Fagyi-idő

Csiporka és Bíborka újdonságokra lel

– De hát, már nem is esik az eső!  – kiáltott fel Csiporka örvendezve, amikor kiléptek a könyvtár ajtaján a verőfényes napsütésbe.

– Úgy látom, igazi fagyi-idő van! – csettintett a nyelvével Ibi.

– Hogy jön ide anyukád? – nézett rá értetlenül Bíborka. – Hogy lehetne itt az ideje, amikor otthon van a falujában?!

– Nem nagyi! Fagyi! – kacagott fel Ibi, és a hátizsákját a hátára lendítette a könyvekkel, hogy szabad legyen mindkét keze.

A két kis bogár értetlenül nézett.

– Jaaaaaa! Ti még nem ettetek olyat! – csapott a fejére Ibi. – Óóóóó, bocsánat! A fagyi egy olyan finomságos keverék, amit jól lehűtenek, és nyalogatni lehet – nyelt egy jó nagyot Ibi a magyarázat közben.

– És…, mi ehetünk olyat? – kérdezte Csiporka óvatosan. – Tudod, nálunk általában az emberi étkek bajt okoznak…

– Igazad van! Majd cukor és tej nélküli gyümölcsfagyit választok. Megkóstoljátok az enyémet, és ha semmi bajotok nem lesz tőle, akkor legközelebb többet kaptok belőle egy-két falásnyinál.

– Jaj! Itt mégis esik az eső!  – ugrott arrébb Bíborka egy kósza vízcsepp elől.

– Ez szökőkút, nem eső! – nevetett Ibi.

– De hát egy helyben van, nem is szalad, nem is menekül! Látod, hogy kőből van a széle? Hogy tudna rohangálni??? – mutatta a pille.

– A víz fut benne, azért hívják így – magyarázta Ibi.

– És minek építenek az emberek futkározó esőt a város közepére?! – kérdezte Csiporka épp kikerülve egy újabb cseppet.

– Azért mert szép, és a nagy melegben jól hűti a levegőt.

– Én meg halálra ázom tőle!… – mérgelődött tőle szokatlanul Bíborka.

– Dehogy ázol, dehogy ázol! Húzd fel az ernyődet, míg elmegyünk mellette! – kacagott Ibi olyan jóízűen, hogy Bíborka el is felejtette hirtelen feltámadó rosszkedvét.

– Szivárvááány! – kiáltotta álmélkodva Csiporka.

– Hol? – kapta fel a fejét Bíborka.

– Hát itt, a futókútban!

– De gyönyörű! Már nem is tudom utálni! – ragyogott fel Bíborka mosolya, és egészen addig nézett vissza, míg a fagyizóhoz nem értek.

– Nem tudom, milyen az íze, de az biztos, hogy csodafinom illatú ez a valami! – nyelt egy jó nagyot Csiporka, aki már a könyvtárban is éhes volt.

– Kérek egy cukor és tej nélküli epret és málnát, meg két üres tölcsért! – rendelte meg Ibi a finomságot, majd fizetett.

– Menjünk oda az árnyékos padhoz! Ott átkenek nektek egy-egy picit mindkét ízből a tölcséretekre.

– Ha ez fagyi, akkor miért van kiírva a boltra, hogy fagylalt? – kérdezte Csiporka visszanézve, de közben jó nagyokat nyelt a közeli, csábító illat hatására.

– Gondolom, azért, mert fagyasztják a bekevert masszát, és a fagyi pedig annak a rövidítése.

– Mint nekem a Bíbi, Csiporkának a Csipi, neked meg az Ibi? – kérdezte a pille.

– Pontosan! – mosolygott a kis nyelvészen Ibi, s közben leült a padra, elővett két hófehér papír zsebkendőt, s leterítette maga mellé. A tölcsérekre átkent egy-egy falásnyit, majd belenyalt a sajátjába.  Hm! – mormogta. – Ez ám a valami!

Bíborka azonnal rárepült a jobb oldali finomságra, és szívogatni kezdte, s közben mélységes elégedettség ült ki az arcára.

Csiporka látva kettejüket, elrugaszkodott Ibi válláról, és nagy szárnycsapkodással landolt a saját adagján.

– Ezt igazán kár lett volna kihagyni! – csámcsogta élvezettel. – Imádok iskolába járni, de ez a fagyi mindent fölül múl, ami eddig történt velem! – közölte széles mosollyal.

***

Szerző: 2019. 10. 15.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló