Valaki végleg emlékké vált

Talán ő már szóra tudja bírni azt a kis vad mezei virágot. Remélem. Most már ősei körében csillagként ragyog le odafentről

300 kilométer lehet sok is, meg kevés is. Egy nap alatt 300 kilométer meg sem kottyan egy átlagembernek, egy átlagos sofőrnek. Ha a sivatagban tesszük meg unalmas, ha az autópálya betonteknőjében, akkor is. Ha ott, ahol én, akkor meg érdekesebb, mint a Grimm összes. Nekem sem kell Andersennek lennem, hogy meginduljon a fantáziám, mert ahol jártam, annak minden egyes négyzetcentimétere eposzi jelzőkre tart igényt.

Az a kis vad mezei virág, aki ott nő több ezer, százezer, millió testvérével (fajtársával) egyáltalán nem tűnt lelkesnek érdeklődésemet látva. Ha jobban belegondolok, meg sem rezdült, sőt arra sem méltatott, hogy legalább biccentsen felém. Szélcsend volt, én meg titkon mégis azt reméltem, hogy talán még szóba is elegyedhetek az Erdőhát eme öntudatos kis lakójával. Hogy milyen lehet ott élni a Patakháton, azt csak ő tudja, senki más. Hogy milyen ott egy verőfényes nap így a vénasszonyok nyarán, vagy milyen egy augusztusi éjszaka, amikor csillagok megszámlálhatatlan milliói ragyogják be az égboltot? Csak ő tudja. Nekem nem árult el semmit, ha nem vagyok ott, bizonyára beszédesebb.

Sok minden történt a mai napon, talán túl sok is. Valaki végleg emlékké vált, talán ő már szóra tudja bírni azt a kis vad mezei virágot. Remélem. Most már ősei körében csillagként ragyog le odafentről.

A „boldog embert” is láthattam öröklakásában. A „boldog ember” oldalbordáját látván viszont hátra kellett egyet lépnem a magosligeti temetőben. Az a tekintet annyira átható, hogy még most is magamon érzem. Papp Mihályné arca nem a „boldog asszony” képzetét keltette bennem, de biztos a fényképész tehet róla.

A magosligeti temető környéke mindenesetre kalandos hely, hasonlít egy kicsit a Bermuda-háromszöghöz. Ott amúgy is fenemód sokat számít a természetfölötti még akkor is, ha azt egy átok testesíti is meg.

Történt ugyanis egy szép napon, hogy óriási csetepaté támadt Papp Mihály egykori lakos falujának „főterén”. Forrtak az indulatok, decibelekre überdecibelek válaszoltak, dagadtak a nyaki ütőerek, vörösbe hajlottak az orcák, a Néma Nyugalmat messzire száműzték. Mi is volt az ok? Az egyik ordibálóra átkot mondott a másik ordibáló. Legyen rákos! Ez volt Párisz almája, a viszály kiindulópontja. Mert a megátkozott igazán hitt az átok beteljesülésében. Lehet amúgy, hogy neki van igaza, ezért csapott akkora patáliát. Az átok mégiscsak átok. Könnyebben beteljesül mint egy kívánság az ötös találatra. Több a szegény nyomorult, mint a lottómilliomos. Egy a fontos, hittel kell élni. Hittel boldog lehet az ember akkor is, ami hit nélkül elképzelhetetlen. Például az a szegény ember, aki eskü alatt valamikor ott a Tisza mellett józansági fogadalmat tett, nem gondolta, hogy valaha is boldog lesz. Fogadalmat tett, a bánat, a puritán vegetálás ígéretét. Talán már az eskü pillanatában beleharapott volna a nyelvébe, de mégsem tehette ezt meg. Aztán pár hét elteltével kétségbeesetten kérte a falu lelkipásztorát, hogy oldozza fel esküje alól. A humánus lelkész palástot öltött és feloldozta a szerencsétlent, aki így megszabadulva az önmegtartóztatás tonnányi terhe alól rögtön teljes értékű embernek érezte újra magát. Be is rúgott azonmód úgy, hogy abban nem maradt semmilyen kérdőjel. Boldoggá vált, mint a magosligeti „boldog ember”, boldoggá, mint az a kis mezei virág kint a Patakháton.

Mindeközben a nagyhódosi Túr-híd továbbra is a világ egyik legszebb, legbékésebb helye, a Rókás meg naplementében legalább olyan szép, mint napfelkeltében.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése