A dal ugyanaz marad

A lemezjátszó olykor önálló életre kelt, önkényesen ugrott át barázdákat

Az „új házban” az újabb bútorok jól megfértek az ódon bútorokkal. Központi fűtés hiányában a cserépkályhák biztosították a családi fészek melegét. A tágas, de sötét folyosón egy szebb napokat is megélt tükörasztal állt, vagy inkább állott, mert így mondta mindenki. A tükörasztalon egy recsegő-ropogó lemezjátszó. Főként a hetvenes évek magyar sztárjainak bakelit lemezei. Szűcs Judit, vagy hával esetleg, már nem emlékezem, na meg Máté Péter, Kovács Kati. Akkor ez volt a világ, meg a kiragasztott poszterek. Mai szemmel nézve olyan értelmetlen minden, akkoriban viszont ez volt a gyermeki létünk első rácsodálkozása a VILÁGra. Hogy van a falu határán kívül is élet, nem is kicsit. Én akkoriban – mármint gyermekkoromban – nem vágytam sehova, jó volt nekem ott, ahol voltam. Sokáig így volt, így volt.


A lemezjátszó olykor önálló életre kelt, önkényesen ugrott át barázdákat, vagy éppen szántotta ugyanazokat a sorokat. Tökéletlenségében volt a tökéletessége, a recsegésekkel tűzdelt dallamok sokkal jobban beleivódtak a tudatomba, mint a tökéletes, többszörösen sterilizált, vájtfülűeknek készített ilyen, meg olyan „profi” munkák. Én mindig az amatőrizmus diszkrét bájának oldalán álltam. Vagyis állottam.
Hiába is mondanám, hogy mennyit jelentett akkoriban egy „jó műsor a tévében”. Arra készült az ország. Vagy egy hétfői rendkívüli adásnap, amikor a televízió műsort sugárzott, rendkívüli módon. Sokáig, úgy 1987-ig hétfőn nem volt tévé adás. Milyen jól teltek azok a tévé nélküli hétfő esték a rádiókabaréval, vagy egy sakk partival, vagy csak egyszerűen beszélgetéssel, olvasással. A társasjáték is előkerült, ahol volt. Se tévé, se telefon, se semmi. Csak a család, meg a helyi közösség. Ma már ez szinte elképzelhetetlen, az is, hogy lassan meg kell magyarázni a fent leírtak megtörténtét, de az idő soha, soha meg nem áll. Ha jól emlékszem, akkor a tavasznak volt tizenhét pillanata.
Abban a házban meg tettük fel egyik lemezt a másik után, kicsit szabadabb volt, mint otthon, ezért is volt jó.
Rudi rendkívül érzékeny ember volt. Unokabátyám. Verseket másolt ki gyöngybetűkkel kis füzetébe, talán megvan még valahol. Mert ő már rég nincs köztünk. Nem erre a világra szólt az ő küldetése, neki sem, jó pár sorstársának sem, akik már ugyancsak elmentek innen.
Jó fiú volt, persze utólag mindenki jófiúvá válik emlékezetünkben. Könnyen sértődött, de hamar békült. Egy alkalommal valahol az Erdőháton bál volt, oda bicikliztek az oroszi fiatalok is. A fiúk túlvállalták kicsit magukat a tudatmódosítás terén, már ami az alkoholt illeti. Bicikliből is, meg emberből is leltárhiány keletkezett, volt, aki hazaért, volt nem. Rudi bátyám is a csellengők táborát erősítette, édesapja és nagybátyja alkalmi expedíciót szervezett felkutatására és hazahozatalára. Meg is találták az út szélén baktatva, kissé „sértődött” idegállapotban.
A felmentő sereg melléérve a jó öreg Skodával, megszólította:
– Hova lesz a séta fiatalember? – kérdezte az édesapja.
– Hova, hova!? A K. I-be, hazafele! – meg sem fordult, miközben így elkáromkodta magát.
Édesapja egy csattanós sallerral jutalmazta, ami miatt persze Rudi úgy megsértődött, hogy hazáig már több szó nem esett. Másnap már szent volt a béke és ha megjelentünk volna a lemezjátszójuk környékén, akkor bizonyára gond nélkül felrakta volna a tű alá azt a lemezt, amely az alábbi sorokat (is) tartalmazza:
Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni,
Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.

Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád már ezután.

Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót,
mit értem tett az én anyám.,

Meg az apám.
Gondolatban egy folyosón állok, hallgatunk valami zenét, amit persze a nagyfiúk akarnak hallgatni. Azon a folyosón az ódon bútorok között újra gyermek vagyok, gondtalan és boldog. A dal ugyanaz marad.

Szerző: 2019. 12. 12.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló