Nagy tél, favágó idő, mondhatjuk…

A régi időkben ilyenkor lehetett közlekedni az Erdőhát felfagyott földjén, mert az év jelentős részében sáros, ingoványos, vízállásos cancék volt a vidék

Az utóbbi időkben (remélem ezek még nem a legutolsó idők) úgy vagyunk errefelé a hóval, hogy majdnem olyan ritka, mint a komámasszony tánca.

Most aztán itt van, Tél tábornok megjelent seregeivel. Alvezérei a Szél, és a Hó, vezérkari főnöke a Hideg. Tudom, egyik sem annyira könyörtelen, mint rég, de a ma eltunyult társadalmát nagyon is érzékenyen érinti. Hideg napokat élünk, annyi szent. Amikor ilyenkor kinyitom a “Kiskönyvemet”, mindig megjegyzi, hogy nagy tél van. Nagy tél. A “Kiskönyvem” immár 81. éve figyeli az évszakokat, jelentősebb tapasztalatokkal bír, mint a Dávid-naptár, mégis nagy a tél, ha hideg van, befagy a tyúk vályú, odafagy a kezünk a kilincshez, jégcsapok lógnak a házak ereszcsatornáin, meg a férfiak bajsza felett.

Az élet azonban nem áll meg és régen sem állt meg. Ha hideg van, akkor melegen öltözünk fel, ha meleg, akkor meg hidegen. Van ruha dögivel, fűtőbetétes gumicsizma ha kell, tán még a bugyogót és a gatyát is befűtik, ha van, aki megfizesse.

Nem mindig volt ez így. Volt olyan időszak, amikor Tél tábornokkal szemben fegyvertelen civilek próbáltak harcolni. Akkor még nem segítették a civileket sem Turkáló vezér akciói, sem pedig a kínaiak. Abban az időben a Szükség volt a nagy Úr. Legnagyobb ellenlábasai a tradíció és az egyszerűség voltak. A kitartás és szívósság szükséges velejárója volt eleink génállományának. Ezek hiányában ugyanis nem találkozhattunk felnőtt emberrel.

Az Ecceri fiú biciklivel járt dolgozni éveken keresztül, ami napi 12 kilométert jelentett oda és ugyanannyit vissza is. Vissza csak akkor lehetett több, ha úgy esett, hogy jól esett. Eshetett, fújhatott, lehetett kánikula is, ő hajnalban biciklire szállt és elment dolgozni. Este pedig munka után hazatekert. Aztán még elrendezte otthon is a jószágot, mert jószág mindig volt. Olyan hely nem nagyon volt, ahol nem volt. Ma meg olyan hely nem nagyon van, ahol van.

Kesztyű sem nagyon volt. Volt olyan, hogy elhasznált ruhából készült az egyujjas kesztyű házilag. Olyan is volt, hogy az oroszi kovács bejárt Fehérgyarmatra dolgozni. Biciklivel természetesen. A hátára egy kispárna volt erősítve, hogy a veséje ki ne fagyjon. Ma talán komikusnak hat ez az egyszerű találékonyság, de a szükség nagyobb úr volt, mint például Giorgio Armani.

A kovács mester, akinek munkája is a kemény fizikai igénybevételről szólt, ezt a világ legtermészetesebb módján élte meg nap, mint nap. Aki kovács, annak (is) keményen kell dolgoznia a betévőért. Ha meg nem helyben van a munkahely, akkor oda kell jutni valahogy. A “home office” akkor még nem volt ismeretes errefelé, ahogy az “online” sem. Vírus sem volt persze, csak tisztes szegénység. Na nem lelki értelemben, hanem anyagiakban.

Kicsit elkanyarodtunk a rettenetes téltől, pedig még mindig velünk van. Na annyira azért nem, mint egy Szenteste a becsi templomban, amikor az istentisztelet kellős közepén egy fagyott galamb zuhant le a szószék elé. Mondják is azóta arrafelé, hogy “jó, jó, hideg van, de annyira azért még sincs, mint amikor a galamb megfagyott a templomban.”

Favágó idő, mondhatjuk. Meg aztán a régi időkben is ilyenkor lehetett közlekedni az Erdőhát felfagyott földjén, mert az év jelentős részében sáros, ingoványos, vízállásos cancék volt a vidék. Ki kellett hát használni a hideg időt. Egyszer volt, hol nem volt, valahol az Erdőháton, hogy az Erdélyi fiúk a berki erdőre jártak fáért télvíz idején. András, Lajos, Miklós, Pál. Anyai nagyanyjukat ugyanis Garda Johannának hívták és ez a név predesztinálta a ricsei gyökereket, meg a jussot. A négy fiúnak segítsége is volt. Népes kompánia alkotta a kalákát, öt szánból állt a kontingens, mindegyik szánt két ökör húzta. Akkor az ökrök még tudták, hogy hol a helyük. Ahova befogták őket. Ma már ez is megváltozott.

Nagyon hideg volt akkoriban is, a kutyát is ölben vitték ki ugatni. A kutyák is másak voltak akkoriban. A milotai pap panaszkodott az egyik helyi atyafinak, hogy hiába traktálják mindenféle finom falatokkal a kutyájukat, az csak nem akar enni.

– Na adja csak ide tiszteletes úr azt a kutyát egy hétre, megtanítom én enni!

Így is lett. Aztán pár nap múlva találkozott a pap emberünkkel.

– Na, eszik már a kutya?

– Háát, megenné az mán a vadkörtét is tiszteletes úr!

A jó pap is hóttig tanul ugyi.Na de térjünk vissza a nevezetes berki favágáshoz! Az Erdélyi fiúk nagyon leleményesek voltak, ugyanis tüzet raktak a szánon. Egy, már használaton kívül helyezett edénybe rakták, a szán mellett gyalogolva melengették a parázs fölött a kezeiket. Útközben lélekmelengítőre is szükség is volt, na meg illő volt honorálni a segítséget is. Meg is álltak Ricsén is, meg Csaholcon is egy kis vérpezsdítő folyadékért a helyi korcsmáknál. Dalolva érkeztek meg Orosziba, a kemény munka és a hideg idő nem szegte kedvüket. A testvéri szeretet, meg a szíverősítő megóvta őket a megfázástól, még csak az orruk sem levesesedett meg. A téli tüzelő biztosítva, a feladat elvégezve, az alkalmi dalárda víg nótaszóval érkezett haza, emlékezetessé téve azt a szép téli napot ott, a legendák földjén.

Szerző: 2021. 02. 15.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése