Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A dal ugyanaz marad
A lemezjátszó olykor önálló életre kelt, önkényesen ugrott át barázdákat
Az „új házban” az újabb bútorok jól megfértek az ódon bútorokkal. Központi fűtés hiányában a cserépkályhák biztosították a családi fészek melegét. A tágas, de sötét folyosón egy szebb napokat is megélt tükörasztal állt, vagy inkább állott, mert így mondta mindenki. A tükörasztalon egy recsegő-ropogó lemezjátszó. Főként a hetvenes évek magyar sztárjainak bakelit lemezei. Szűcs Judit, vagy hával esetleg, már nem emlékezem, na meg Máté Péter, Kovács Kati. Akkor ez volt a világ, meg a kiragasztott poszterek. Mai szemmel nézve olyan értelmetlen minden, akkoriban viszont ez volt a gyermeki létünk első rácsodálkozása a VILÁGra. Hogy van a falu határán kívül is élet, nem is kicsit. Én akkoriban – mármint gyermekkoromban – nem vágytam sehova, jó volt nekem ott, ahol voltam. Sokáig így volt, így volt.
A lemezjátszó olykor önálló életre kelt, önkényesen ugrott át barázdákat, vagy éppen szántotta ugyanazokat a sorokat. Tökéletlenségében volt a tökéletessége, a recsegésekkel tűzdelt dallamok sokkal jobban beleivódtak a tudatomba, mint a tökéletes, többszörösen sterilizált, vájtfülűeknek készített ilyen, meg olyan „profi” munkák. Én mindig az amatőrizmus diszkrét bájának oldalán álltam. Vagyis állottam.
Hiába is mondanám, hogy mennyit jelentett akkoriban egy „jó műsor a tévében”. Arra készült az ország. Vagy egy hétfői rendkívüli adásnap, amikor a televízió műsort sugárzott, rendkívüli módon. Sokáig, úgy 1987-ig hétfőn nem volt tévé adás. Milyen jól teltek azok a tévé nélküli hétfő esték a rádiókabaréval, vagy egy sakk partival, vagy csak egyszerűen beszélgetéssel, olvasással. A társasjáték is előkerült, ahol volt. Se tévé, se telefon, se semmi. Csak a család, meg a helyi közösség. Ma már ez szinte elképzelhetetlen, az is, hogy lassan meg kell magyarázni a fent leírtak megtörténtét, de az idő soha, soha meg nem áll. Ha jól emlékszem, akkor a tavasznak volt tizenhét pillanata.
Abban a házban meg tettük fel egyik lemezt a másik után, kicsit szabadabb volt, mint otthon, ezért is volt jó.
Rudi rendkívül érzékeny ember volt. Unokabátyám. Verseket másolt ki gyöngybetűkkel kis füzetébe, talán megvan még valahol. Mert ő már rég nincs köztünk. Nem erre a világra szólt az ő küldetése, neki sem, jó pár sorstársának sem, akik már ugyancsak elmentek innen.
Jó fiú volt, persze utólag mindenki jófiúvá válik emlékezetünkben. Könnyen sértődött, de hamar békült. Egy alkalommal valahol az Erdőháton bál volt, oda bicikliztek az oroszi fiatalok is. A fiúk túlvállalták kicsit magukat a tudatmódosítás terén, már ami az alkoholt illeti. Bicikliből is, meg emberből is leltárhiány keletkezett, volt, aki hazaért, volt nem. Rudi bátyám is a csellengők táborát erősítette, édesapja és nagybátyja alkalmi expedíciót szervezett felkutatására és hazahozatalára. Meg is találták az út szélén baktatva, kissé „sértődött” idegállapotban.
A felmentő sereg melléérve a jó öreg Skodával, megszólította:
– Hova lesz a séta fiatalember? – kérdezte az édesapja.
– Hova, hova!? A K. I-be, hazafele! – meg sem fordult, miközben így elkáromkodta magát.
Édesapja egy csattanós sallerral jutalmazta, ami miatt persze Rudi úgy megsértődött, hogy hazáig már több szó nem esett. Másnap már szent volt a béke és ha megjelentünk volna a lemezjátszójuk környékén, akkor bizonyára gond nélkül felrakta volna a tű alá azt a lemezt, amely az alábbi sorokat (is) tartalmazza:
Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni,
Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.
Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád már ezután.
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót,
mit értem tett az én anyám.,
Meg az apám.
Gondolatban egy folyosón állok, hallgatunk valami zenét, amit persze a nagyfiúk akarnak hallgatni. Azon a folyosón az ódon bútorok között újra gyermek vagyok, gondtalan és boldog. A dal ugyanaz marad.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése