Három öltöny a három fivérnek a bornyú árából

Apánk meg büszkén vitt bennünket locsolódni ide, s oda. Gyarmatra, Kisnaményba

Most minden rendhagyó, nem nagy kunszt egy „virágvasárnapnak” is azzá válni. Valószínűleg a Húsvét is az lesz, meg még ki tudja mennyi ünnep, jeles nap, egyáltalán nap. Én azért most is bizakodó vagyok, bízom abban, hogy túléljük és minél hamarabb eltakarodik innen ez a hívatlan vírus.

Virágvasárnap. Este lementem a kert alá, mi ezt így mondjuk. A „kert alá” azt jelenti, hogy kiléptem egy akkora szabad területre, egy olyan világba, ahol az ott burjánzó, sarjadó, bimbózó, kinyíló vagy éppen még szendergő, szárnyaló, nyargaló, repdeső, tojó, költő, úszkáló, rágcsáló, száguldó, ásó, harapó, csattogó és csirregő, csiripelő és csivitelő élővilág nem nagyon hallott még a koronavírusról. 

Vagy hogy mi is az? Ez az igazi szabad és biztonságos világ. De nem ez a lényeg, hanem az illatok. A tavasz semmi mással össze nem téveszthető illatai, a félig még szunnyadó, de azért már javában ébredező természeté. Jó természetű a természet. A faggyal nem bír, mert az olyan, mint a vírus. Jön akkor is, ha senki sem hívja. A természet ezt elnézi, el kell, hogy nézze, de kárpótolják őt is, meg ő is kárpótol. Már most elkezdte a kárpótlást az illataival, a bimbózó kökénybokrokkal, a nyiladozó mezei virágokkal, a tökéletesen tiszta levegővel. Meg amiket nem is veszünk észre, annyira természetesek, de azért ott vannak. Mert azért például Kökény Gyuri annyi van, hogy jajaj!

Virágvasárnap (1964. március 22-re esett akkor) az Ecceri fiú bebiciklizett Fehérgyarmatra, hogy megnézze másodszülött fiát. Akkor már a kis Endre hazatért. Neki ennyi jutott. Az Ecceri fiú második fia Virágvasárnapon tért haza a Teremtőhöz. Hat napos volt, öt és fél hónapra született. Kicsi volt és túl korán került ebbe a bűnös világba. Talán még túl tiszta volt a lelke, ezért történt úgy, ahogy történt. Hat napot kapott, nem tudjuk, hogy e hat nap alatt mennyit érzett, érzékelt, tapasztalt. Gyenge kis teste ennyit bírt, aztán elment. Az Ecceri fiú aztán a kis koporsóban a hóna alatt elvitte a kisfiút a gyarmati temetőbe, ott aztán elhantolták. Az Ecceri fiú soha nem beszélt erről, csak a „kiskönyvünk”.

Teltek az évek és a virágvasárnapok, az Ecceri fiúnak már három fiúról kellett gondoskodnia. A második – elhalt – után ugyanis még érkezett kettő. Nem kis korkülönbséggel. Virágvasárnap már csak a második fiú elvesztése miatt is fontos nap volt életükben. Az Ecceri fiú felesége azóta nem eszik földiepret, mert hite szerint akkor a kis Endrét nem engedik be a Mennyei epreskertbe. Fogadalma 56 éve tart, de a mai világban bizonyára természetesek az 56 éves fogadalmak.

Virágvasárnap a Húsvéthoz igazodik, vagy esetleg fordítva. Az Ecceri fiú nagyon büszke volt a három fiára, a három fiú meg rá. Egyik évben, valamikor a nyolcvanas évek elején Virágvasárnap előtt eladott egy tinót. A tinó valószínűleg Paládról származott, mert mindig ott vettek bornyút. Hogyan is? Eképpen: Orosziban a Trabantból kivették a jobb első ülést. Elmentek Kispaládra a korcsmába. Megkérdezték, hun van eladó bornyú. Elmentek a megadott helyre. Megalkudtak, fizettek, majd betették a bornyút az autóba. Otthon kivették, felhizlalták, eladták.

Az Ecceri fiú valamikor a nyolcvanas évek elején eladott ilyen módon egy bornyút. Bement a busszal Gyarmatra, vett a két nagyobb fiának az Áruházban egy-egy világos színű öltönyt „Csau” színű inggel. Hazavitte gondolván, hogy ez így jó. A legkisebb, látván, hogy ő kimaradt a szórásból kifordult. Az Ecceri fiú látta, hogy a „kicsi” meg van kicsit bántódva (de nem sírtam!) és rögtön orvosolta a problémát. Bebuszozott Gyarmatra és vett egy ugyanolyan világos színű öltönyt. Így már mindhárman öltönyösök voltunk, apánk meg büszkén vitt bennünket locsolódni ide, s oda. Gyarmatra, Kisnaményba, meg még ki tudja, hova. Tisztaberekre már nem tudott elmenni, mert akkor még a fiainak nem volt jogosítványa és Berekre neki sofőr nélkül elmenni több lett volna, mint meggondolatlan cselekedet. Mission impossible. Meg aztán nem csak hogy lehetetlen, de értelmetlen is lett volna a berki küldetés, mit szóltak volna az ottani rokonok? Mángóznak az orosziak?

Ha beleszippantunk a levegőbe, akkor érezzük a Tavasz csalhatatlan illatait, hallgathatjuk a madarak kórusát, hallhatjuk a megszokott zajokat. Valahogy mégis minden más, de azért azt mondom, hogy „ember küzdj és bízva bízzál”, „mert lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése