Lerobbant a Zaporozsec, megírta a Kelet Matyi

Ifjú legénykéket vettem fel az autóba a minap Kölcsén. Vámosorosziba tartottak volna – adta hírül a világlap 

1989 őszén, egy szép szeptemberi szombat estén összedugta fejét négy vámosoroszi fiatal (egyiküket a tükörből ismertem csak) azzal a szándékkal, hogy más településen talán ingerben gazdagabb módon tudnák eltölteni az estét, vagy akár az éccakát, mint szűkebb pátriában.

A kora őszi vénasszonyok nyara felforralta a hormonokat, bár nem a fiatalemberek hormonjai akkor is forrtak, amikor megfagyott a galamb a becsi templomban. A vénasszonyok nyara akkoriban sem csak a vénasszonyoké volt, a vénasszony definíciója azonban azóta sokat változott. De erről Kronosz tehet, aki folyamatosan felzabálja a gyermekeit ha jól emlékszem. Na de ne térjünk el a tárgytól, utazzunk vissza az Emlékezet kátyúkkal sűrűn telített országútján az Úr 1989. évébe. Egész Vámosoroszi felett felhőtlen az ég, a Nap immár lemenőben. Négy fiatal tanácskozik és tervet sző. Megbeszélik, hogy amint a tükörképem unokatestvéreinél elül mindenki, azaz keresztapuék lefekszenek, szép csendben kitolják a jó öreg Zaporozsecet (akkori népszerű nevén a “Zápor Jóskát”) a garázsból és szétnéznek az Erdőhát kies vidékén, ahol lehetőleg nagyobb számban fordulnak elő lányok, mint vénasszonyok. Az est megérkezett, a tettek mezejére kellett lépni. Ki is tolták az automobilt, tükörképem került vezető pozícióba. Az üzemanyagszint mutatója a nullához közelítő értéket mutatott, de keresztapu fia megnyugtatott, hogy rá sem kell hederíteni, mert az nem működik, van benne benzin bőven. A kaland lehetősége annyira áthatotta a pillanatot, hogy a kijelentés megkérdőjelezése szentségtörésnek bizonyult volna, hit nélkül meg az ember semmit sem ér. Hitték és vallották ezt akkoriban mind a négyen, persze nem így, mert akkoriban még őszinte emberek voltak, ordítottak és toporzékoltak. Hát jó!

Az első számú úti cél Jánkmajtis volt, remélve, hogy az este ott fog beteljesedni és eltelni. Valaki azt mondta, hogy van ott valami bál, vagy diszkó, esetleg mindkettő egyszerre. A hír nem igazolódott be, Jánkmajtis aznap este zárva tartott.

A kaland nem érhetett itt véget, irány a VÁROS: Fehérgyarmat! Be is jutottak azonmód, de már jóval éjfél után (keresztapuék későn feküdtek le, így elég későn tudtak a fiúk dobbantani). Fehérgyarmaton sem volt már akkor mozgás, hiába a jó idő, hiába a romantikus csillagos égbolt és hőseink is hiába gurultunk végig 5 km/óra sebességgel a főutcán. A kedvet ez sem szeghette, az éjjel soha nem érhet véget, bár akkoriban ezt a mulatós nótát még senki sem ismerte. Valaki felvetette, hogy Kölcsében van a jánki diszkó. Mindkettőben rendeztek akkoriban még vásárokat, mindkét településnek rangja volt emiatt is a térségben.

Irány Kölcse! Nem létezik, hogy Kölcsében, ezen a jeles helyen ne legyen valami zenés rendezvény!

A négy fiatalember körülbelül 20 perc múlva a kölcsei kultúrház sötét ablakai előtt fél kettőkor óvatosan tolták félre a járművet, amelynek üzemanyagtartálya annyira száraz volt, hogy a mérőpálcát kétszer kellett beledugni hogy a fenekéhez érjen, de mire kivették szárazabb volt, mint mielőtt beledugták. Összetanakodtak, hogy mi legyen, végül arra jutottak, hogy az autó majd hazakerül valahogy, de előtte nekik kell hazajutniuk. Diszkréten, titokban, lehetőleg elkerülvén a Szülői Pofonok Völgyét. Megindult a csalódott sereg, körülbelül 10 kilométer várt rájuk.

Még ki sem értek a faluból, amikor egy Skoda fékezett mellettük, a szimpatikus öregúr miután tájékozódott, felajánlotta, hogy hazaviszi őket, bár a Tiszabecs-Nyíregyháza viszonylatban Vámosoroszi kis kitérőt jelent. Útközben beszélgettek kedélyesen, elmesélték az este történéseit.

Már nem tudom, hogy került haza a garázsba a Zápor Jóska és talán az este is a feledés homályába merült volna (mert azért nem csak egyszer tolták ki a Zaporozsecet, vagy Trabantot, vagy ami éppen volt…), azonban…,

Hétfőn hazaérve az iskolából az ősszel oly szokásos üzenet várta az egyik fiút, akit akkoriban mindig akkor láttam, amikor a tükörbe néztem: “a telekhelyen vagyunk almát szedni, öltözz át, egyél és gyere ki” Ahogy közeledett az almaszedőkhöz, nagy kacaj fogadta. Apja, az Ecceri fiú mosolyogva lobogtatta a Kelet-Magyarország hétfői számát, amelyben Dr. Lányi Botond kis glosszája valahogy így kezdődik: “Ifjú legénykéket vettem fel az autóba a minap Kölcsén. Vámosorosziba tartottak volna, de lerobbant az öreg Zaporozsec, vagy inkább a benzin fogyott ki belőle — nem tudni…”

A sajtó buktatta le történetünk szereplőit, akik közül az egyik (a legfiatalabb) már egy jó ideje odafent adja elő paródiáit a Kűfejüről, meg Kávásikukkról, meg még lehetne sorolni ki mindenkiről.

Az emlékeink akkor is beragyogják Lelkünk égboltját, ha néha kicsit bele is hasítanak a szívünkbe.

Szerző: 2021. 05. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése