Miskolc

Sajószentpéteren született 1949. július 13-án (Borsod, Gömör, Kishont vármegye). Apai ágon vattai, anyai ágon szendrői származású. Nagyapja kántortanító, édesapja, dr. Kiss László körállatorvos volt, ma már nyugdíjas. Édesanyja, László Aranka, tanítóképzőt végzett, de a Rákosi-korszakban háztartásbeli maradt részben a család gondozása miatt, de főleg azért, mert mélyen vallásos volta miatt nem tudta elfogadni az államosított iskolák szellemiségét és elvárásait. Két testvére közül nővére, Katalin, ma már nyugdíjas orvos, Budapesten él. Bátyja, László, agrármérnök, a Kacsafarm Kft. ügyvezető-tulajdonosa Szarvason.

A háború után sokat hányódott a család, négyéves volt, amikor Tokajba költöztek. Tulajdonképpen azóta is tokajinak vallja magát, hisz ott végezte általános és középiskolai tanulmányait. Gyermekkorában sok magalázó dolgot élt át, főleg édesapját, aki nyíltan vallásos volt, érte sok atrocitás. Tanulmányai során, bár ez távol áll mai szakmájától, különösen kedvelte az ábrázoló geometriát. Igen kitűnő osztályfőnöke volt az azóta már elhunyt Kovács Györgyné személyében, akivel élete végéig tartotta a személyes kapcsolatot. Ezerkilencszázhatvanhétben érettségizett a Tokaji Ferenc Általános Gimnázium és Szőlő- és Bortermelő Szakközépiskolában. Érettségi után néhány hétig a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyárában volt meós, majd két évig sorkatonai szolgálatot teljesített Egerben. Leszerelése után a miskolci járásbíróságon helyezkedett el, mint adminisztrátor. 1972-től, több mint egy évtizeden át, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. Miskolci Járási Hivatal munkatársa. Időközben, 1973 és 1979 között levelező tagozaton elvégezte a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát. 1983-ban jogi szakvizsgát tett.

1984-től a rendszerváltásig, pontosabban 1990. április 30-ig a B.-A.-Z. Megyei Tanács V. B. Szervezési és Jogi Osztály főmunkatársa. 1988-ban csatlakozott az MDF-hez, közigazgatási gyakorlatát elismerve, az MDF miskolci szervezetének közgyűlése a városi elnökség tagjává választotta. Ő irányította az új választójogi törvénytervezet véleményezését.

Az 1990. évi választásokon a második fordulóban Borsod-Abaúj-Zemplén megye 4. sz. miskolci választókerületében országgyűlési képviselővé választották. Főállású képviselőként négy éven át az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi állandó bizottságban dolgozott, két évig az ügyrendi bizottság tagja volt. 1994-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves Megyei Köztársasági Megbízott Hivatala főtanácsosa, majd a jogutód, a B.-A.-Z. Megyei Közigazgatási Hivatalnál a Törvényességi Ellenőrzési Főosztály vezetője lett, ezt a tisztséget tölti be a mai napig is.

Sokrétű elfoglaltsága mellett tudományos tevékenységre is futotta idejéből, szakmai és tudományos jellegű írásait az Állam és Igazgatás, a Jogpolitika és a Magyar Közigazgatás című lapok közölték. Az eseményekben gazdag életpálya eredményességét különféle elismerések és kitüntetések jelzik: Honvédelmi Érdemérem, a Tanács Kiváló Dolgozója, 1989-ben megyei tanácsos lett. Bekerült a jogi és a közigazgatási szakvizsgabizottságba, tagja a közigazgatási alapvizsga-bizottságnak.

– Eddigi sikereimnek talán az lehet a titka, hogy találtam egy olyan szakmát, a jogi pályát, ahol lehetőséget éreztem képességeim kibontakoztatására – mondja a főosztályvezető úr. – Harmadfokú hatósági ügyek sorát intéztem, ekkor kedveltem meg a közigazgatást, ahol sikerült szakmai elismertségre szert tennem. Politikai tekintetben mindig hiteles embernek számítottam, ezt még a más politikai nézeteket vallók is elismerték. Így léphettem előre a rendszerváltás után. Az előrelépés titka a megfelelő szakmai ismeret, a szakterület ismerete. Kitűnő elődöm volt és úgy érzem, sikerült a színvonalat megtartani. Meglehetősen nagy mozgásterem, önállóságom van, olyan főosztályon dolgozhatok együtt munkatársaimmal, ahol nincsenek torzsalkodások, ellentétek.

Dr. Kiss György szabadidejét szívesen tölti a borházában, Diósgyőrben. Bár szőlőt nem termel, hobbi szinten borászkodik, megvásárolja a borkészítéshez szükséges mennyiséget. Ehhez minden eszköz adott, maga darálja, préseli a szőlőt, tölti hordóba és a megfelelő időben fejti a friss bort. Szereti a hegyaljai száraz borokat, de szívesen megissza a jó vörös bort is. Az olvasás is kedvenc időtöltése közé tartozik, előszeretettel veszi kezébe a háborús dokumentumkönyveket, főleg a II. világháború eseményei izgatják.

Két nagylánya közül az idősebbik, a huszonhárom éves Ágnes már dolgozik, rendőr. A kisebbik, a húszéves Réka most készül a felvételire. A főosztályvezető úr alapjában véve elégedett embernek érzi magát, ha újra kezdhetné az életét, egy-két dolgot leszámítva, nemigen csinálná másként. A jövőt illetően szeretné minél tovább egyengetni gyermekei útját az életben, hogy majdan ők is elégedett emberek lehessenek.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)