Debrecen

Doktor Csiki Zoltán – mint mondja – attól érzi jól magát, hogy mindent megtesz a betegekért. Nincs az a kitüntetés, ami a betegek mosolyát pótolhatná – összegzi végül a miértet firtató kérdésekre a választ a marosvásárhelyi születésű orvos.

Erdész édesanya és jogász édesapa egyedüli gyermekeként nevelkedett. Apja különös gonddal ösztökélte a sportra, amit szívesen is végzett, egykoron az ifjúsági kosárlabda-válogatottságig vitte. Diákévei alatt a kemény tanulás mellett sem hanyagolta el a sportot. Az időközben kedvencévé vált teniszt a mai napig űzi – kondíciómegtartás céljából.

A biológia már kis korától kezdve érdekelte. Így talán természetes, hogy biológia tagozaton tanult a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Református Gimnáziumban, miközben már állandó résztvevője volt a későbbi orvosegyetemén szervezett anatómiai szakkörnek. A gimnáziumi évekből Kiss József kémia–biológia szakos tanár úr emléke él benne legélénkebben, aki a kötelességszerűnél jóval többet foglalkozott velük (a 36 fős osztályból 32 nyert felvételt az orvosira).

A Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen kezdettől fogva az anatómiához, a kórbonctanhoz és az igazságügyi orvostanhoz vonzódott – ezekben a tárgykörökben végzett tudományos diákköri munkát. Eredményeiről már hallgatóként több TDK-konferencián beszámolt –, s diplomamunkáját is az utóbbiból írta. Évfolyamelsőként végzett, így nem véletlen, hogy pályakezdőként is az egyetemen maradt.

Az első években Maros Tibor professzortól és Lázár László egyetemi docenstől kapott sok szakmai segítséget. Majd Hecser László, az igazságügyi orvostan professzora vette szárnyai alá: magával vitte, később küldte a kongresszusokra. Akkor többnyire a különböző orvosi beavatkozások rizikója, kimenetele és az orvosi felelősség megállapítása állt érdeklődése homlokterében. 1989–90-ben belgiumi ösztöndíjat nyert: a Leuveni Katolikus Egyetemen a keringéssel és a mikrocirkulációval, kiemelten az érelmeszesedéssel foglalkozott.

Ezerkilencszázkilencvenben települt át Magyarországra. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen Szegedi Gyula professzor úr alkalmazta a III. Sz. Belgyógyászati Klinikán, amely azóta is munkahelye. Antall Lajos tanár úr, a gasztroenterológia akkori vezetője mellett kezdett dolgozni, és hamarosan letette első szakvizsgáját belgyógyászatból. Nem sokkal ezután osztályvezető orvos lett és bekapcsolódott a hallgatók elméleti, illetve gyakorlati oktatásába. 1994-től 1998-ig eredeti munkája mellett a BIOGAL klinikai farmakológiai osztályát vezette. Ebben az időszakban kezdődött el a klinikán a különböző gyógyszervizsgálatok hatástani elemzése, melynek koordinálásával őt bízták meg. E tevékenységéhez megszerezte klinikai farmakológusi szakorvosi diplomáját 1995-ben. Ezt 1998-ban gasztroenterológusi, majd 2001-ben immunológusi szakvizsgák követték. Az azóta végzett Humán I–IV. fázisú vizsgálatok eredményei elismertséget szereztek a III. sz. belklinikának.

Dr. Csiki Zoltán amellett, hogy osztályt vezet, továbbra is részt vesz a hallgatók oktatásában angol és magyar nyelven, a posztgraduális képzésben, az egészségügyi főiskolai képzésben, a határon túli magyar anyanyelvű orvosok továbbképzésében, a modern tudományos eredmények naprakész bemutatásában az Ady Akadémián, vezeti klinikája gasztroenterológiai laboratóriumát és a hozzá tartozó szakrendelést. A Raynaud-szakrendelés vezetőjeként részt vesz Kelet-Magyarország angiológiai gondozásában.

Ez utóbbi téma – amelyről már publikációk sorát jelentette meg – áll jelenleg érdeklődése fókuszában. Az országban egyedülálló, az immunbetegségek megelőzését szolgáló rendelésére más európai országokból is érkeznek betegek – öregbítve egyúttal klinikája hírnevét is. Jelenleg a bőr és a gasztrointesztinális nyálkahártya mikrocirkulációjának vizsgálatával foglalkozik PhD-kutatási témaként. Kiemelt témája emellett még az egészségügyi minőségbiztosítás, a menedzsment, a privatizáció aktuális kérdései, de szívesen foglalkozik a bioetika témakörével is. A négy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező orvos rendszeres résztvevője és előadója nemzetközi kongresszusoknak. Tagja több hazai és külföldi tudományos társaságnak, szakmai kooperációnak, együttműködési programnak. Szívesen segíti a TDK-ban tevékenykedő hallgatókat és a fiatal kollégákat is.

Dr. Csiki Zoltán ma már úgy érzi magát Debrecenben és az egyetemen, mintha világéletében itt élt volna. Az Erdélyben eltöltött évek azonban nagymértékben hozzájárultak mai világlátásához, az orvoslás fontosságának elmélyítéséhez.

Szakmai előmenetele mellett legfontosabbak számára gyermekei: a tizenhét éves Emese és a tizennégy éves Tamás. Kevés szabadidejében szívesen sportol, szépirodalmat olvas, kedveli a vidám, társas együttléteket.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)