Vágták és vágták, zakatolt a kétkéses szacskavágó

Bözsi, Lenke, Cifra, Sári meg Kati nem maradhatott éhen, a kihajtáson szép fényes bőrben kellett vonulniuk, jó húsban kellett lenniük

Minden csapból a járvány folyik, nem akarok ezzel többet foglalkozni. Jó lenne már elzárni végre a csapokat. Reméljük hamarosan lecseng, mert a tavasznak az életről kell szólni. Az újjászületésről, meg a kikeletről. A héten már gólyát is láttam, a fészekrakó programon dolgozott éppen.

Tegnap Gergely napja volt, aki „ha megrázza szakállát”, akkor bizony még áprilisban is lehet hó. Rendszerint rossz időt hoz, megfigyelték már őseink is, jeles nap volt már nagyon régóta a kalendáriumokban.

A Kisvégen az időjárás megfigyelése mellett egy hagyományos mozzanat kötődött még Gergelyhez, nevezetesen a szacskavágás. Itt szacskának nevezték és nem szecskának, mert a felhőt sem hívhatjuk ugye fölhőnek. Volt ugyan egy atyánkfi, akivel ez megesett. Úgy történt, hogy elkerült rövid időre „városra” dolgozni. Néhány hete dolgozott még csak egy akkor divatosnak és népszerűnek mondható szocialista iparvárosban. Egyik hétvégén hazautazott, otthon éppen arattak. Természetesen ő is beállt az aratók közé, dolgoztak keményen, de „felült Laci”. Kapóra jött neki, hogy kezdett beborulni, el is indult azon nyomban haza. Kérdezik tőle, hogy hova-hova?

– Megyek haza, mert megjelentek az égen a fölhők, vihar lesz!

Rajta is maradt sokáig a „Fellegi” név, ami erre a kis affektálásra emlékeztette még évekkel később is. Így jár, aki alapfokon próbál nyelvet újítani.

Na de ugorjunk vissza a szacskavágáshoz! Igazi kaláka munka volt az, mert a „Gergelykor” vágott szacskának ki kellett tartania május 1-ig, a kihajtásig. A kihajtás ünnepe volt május 1., a munkát ugyanis minden nap ünnepelték, vagyis inkább művelték akkoriban. A szacskát meg csak vágták és vágták, csak úgy zakatolt a kétkéses szacskavágó a dolgos kezek között. A málékóró meg az izék elegyének ki kellett tartani másfél hónapig, általában ki is tartott. Bözsi, Lenke, Cifra, Sári meg Kati nem maradhatott éhen, a kihajtáson szép fényes bőrben kellett vonulniuk, jó húsban kellett lenniük. Meg aztán a tej! Nem volt mindegy, hogy hány litert adnak, mert ha nincs elég tej, akkor miből csinálnak a gazdasszonyék tejfelt, túrót, irót, vajat, sajtot? Mit fognak megaltatni? Jöttek segíteni a jó barátok, meg a jó barátok jó fiai, a szomszédok, rokonok. Volt úgy, hogy 10-12 ember is részt vett a munkában. Fizetségről szó sem lehetett, nem is azért jöttek. Éh’ hassal persze nem dolgozhattak, nem is maradt el soha a sült kolbász, oldalas, jó kis sült szalonna, meg a pirított káposzta, káposzta. Vacsorára meg a káposztás paszulyleves füstölt csülökkel. Na meg a karika fánkok finom szilvalekvárral, egy kis tekenő mindig azzal volt teli. Mégis elfogyott minden, mert azért csinálták. Pedig ezt nem is gasztronómiai fesztiválnak hívták, hanem szacskavágásnak. Voltak olyanok is, akik talán csak a jóllakás öröméért jöttek segíteni, mert amúgy olyan lusták voltak, mint a péntek. El senkit sem küldtek, az asztalhoz mindenkit meginvitáltak.

A derék jószágok meg este már boldogan kérődzhettek a jászol előtt, ízlelgetve a frissen vágott szacskát, amit vagy megettek, vagy megfeküdtek. Nem volt ez rossz eledel, de azért abban egyetértett Bözsi is, Lenke is, Cifra is, de még Sári és Kati is, hogy jó-jó ez a szacska, de azért mennyivel jobban fog ízleni a Szalavény vadvirágokkal teli híres legelőjének terített asztalán felszolgált ünnepi menü. A Szalavény éttermében svédasztalos terítékről lakomázhatnak, miközben a tücskök zenéje, a madarak csivitelése pedig pompás zenei aláfestés a reggeltől estig tartó lakomához.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése