Kuka, vagy nem kuka?

Csiporka és Bíborka csalódik

A pöfögő gépek zaja hamar elhalt, a járdán gyalogló barátnők elgondolkodva mentek tovább hazafelé.

– Ez mi? – törte meg a csendet Bíborka, és rámutatott egy henger alakú, lyukacsos valamire a gyalogos átjáró mellett.

– Egy utcai kuka – felelte Ibi.

– Azért van ott, hogy beledobjuk a sétálás közben termelődött szemetünket? – kérdezte Csiporka.

– Hogy termelődhet az utcán szemét? – vágott közbe Bíborka. – Hazafelé gyalogolva mit lehet eldobálni, amikor nincs is semmi a kezünkben?!

– Nekünk tényleg nincsen, de sokan esznek, isznak munkába, iskolába menet, vagy jövet. A többségük nem cipeli magával a csomagolóanyagot.

– És, ha nem lenne kuka, akkor képesek lennének a földre, vagy a fűbe lökni? – hökkent meg Csiporka.

– Sajnos, elég sokan vannak, akik igen, ezt tennék – mondta Ibi.

– És mik azok a kis fehérek a földön mindenfelé? – mutatott körbe Bíborka. – Itt a kuka, mégis a földön vannak!

– Azok cigarettacsikkek…

– Ne mondd már, hogy csirkék! Márti mama jószágai a faluban nem ilyen laposak, és ráadásul nem is fehéresek, hanem barnásak, és tarajosak! – vágta rá Bíborka egy elsuhanó autó zajától félre értve Ibit.

– Nem azt mondta, te! – szólt közbe Csiporka is. – Csíkot, vagyis vonalat mondott! Az meg a járda közepén halad, hogy elválassza a járókelőket a biciklisektől! Nem látod?! – próbált a bogárka Ibi védelmére kelni.

– Ó, ti csodafülűek! Csikket mondtam! – kacagott fel Ibi a párbeszédük hallatán.

– És az mi? Sosem hallottam még róla! – jelentette ki Bíborka.

– Ó, már tudom! – kiáltotta Csiporka. – Azok lehetnek a cigaretták végei! Biztosan marad belőlük valami, amikor szívják, mert úgy láttam, belefogják a szájukba. De azt csak nem hagyják, hogy beleégjen!

– Az bizony! – sóhajtott egy nagyot Ibi.

– De miért dobják szét mindenfelé, ha itt a szemetes? – értetlenkedett Bíborka. – Van itt körülöttünk több is – nézett körbe egy szempillantás alatt –, de mind körül van fehér bőven! Nem tudnak célozni???

– Biztosan van néhány olyan is, de a többség lusta, és egy lépést sem hajlandó tenni…  szomorodott el Ibi.

– De azt mondtad, a dohányt meggyújtják a papírral együtt. Ha ez az emberre mérgező, akkor a földre, a növényekre és az állatokra is az, nem??? – gondolkodott hangosan Csiporka.

– Dehogynem! Csak éppen nem törődnek sem magukkal, sem másokkal, sem a környezetükkel… Még a járműveket is túl büdösnek érezzük, nem, hogy folyton szívogassuk magunkba a füstöt… Milyen fekete és beteg lehet a tüdejük…, meg sajnos azoké is, akik kénytelenek velük egy helyen lenni, és, ha akarják, ha nem, belélegzik a mások betegítő füstjét… – komorodott el Ibi még jobban.

– És a dohányzó emberek ezt tudják? – kérdezte meg Bíborka. – Mert, ha igen, fel nem foghatom, miért tesznek ilyet magukkal, és másokkal! – toppantott elégedetlenül.

– Tudják bizony, sőt az iskolákban is tanítanak sok mindent az ember és a természet védelméről. Csak épp nem foglalkoznak vele, mert azt hiszik, minden rossz csak a másik emberrel történhet meg, velük nem.

– Te Ibi! És honnan szerzik az emberek a cigarettát? Biztosan nem termel mind dohányt ezekben a magas házakban, ahol kertjük sincs! – kérdezte Csiporka a tízemeletesek sokablakos tömbjei felé mutatva.

– Megvásárolják a dohányboltokban jó sok pénzért…!

– Pénzt adnak érte???? Azért dolgoznak egész nap, hogy megbetegedhessenek??? Na, ezt már végképp nem értem! Nem lenne jobb, ha nyaralni mennének, vagy könyveket, vagy valami olyat, aminek az egész családjuk örülhetne?! – kapott a fejéhez Csiporka.

– De jó, hogy állat vagyok! – sóhajtotta Bíborka, majd mindhárman ismét elmerültek a gondolataikban.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése