Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Kivirágzott a som, és a macskák szerelme
Újjáéled minden, felforrnak a hormonok, hormonerőművek melegítik fel a Föld légkörét
A mai napon Elemér napja van. Három Elemér kapásból eszembe jut, de inkább négy, vagyis öt. Borbély, Csókollak, Kiss (2) és Koszos. Mind az öten ennek a manapság nem túl gyakori keresztnévnek a tulajdonosai, de közülük ma már csak az utolsó él. A többiek már valahol az ismeretlenben járnak.
Mai névnapjukon már hamisíthatatlanul megérkezett a Tavasz. A böjti szelek szárnyán érkezett, leheletét érezni lehetett reggel, amikor ablakot nyitottunk. Ez a lehelet üde és friss, szinte cirógatja orcánkat és egyben ki is pirosítja. Kell még a sapka, különösen kint a szabadban, a kertekben. Megelevenedik a határ. Régebben ilyenkor a búzát tisztították, vagy éppen csak nézték a vetést. Hogy bújt elő a termőföldből, milyennek mutatja magát. Ilyenkor még nem kell „csókát őrizni”, azt májusban kell. A „csókaőrzés” valójában nem azt jelenti, hogy az együgyű, vagy félkegyelmű, esetleg hibás, vagy ostoba emberek kimentek a határba, oszt őrizték a csókákat, hanem éppen ellenkezőleg: a csókáktól őrizték a frissen kibújó kukorica (amúgy málé) vetést. A feladat az volt, hogy az égi seregeket távol tartsák a terméstől. A málé vetése kökényvirágzáskor esedékes, a „fekete seregek” valami miatt nagyon szeretik kicsipegetni a földből kibukkanó termést. Biztos van nekik is táplálkozási tanácsadójuk, aki aztán a közösségi médiájukon (ösztönpontcom) keresztül mindegyik varjúhoz eljut, mert felnőtt vetési varjú közösségi regisztráció nélkül nem repkedhet a máléföldek fölött. Ennyit talán a „csókaőrzésről”.
Lassan befejeződnek a metszések. Hajdanában alig vártuk a metszés befejeztével a gallyak égetését, amikor a kiürült dezodoros dobozok tűzbe dobásával óriási detonációkat érhettünk el. A BAC, Derby, 8X4 (és még lehetne folytatni a sort az akkori illatszer márkákat illetően) dobozok hatalmas robajjal robbantak szét, ami akár tragédiával is járhatott volna, de mi gyerekek azért mindig is bíztunk a jó szerencsében. Néha mégis menekülni kellett, mert a be nem avatott, de kellőképpen megijedt égető gazda kiszúrt, hogy ott hasalunk valahol a közelben. Ilyenkor a makarenkói pofon üldözött bennünket.
Manapság fonóról, esztovátáról, meszelésről csak néhány „Kiskönyvben” lehet olvasni. Valamikor nem is olyan nagyon régen (a relatív idő fogalom definíciójának hiánya miatt mertem leírni azt, hogy „nem is olyan nagyon”) az évnek ebben az időszakában szerelték le az egész télen kattogó esztovátákat, hogy aztán késő őszig kipihenhessék azt a néhány hónapot, amikor az asszonyok pokrócrongyból gyönyörű szőtteseket varázsolnak. Az esztováta emellett olyan információk birtokába is került a hosszú évtizedek (akár évszázadok alatt), amelyet csak a másokkal soha nem foglalkozó asszonyok soha nem mondtak el senkinek, főleg nem úgy, hogy az, akiről nem beszéltek, ne lett volna ott. Az esztováta gondosan megőrizte ezeket a soha el nem hangzott történeteket, akár több verzióban is, természetesen tudván, hogy ez nem pletyka, mert a tények azok makacs dolgok.
Meszelésről sem igen tudunk napjainkban beszámolni, nem annyira divatos manapság. Valamikor az igazi tavaszra úgy fordult a HÁZ (azért írtam elől, hátul, középen nagybetűvel, mert ezek valóban nagybetűs, lélegző házak voltak), hogy ki volt meszelve alsóházastól, felsőházastól, pitvarostól, kamrástól. A meszelés nem volt mindenkinek öröm. Meszelésről álmodni rossz ómen volt, halált jelentett. A férfiak különösen nem szerették, mert az egész házat fel kellett forgatni, az ágyakat szétszedni, a szekrényt cipelni és a többi. Nem hiába írta valamikor a második világháborúban a milotai katona haza a levelet:
„Kedves édesanyám! Holnap megyünk a frontra, de attól sem félek úgy, mint otthon a meszeléstől!”
Na, manapság nem sok ilyen levél keletkezne!
A Somot ez bizonyára nem érdekli, mert virágos ruhába öltözött. A sárgában ékeskedő somfák egyértelműen azt jelzik, hogy évszakot váltunk. A hóvirágok egyre hervadtabban figyelik, hogy egyre hosszabbak a nappalok, ők is érzik már Tavasz úrfi érkezését. A Som megértően mosolyog a hóvirágokra és vigasztalásul rájuk kacsint: – Decemberben újra ti lesztek az udvar ékességei!
A hóvirágok csak bágyadtan legyintenek, de tudják, hogy a természet örök körforgásának iránya van.
A Tavasz érkezésének egyértelmű jele a szerelem reneszánsza. Újjáéled minden, felforrnak a hormonok, hormonerőművek melegítik fel a Föld légkörét. Tulajdonképpen a Tavasz lehet a globális felmelegedés egyik fő oka.
Amikor ma felpillantottam az „ólpad” 100 éves grádicsa fölé, két macskafejet láttam egymás fölött. Úgy láttam, hogy az alsó szenved, a felső nem szenved. A felsőt a mai napon elkereszteltem Oidipusnak. A padláson egy görög dráma zajlott, a macskaőrs viszont nem egy csacska őrs.
Itt a tavasz lehelete hihihihi, hehehehe.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése