Nyíregyháza

A közelmúlt történelmi léptékű változásai a mezőgazdasági szövetkezetek lapjait is újraírták. Sőt talán a népgazdaság eme ágában dolgozók életét érintette legjobban a változás szele, amely gyakorta viharként érkezett, s csak nehezen szelídült meg. Csonka Zoltán, a két éve nyugdíjas TESZÖV társadalompolitikai titkár mindezt megyei vezetőként élte meg.

– A mezőgazdasági termelőszövetkezetek egy jelentős része a jogi, politikai és gazdasági szorítások miatt megszűnt – mondta ráncolt homlokkal a hatvanhárom éves mezőgazdasági mérnök. – Döntése igazáról, legyen az a szövetkezet mellett, avagy ellen, mindenkinek magának kell majd meggyőződnie. Egy biztos: a kort, amelyben éltünk, nem tagadhatjuk le, de talán nincs is miért szégyenkeznünk. A közös gazdaságok létrehozása kétségtelenül nem mindig járt a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulásával. Időközben óriási változáson mentek át a téeszek, amely tényezőket nyugodtan nevezhetjük a ma katalizátorainak is. A tagság például nemcsak megismerhette, de meg is tanulta a szövetkezeti demokrácia nyelvét. Erről a közgyűlések tanúskodtak-tanúskodnak. A háztáji gazdaság összekapcsolásával biztos megélhetést találtak otthon a falvak lakói. A munkafeltételek, az életkörülmények javulása egyben a város és a falu közeledését is eredményezte, míg a melléküzemágak térhódítása az iparosodást segítette. Szinte teljes körűvé vált a foglalkoztatottság, jogot szerezve a nyugdíjra és valamennyi társadalmi juttatásra. A vezetőket pedig már régen nem a politika helyezte tisztükbe, hanem a szakmaiságukra mondott igent, avagy nemet a tagság.

Csonka Zoltán 1936. február 21-én született Gyürén. Édesapja, Csonka András, református vallását igen tisztelő, ismert műbútor- és faszobrász volt, akinek a lakásban található néhány remekét nem kis büszkeséggel mutatja fia. Valóban szép darabok! Az édesanyja a háztartást vezette. A szülők útja később elvált egymástól, ily módon egy édes- és három mostohatestvére van. A család 1942-ben Kisvárdára költözött, ő maga már ott járt iskolába, jeles eredménnyel befejezve a Református Iskolát. A középiskolát ugyancsak Kisvárdán végezte, és szintén jelest rajzoltak az érettségi bizonyítványába. Innen 1955-ben már távolabbra, a gödöllői Agrártudományi Egyetemre vitte a sorsa. Ekkor már tartott a mezőgazdaság átszervezése, meglehetősen csekély szakmai háttérrel. Így örömmel fogadták 1960-ban a friss diplomást a Kemecsei Állami Gazdaságban, ahol hat évet dolgozott különböző munkaterületeken. A szamárlétrát gyorsan végigjárva, az ifjú szakember hat év után, 1966-ban már a nyíregyházi járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjeként tevékenykedik, majd elnökhelyettes lesz. Az ottani, szintén hat esztendőre is szívesen emlékszik, miként a kemecsei évekre. A mezőgazdaság modernizációjának kora volt, az idő tájt például 16 szakosított szarvasmarha- és sertéstelepet sikerült megépíteni, megkezdődtek a gyümölcstelepítések.

Mindezek nem mentek könnyen, előbb meg kellett szerezni hozzá az állami támogatást, ugyanakkor helyben gyakorta győzködni, csatázni kellett a korszerűbbért. A kemény harcok mellett számtalan, ma már megmosolyogni való emlékkép jön elő: az egyik faluban például leköpdösték az első kombájnt, merthogy az elveszi a kenyerüket. Egy év múlva már semmiért nem adták volna a korábban kaszával aratók.

Csonka Zoltán munkájára a pártosok is felfigyeltek, s átkérték a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesének. A pártvonalon nemigen találta helyét a mezőgazdasági szakember, amit nem azért mond, mert manapság erre a dialektusra áll az ember nyelve. Nem volt ínyére való, hogy ott sokszor nem a munkával foglalkoztak, hanem egymással.

Ahogy tehette, rövid időn belül kereket oldott: a megyei téesz-szövetség társadalompolitikai titkári állását pályázta meg, eredményesen. E feladatkört látta el aztán negyedszázadon át, egészen az 1997. évi nyugdíjazásáig, számtalan munkasikert elérve. Az elismeréseknek sem volt híján, a sok kitüntetés mellett birtokosa a Munkaérdemrend bronz fokozatának és a Szövetkezet Érdeméremnek. Aktív korában szerteágazó volt a közéleti tevékenysége, amely legtöbbször egyben érdekképviseleti fóruma is volt a szűkebb haza, a mezőgazdaság fejlesztésének.

Szerepet vállalt a sportban is, öt évig töltötte be az NYVSC labdarúgó-szakosztályának társadalmi elnöki tisztét. Ez idő alatt az NB I-ben játszott a csapat, eredményesen. Baráti társaságban ma is állandó buzdítója a csapatnak, ők páran megfogadták: akkor is kijárnak majd, ha a Szpari netán a megyei bajnokságig csúszna vissza.

Csonka Zoltánt nem ülve érték a változások, ő gyakran elébük is ment, mint például 1989-ben, amikor is alapítója volt az Agrárszövetségnek. A reformkörből végül párt lett, amelynek máig megyei ügyvezetője. Vallja: politika nélkül agrárérdekeket nem lehet sikerre vinni, s hogy erős szakmai érdekképviseletre van szükség.

A felesége óvodavezetőként ment nyugdíjba, két lányuk és négy gyönyörű unokájuk van.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)