tanárai közül dr. Varga Judit gyakorolt rá nagy hatást a maga egyszerűségével, és azzal, ahogyan diákjait rávezette az irodalom, a könyv szeretetére. Érettségi után Debrecenbe jelentkezett történelem–német szakra, ám a sokszoros túljelentkezés helyhiány miatti elutasítást jelentett.

Egyik rokona révén egy pesti nagyvállalathoz került, ahol megismerkedett a jogi pályával, és egy évvel később már az ELTE Jogi Karának hallgatója lett. Felejthetetlenül szép éveket töltött az egyetemen, egy új kollégiumba került, ahol ma is élő, működő barátságok alakultak ki akkori társaival. Bár szerette Pestet, 1975-ben a végzés után igyekezett közelebb kerülni a szülői házhoz, meg nem is akarta elfelejteni azt a vidéket, ahonnan elszármazott, Nyíregyházára került a járási hivatal mezőgazdasági osztályára. Szerencséjére itt olyan kollégákra talált, akiktől egy egész életre szóló útravalót kapott szakmailag, emberileg. Közel fél évtizedet töltött itt, közben letette az ügyvédi-jogtanácsosi szakvizsgát.

Úgy érezte, kamatoztatni kellene frissen megszerzett tudását, a Szabolcs megyei tejipari vállalat jogtanácsosa lett. Innen hamarosan a Teszöv-höz hívták, így visszakerült a mezőgazdaság világába, amely mindig is komolyan érdekelte. Miután időközben Debrecenbe költöztek, ott is a Teszöv-nél folytatta tevékenységét. Hamarosan fontos szerepet játszott az agrárkamarák szervezésében, 1995-től, gyakorlatilag a kamara megalakulása óta annak titkára.

– Ez a tevékenység egyfajta szolgálat – mondja a titkár asszony –, jogi nyelven a kamara köztestület, amely egyrészt közjogi feladatok végzését, másrészt tanácsadó tevékenységet jelent, napi információkat ad át, pályázatokat készít, felkészíti az uniós csatlakozásra a mezőgazdasági termelőket. Ugyanakkor közvetíti a gazdák érdekeit a kormányzat, az állam felé, véleményezi azokat a jogszabálytervezeteket, amelyek a mezőgazdaságban gazdálkodókat érintik, javaslatot tesz törvényalkotásra.

A jogi ismeretek fontosak ebben a munkában, ugyanakkor sokrétű mezőgazdasági ismereteket is feltételez, én már „tiszteletbeli” agrármérnök is lehetnék szakmai tapasztalataim alapján. Ez egy olyan pálya, ahol a munkát jól végezni szinte lehetetlen, itt mindig „hibádzik” valami, látványos sikerek nincsenek, csak az ember lelkiismerete az, ami visszajelez. Ez néha el is keserít, nem hálát, vagy elismerést várok, csak jól esne, ha észrevennék, hogy amit csinálunk, az fontos. Nem a ranglétrán akar előbbre jutni az ember, hanem szaktudásával szeretné azoknak az életét jobbá tenni, akik közül származik, akik a földből akarnak kemény munkával megélni. Nekik kell átadni azt a tudást, azt az információt, amire szükségük van.

Dr. Kiss Valéria eddigi tevékenységét Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismerték el. Ma is végez közösségi munkát, tagja a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának.

Életében fontos szerepet játszik a kiegyensúlyozott családi háttér, férje dr. Molnár Károly a kisvárdai Felső-szabolcsi Kórház főorvosa, az egyik belgyógyászati osztályt vezeti. Sikeres, elismert orvosként eltérő pályán tevékenykedik, mégis őszintén érdeklődik munkája iránt, s mindig mindenben segíti. 1981-ben kötöttek házasságot, idősebbik gyermekük, Károly, anyja örökébe készül, joghallgató. A hat évvel fiatalabb Róbert a Tóth Árpád Gimnáziumban elsős, ő apja hívatása iránt érez elkötelezettséget. Az agrárkamara titkára változatlanul imádja a sportot, igaz aktívan már nem műveli. Gyerekei is sportolnak, különösen a kisebbik fiú sikeres. Fociban és teniszben is megállja a helyét, utóbbi sportágban országos korosztályos versenyeken bizonyított.

  (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)