Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Egy öllyűt láttam haldokolni
Sötétbarna ragadozó madár csapkodott kétségbeesetten a szárnyaival az aszfalt út szélén
Nagyon szomorú dolgot láttam ma. Az országúton haláltáncát járta egy madár. Nem tudom pontosan, hogy milyen madár, a ragadozók közül valamelyik. Ahogy a székelyek frappánsan osztályoznak rendszertanilag, akkor egy öllyűt láttam haldokolni. Náluk ugyanis minden ragadozó madár öllyű. Aztán az lehet egerészölyv, a héja, vagy karvaly, netán kerecsensólyom. Szívbe markoló érzés volt látni, ha csak egy pillanatra is az állat haláltusáját. Nem sokkal azelőtt üthette el valami arra haladó autó, a madár meg tehetetlenül vergődött az úttesten. Rosszul ítélhette meg a saját gyorsaságát, vagy a közeledő autó sebességét, nem tudni. Egy pillanat volt az egész, mégis emlékezetes. Tudom, hogy ezer és millió válasz, vagy reakció van a tarsolyban erre a mondhatni teljesen hétköznapi eseményre. A természetes szelekciótól a ragadozó madarak túlzott elszaporodásán keresztül, az „ez az élet rendjén” át számtalan módon lehet magyarázni az esetet. Eljuthatunk akár az afrikai éhezőkig is, nem elbagatellizálva sorstalanságukat. Én itt mégis egy élőlény személyes tragédiájának voltam a tanúja, ami akkor is belém hasított, ha „csak” egy madárról van szó.
Nem tudjuk, hogy honnan jött és azt sem, hogy merre tartott. Lehet, hogy már nem is emlékezett a fészek melegére, ahol féltő gonddal őrizték és táplálták. Azt sem tudjuk, hogy hány szegény kis mezei pockot, gyíkot, békát, vagy galambot vadászott le, tépett szét. Az sem szép dolog, de a tápláléklánc kegyetlen valósága ezzel jár. Az ember áll mindennek a végén, még ha itt nem is szándékos levadászás, hanem nagy valószínűséggel baleset történt. Az ember az Omega.
Ezek a gyönyörű vadmadarak főleg ilyenkor, télvíz idején (akkor is, ha most a tél elé egy hiányjelet kell tenni) közelebb húzódnak a civilizációhoz. Ők persze nem válnak ettől civilekké, ugyanolyan vadak maradnak, mint előtte, de legalább lehet bennük gyönyörködni, amint ott feszítenek méltóságteljesen egy-egy út menti fa tetején. Látszólag ügyet sem vetnek a pórnépre, azonban ez csak a látszat. Sokszor próbáltam már az autót szépen lelassítva megközelíteni őket, hogy egy igazán jó fényképet készítsek róluk, de ez teljességgel lehetetlen. Mit gondolok én, hogy csak úgy egyszerűen elrabolom azzal a kis kütyüvel a képüket és mutogatom majd őket, mint valami bazári majmokét? Nem tehetik meg, hogy ezt megengedjék. Meg kell hát elégednünk azzal, hogy távolról csodálhassuk őket, vagy éppen a mozgó autóból egy pillanatra elkaphassuk tekintetüket. Az a tekintet a szabadság tekintete, hiszen ők a szó szoros értelmében szabadon szállnak, nincsenek láncaik, korlátaik.
A szabadságon túl árad belőlük a vadság, meg egyben a Természet tisztasága is. Nem a gyilkolás öröméért ejtik el áldozataikat, hanem a túlélésért. Ez így rendjén is van. Ebbe a természetes világba hasít bele olykor egy-egy puskagolyó, vagy éppen egy dübörgő kamion.
Eszembe jutott Szent Ferenc legendája, amikor a madaraknak prédikál. A legenda szövegét a XV. század első felében másolt Jókai-kódex őrizte meg.
„És elment a mezőbe, ahol a madarak lakoznak vala. És legottan, hogy prédikálni kezdett, valamennyi madár leszállt hozzá. S a madaraknak mondá Szent Ferenc: Igen sokkal tartoztok Istennek én húgaim, madarak. És tartozzatok is mindenkoron dícsérni őt szabadságtokért, repüléstekért, égi életetekért. Ti nem vettek, nem arattok, Isten mégis éltet benneteket. Ad folyóvizet és forrásokat innotok, ad hegyet és halmot fészkelnetek. És mert sem fonni, sem szőni nem tudtok, ad tinektek és a ti fiaitoknak kellemes öltözést. Azért igen szeret titeket a Teremtő, aki tinektek ennyi jót adott. Óvjátok magatokat én húgaim, madaracskák, ne legyetek hálátlanok, hanem mindenkor dícsérjétek Istent.”
Remélem, hogy az a kínok között vergődő madár testvér azóta már ott röpköd Isten szent egén és tekintetével boldogan szemléli az „örök vadászmezőket.”
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése