Egy öllyűt láttam haldokolni

Sötétbarna ragadozó madár csapkodott kétségbeesetten a szárnyaival az aszfalt út szélén

Nagyon szomorú dolgot láttam ma. Az országúton haláltáncát járta egy madár. Nem tudom pontosan, hogy milyen madár, a ragadozók közül valamelyik. Ahogy a székelyek frappánsan osztályoznak rendszertanilag, akkor egy öllyűt láttam haldokolni. Náluk ugyanis minden ragadozó madár öllyű. Aztán az lehet egerészölyv, a héja, vagy karvaly, netán kerecsensólyom. Szívbe markoló érzés volt látni, ha csak egy pillanatra is az állat haláltusáját. Nem sokkal azelőtt üthette el valami arra haladó autó, a madár meg tehetetlenül vergődött az úttesten. Rosszul ítélhette meg a saját gyorsaságát, vagy a közeledő autó sebességét, nem tudni. Egy pillanat volt az egész, mégis emlékezetes. Tudom, hogy ezer és millió válasz, vagy reakció van a tarsolyban erre a mondhatni teljesen hétköznapi eseményre. A természetes szelekciótól a ragadozó madarak túlzott elszaporodásán keresztül, az „ez az élet rendjén” át számtalan módon lehet magyarázni az esetet. Eljuthatunk akár az afrikai éhezőkig is, nem elbagatellizálva sorstalanságukat. Én itt mégis egy élőlény személyes tragédiájának voltam a tanúja, ami akkor is belém hasított, ha „csak” egy madárról van szó.

Nem tudjuk, hogy honnan jött és azt sem, hogy merre tartott. Lehet, hogy már nem is emlékezett a fészek melegére, ahol féltő gonddal őrizték és táplálták. Azt sem tudjuk, hogy hány szegény kis mezei pockot, gyíkot, békát, vagy galambot vadászott le, tépett szét. Az sem szép dolog, de a tápláléklánc kegyetlen valósága ezzel jár. Az ember áll mindennek a végén, még ha itt nem is szándékos levadászás, hanem nagy valószínűséggel baleset történt. Az ember az Omega.

Ezek a gyönyörű vadmadarak főleg ilyenkor, télvíz idején (akkor is, ha most a tél elé egy hiányjelet kell tenni) közelebb húzódnak a civilizációhoz. Ők persze nem válnak ettől civilekké, ugyanolyan vadak maradnak, mint előtte, de legalább lehet bennük gyönyörködni, amint ott feszítenek méltóságteljesen egy-egy út menti fa tetején. Látszólag ügyet sem vetnek a pórnépre, azonban ez csak a látszat. Sokszor próbáltam már az autót szépen lelassítva megközelíteni őket, hogy egy igazán jó fényképet készítsek róluk, de ez teljességgel lehetetlen. Mit gondolok én, hogy csak úgy egyszerűen elrabolom azzal a kis kütyüvel a képüket és mutogatom majd őket, mint valami bazári majmokét? Nem tehetik meg, hogy ezt megengedjék. Meg kell hát elégednünk azzal, hogy távolról csodálhassuk őket, vagy éppen a mozgó autóból egy pillanatra elkaphassuk tekintetüket. Az a tekintet a szabadság tekintete, hiszen ők a szó szoros értelmében szabadon szállnak, nincsenek láncaik, korlátaik.

A szabadságon túl árad belőlük a vadság, meg egyben a Természet tisztasága is. Nem a gyilkolás öröméért ejtik el áldozataikat, hanem a túlélésért. Ez így rendjén is van. Ebbe a természetes világba hasít bele olykor egy-egy puskagolyó, vagy éppen egy dübörgő kamion.

Eszembe jutott Szent Ferenc legendája, amikor a madaraknak prédikál. A legenda szövegét a XV. század első felében másolt Jókai-kódex őrizte meg.

„És elment a mezőbe, ahol a madarak lakoznak vala. És legottan, hogy prédikálni kezdett, valamennyi madár leszállt hozzá. S a madaraknak mondá Szent Ferenc: Igen sokkal tartoztok Istennek én húgaim, madarak. És tartozzatok is mindenkoron dícsérni őt szabadságtokért, repüléstekért, égi életetekért. Ti nem vettek, nem arattok, Isten mégis éltet benneteket. Ad folyóvizet és forrásokat innotok, ad hegyet és halmot fészkelnetek. És mert sem fonni, sem szőni nem tudtok, ad tinektek és a ti fiaitoknak kellemes öltözést. Azért igen szeret titeket a Teremtő, aki tinektek ennyi jót adott. Óvjátok magatokat én húgaim, madaracskák, ne legyetek hálátlanok, hanem mindenkor dícsérjétek Istent.”

Remélem, hogy az a kínok között vergődő madár testvér azóta már ott röpköd Isten szent egén és tekintetével boldogan szemléli az „örök vadászmezőket.”

Szerző: 2020. 02. 07.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése